A Zelenszkij-recept

Oligarchák, az új média, Soros-fiókák és egy változást akaró nép: ezek voltak Volodimir Zelenszkij sikerreceptjének összetevői. De fogyasztható-e a végeredmény?

OLIGARCHIKUS HÁTTÉR

2018. december 31-én éjfélkor, az Ihor Kolomojszkij dnyipropetrovszki oligarcha tulajdonában lévő 1+1 tévécsatornán Petro Porosenko újévi beszéde helyett egy másik köszöntőt közvetítettek. A csatorna egyik sztárja, a népszerű színész, humorista, Volodimir Zelenszkij jelentette be, hogy véget vet a találgatásoknak, és hivatalosan is kinyilvánította indulási szándékát a 2019 tavaszára kitűzött elnökválasztáson. Zelenszkij indulása akkor már régóta napirenden volt, egyrészt azért, mert egyre gyakrabban tett az ország politikai életét érintő – kritikus – megjegyzéseket, másrészt pedig A nép szolgája (Szluha narodu) című népszerű tévésorozat miatt, amelyben Zelenszkij Vaszil Holoborogykót, egy elnökké lett történelemtanár karakterét alakítja.

A nép szolgája hamar politikai branddé vált. A második évad lezárását követően nem sokkal egy addig ismeretlen párt felvette a sorozat nevét. [1] 2018 tavaszától már rendszeresen mérték Zelenszkij népszerűségét a közelgő elnökválasztásra vonatkozóan, 2019 tavaszán, nem sokkal a választások előtt pedig levetítették a sorozat utolsó, Választás címet viselő évadát is. A Nép Szolgája nevet viselő párt, amely hivatalosan jelölte Zelenszkijt az elnökválasztáson, annyira a sorozatra építette saját marketingjét, hogy eleinte még a logójuk is a sorozatban a hivatalába biciklivel járó, az elnöki jogart buzogányként lóbáló Zelenszkijt ábrázolta.

A sorozatot országosan az említett 1+1 tévécsatorna sugározta, amelyen a Zelenszkij által alapított, szülővárosa, Krivij Rih egyik negyede után a Kvartal 95 (95-ös negyed) nevet viselő stúdió más produktumait is vetítették. Bár Zelenszkij új erőként, az oligarchikus berendezkedés ellenségeként pozícionálta – és pozícionálja – magát, és a sorozat is ezt a képet sugallta róla a tévénézőknek, Kolomojszkijjal való szoros kapcsolata nyílt titok volt. Zelenszkij sokszor lépett fel az oligarcha által megrendelt, vagy inkább elrendelt médiakampányok végrehajtójaként. 2014 nyarán a dnyipropetrovszki üzletember az elnökválasztáson harmadik helyezett Oleh Ljaskóval, a Radikális Párt vezetőjével került konfliktusba. Olyan hangfelvételek is nyilvánosságra kerültek, amelyeken Kolomojszkij az 1+1 médiacsoport vezérigazgatójának, Olekszandr Tkacsenkónak – aki nem mellesleg ma Ukrajna kultúráért és információs politikáért felelős minisztere – utasítást ad arra, hogy kezdjék meg Ljasko lejáratását. Az említett hangfelvételen Kolomojszkij „jó értelemben vett kö…g”-nek [2] nevezte Ljaskót, ezt követően pedig a radikális pártvezér demagóg stílusa és vélelmezett homoszexualitása a Kvartal 95 esti kabaréműsorainak gyakori céltáblájává vált – Ljasko szerepét maga Zelenszkij vállalta magára. 2015 tavaszán pedig, miután a Porosenko elnökkel összekülönböző Kolomojszkijt menesztették a dnyipropetrovszki kormányzói pozícióból, a kvartalosok egy, az oligarchának udvarló műsorszámmal álltak elő, amely tulajdonképpen azt üzente: Kolomojszkij az egész politikai elit felett áll.

Többek között ez a kilógó lóláb is volt annak az oka, hogy sokáig nem számoltak Zelenszkijjel az elnökválasztás esélyesei között, és inkább a 2019 őszén esedékes parlamenti választásokra való felkészülésként tekintettek elnöki ambícióinak kinyilvánítására. Ukrajnában gyakori, hogy egy oligarcha gyakorlatilag saját pártot vagy pártokat juttat a parlamentbe, esetleg a bejutó függetlenekből képez befolyása alatt álló frakciót – eredetileg a Nép Szolgája se tűnhetett többnek egy ilyen oligarchikus projektnél. Az elnökválasztás favoritjának az ukrán politika régi motorosa, Julija Timosenko tűnt, az előrejelzések 2018 végéig Timosenko–Porosenko csatára számítottak a második fordulóban. 2019-ben azonban Zelenszkij leszorította Timosenkót az első helyről, aki végül még a második fordulóról is lecsúszott. Az oligarchikus támogatás azonban kevés lett volna önmagában a győzelemhez. Abban a médiában és politikai marketingben jártas csapata újszerű ötletei is segítették Zelenszkijt.

POLITIKAI SHOW

A Zelenszkij elnökségét ábrázoló sorozat meggyőzhette a tévénézők egy részét, a magukat a nép szolgáinak nevező feltörekvő politikusok azonban nem bízták egyedül A nép szolgájára a sikert. A jövendő elnök és környezete médiabeli jártasságára építve az új, online média világára is kiterjesztették a politikai kampányt, és a hagyományos választási eszközök új köntösbe öltöztetésére is volt gondjuk.

Zelenszkij útját az elnökség és a parlamenti választásokon aratott győzelem felé a politikai szférába átigazoló kvartalos menedzsmenten túl néhány, addig az ukrán politika és politikai marketing második vonalához tartozó tanácsadó egyengette. Egyikük Andrij Bohdan volt, Ihor Kolomojszkij, valamint egy másik jelentős dnyipropetrovszki üzletember, Hennagyij Korban volt ügyvédje, korábban a Timosenko-, illetve az Azarov-kormányokban is miniszterhelyettes. A másikuk, Dmitro Razumkov, leginkább apja révén volt ismert: Olekszandr Razumkov az 1990-es években magas állami pozíciókat töltött be, korai halálát követően pedig az ő nevét vette fel az általa vezetett Ukrán Gazdasági és Politikai Kutatások Központja, amely ma az egyik legismertebb ukrán közvéleménykutató. Dmitro Razumkov politikai tanácsadással foglalkozott korábban is, reflektorfénybe azonban Zelenszkij kampánya idején került. De fontos szerepet játszott a szintén Korban és Kolomojszkij környezetéből érkező Kirilo Timosenko és GoodMedia nevű reklámcége.