A július 27–31. között a Zempléni hegységben fekvő Smaragdvölgyben tartott családtábor résztvevői Nagy Csaba gávavencsellői plébános, egyházmegyei családreferens vezetésével négy napig „Dzsepettó műhelyében tanonckodtak”, hogy egy értéktelennek tűnő fadarabban is meglássák az élet végtelen értékét, és hogy megértsék: akkor szeretünk, amikor készek vagyunk szenvedni is azért, akit szeretünk.
Pinokkió történetét az életre kelt kisfiú történeteként ismerte ki-ki eddig, belehelyezkedve a történetbe azonban egy sokkal mélyebb megértés összefüggései rajzolódtak ki a családtábor résztvevői számára, személyes életünkről, a házasságról és családi kapcsolatainkról tükröt tartva.
Hányszor fordult elő, hogy Rézorr mesterhez hasonlóan házastársunkat, házasságunkat egy tuskónak néztük, amely vagy a kandallóba való, vagy legjobb esetben is csak egy asztalláb lehet belőle? Hányszor gondoltuk vagy mondtuk gyermekeinkre, hogy reménytelenül rosszak és engedetlenek? Hányszor „hülyéztük le” családtagjainkat szavakkal vagy gondolatban? Dzsepettó pedig – a történetben a mennyei Atyát jelképezve –
Tanuljuk mi is így látni szeretteinket, így viszonyulva hozzájuk – ez volt a jelen lévő családok Dzsepettó műhelyében való „tanonckodásának” üzenete.
A táborozók elmélkedtek a névadás jelentőségéről, a járni tanításban nyújtott segítségről, a kisfiús csínyekről és a lelkiismeret tiszta hangjának elnyomásáról.
Először a világ magához vonz, majd éhesebben hagy minket, mint korábban – hangzott el Nagy Csaba atya elmélkedésében. – A világ soha nem fogja kielégíteni az igazság iránti éhségünket, az értelem, az örökkévalóság, az örök otthon iránti, a szeretet, a megbocsátás, a végtelenség utáni éhségünket.
A világ nem akarja a házastársakat együtt látni, mert veszélyesnek tartja őket, mivel egy házaspár a teremtésre és elkerülhetetlenül a Teremtőre emlékeztet. Azáltal, hogy elválasztja a házastársakat, eléri, hogy még Isten emlékét is eltávolítsa az ember szívéből.
Most minden eddiginél jobban harcolnunk kell a hazugságok ellen: fel kell lázadnunk a világ színes falaira rajzolt üres edények ellen. Az egyik ilyen üres edény az együttélés edénye. „A világ kétségtelenül nagyon vonzónak, színekben és árnyalatokban gazdagnak festi le, elhitetve velünk, hogy az egy igazi fazék tele zamatos és finom ételekkel. A valóságban viszont csak egy hideg festmény a falon, és amikor megpróbáljuk elérni a fazekat, hogy főzzünk, rájövünk a megtévesztésre – fejtette ki az egyházmegyei családreferens. – Aztán ott vannak a tojások, amelyeket a szemétdombon találunk: házasságtörés, szabados szex, bujaság, tisztátalanság, erkölcstelenség, obszcenitás. És úgy találjuk magunkat, mint Pinokkió: bámulva, nyitott szájjal, tojáshéjjal a kezünkben. Amikor rájövünk, hogy üres tojást tartunk a kezünkben,
Irgalmas ölelése új életet lehel házasságunkba, visszaadja a fényt unalmas szobánkba, és újraéleszti azt a kapcsolatot, amely halottnak tűnt. Kapcsolatunk többé nem lesz olyan, mint a fazék, amelyet a szeretet utáni éhségünk kigúnyolására terveztek, hanem házassággá válik, egy igazi fazékká, amely igazi, zamatos ételekkel van tele, és jobb lesz, mint egy ötcsillagos étterem.”
A tábor utolsó napján Palánki Ferenc megyéspüspök is ellátogatott a családtáborba.
Loyolai Szent Ignác ünnepnapján a főpásztor megfogalmazása szerint a legszebb templomban imádkozhattak együtt a szentmisén.
Palánki Ferenc püspök a Katekizmus első tételéből – „Miért élünk e világon? Azért élünk a világon, hogy Istent és szeretetét megismerjük, ezt viszonozzuk, és eljussunk az örök életre” – kiindulva a megkülönböztetésről mondott tanítást.
A főpásztor Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatok című írásából a Vezérelv és alapigazság elmélkedést adta útravalóul a családoknak:
„Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse. Minden egyéb a föld színén az emberért van teremtve, és azért, hogy segítse őt a cél elérésében, amire teremtve van. Ebből következik, hogy az embernek ezeket annyira kell felhasználnia, amennyire célja elérésében segítik, és annyira kell megválnia tőlük, amennyire akadályozzák abban. Szükséges ezért, hogy közömbösekké tegyük magunkat minden teremtménnyel szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva és nincs neki megtiltva. Ugyanannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget, a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, mint a rövidet, és következetesen így minden másban; egyedül azt kívánva és választva, ami jobban elvezet bennünket a célba, amire teremtve vagyunk.”
Részletek néhány táborozó beszámolójából:
„Püspök atya beszéde megerősített minket abban, amit az elmélkedéseken is hallhattunk: megengedi a Jóisten a szenvedést, de nem hagy benne egyedül minket, és az üdvösségünket munkálja általa. Loyolai Szent Ignác egy ágyúgolyó miatt súlyosan megsebesült. Ez kellett ahhoz, hogy a spanyol királyt szolgáló Inigo lovagból Szent Ignác legyen, Krisztus szolgálatában.”
„Bevallom őszintén, az eredeti művet nem olvastam, csak a Disney-feldolgozást ismertem. Azt sem gondoltam, hogy ennyi minden bújik meg a történet mögött – vallotta egy másik táborozó. – Csaba atya egy mesét, Pinokkió kalandjait hozta nekünk az elmélkedésre.
Amikor feltette a kérdést, hogy hogyan börtönözzük be Istent, azt válaszoltam, hogy olyan régóta bízom a családomat és magamat Isten kegyelmére, hogy nem gondolom, hogy bebörtönözném őt. Viszont a negyedik nap végére egy kis haszontalan Pinokkiónak éreztem magam, aki börtönbe küldte Dzsepettóját. Régóta küzdök a »nem vagyok szeretve« érzéssel. Az elmélkedés során viszont rájöttem, hogy van egy tökéletes szeretet, ami sosem szűnik meg: csak éppen nem nyitottam ki a szívem ajtaját, és nem hagytam, hogy Dzsepettóm szeretete munkálkodjon bennem és általam.”
A szülő-gyermek kapcsolat éppen ugyanolyan, mint a szülő-Isten kapcsolat.”
„A gyerekek nagyon jól érezték magukat. Hazafelé pityeregtek is, hogy még maradni szeretnének. Az öt nap alatt nem igazán láttunk telefont a kezükben. Azt hiszem, ez mindent elmond.”
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye következő családtáborát 2026. augusztus 2. és 7 között rendezik meg. A jövő évi táborba és a következő egyházmegyei családpasztorációs programokra is szeretettel várnak mindenkit: szeptember 20-án Debrecenbe, a Megtestesülés-plébánián tartandó egyházmegyei családpasztorációs találkozóra; október 23–25-én Nyírbátorba, a családok egyházmegyei lelkigyakorlatára; november 15-én a napkori Támba-tanyán szervezendő egyházmegyei családi napra és disznóvágásra, december 13-án pedig a Nyíregyháza-Borbányán tartandó családi adventi lelkinapra.
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
