Forradalmi világtérképet készített egy japán építész, melyen Grönland nem nagyobb, mint Ausztrália, és az Antarktisznak is követhető a partvonala. A hajósokat őrületbe kergetné, ha ezzel kellene navigálniuk.
Legtöbbünknek beleégett a retinájába az osztálytermek falán lógó világtérkép, ezért hajlamosak vagyunk az alapján megítélni a bolygónk kontinenseit. Habár arra már a földrajztanár is figyelmeztetett, hogy ez a kép csalóka, akkor tűnik fel igazán, hogy mennyire torzít, ha egy földgömböt veszünk szemügyre. Vagy azt az új térképet, amelyet a japán építész, Narukawa Hajime készített.
Hányszor férne bele Európa Afrikába?
Valóban nagyobb Grönland, mint Ausztrália? Észak-Amerika területe tényleg Afrikáéval vetekszik? Dehogy. Ezek a félreértések mind abból fakadnak, hogy egy gömbfelszínt nagyon nehéz úgy ábrázolni egy téglalapon, hogy az visszaadja az arányokat. A manapság is elterjedt világtérkép gyökerei Gerardus Mercator, XVI. századi flamand térképészig nyúlnak vissza. Ez annál nagyobbnak ábrázol egy területet, minél közelebb esik a térkép tetejéhez vagy aljához, vagyis minél északabbra vagy délebbre fekszik. Ezért fordulhat elő, hogy Grönland, amelynek területe alig több mint kétmillió négyzetkilométer, nagyobbnak látszik, mint Ausztrália, pedig ez utóbbi több mint 7,6 millió négyzetkilométeren terül el. A legszélsőségesebb torzítást az Antarktisz esetében produkálja a hagyományos világtérkép, a legdélebbre eső kontinensnek még valós méretét is nehéz megbecsülni rajta, és az alakjáról sem árul el szinte semmit. Persze ez a torzítás a középkor hajósait nem nagyon zavarta. Az Antarktisz létezéséről sokáig csak sejtéseik voltak, az északi vizeket is kerülték, ha tehették, a gyakran látogatott gyarmatok pedig nagyrészt a viszonylag pontosan ábrázolt egyenlítő környéki területeken voltak. Őket inkább az érdekelte, hogy a hajózási útvonalak megfelelően jelenjenek meg az atlaszon. Ennek a kritériumnak pedig Mercator térképe megfelelt, mivel ezen a szélességi vonalak párhuzamos egyenesek formájában jelennek meg. Narukawa térképét a hajósok biztosan nem kedvelnék, mert ezen a szélességi és hosszúsági vonalak inkább pókhálóra hasonlítanak, azoknak azonban, akik a kontinensek valódi méretét és alakját szeretnék megtudni, sokat segíthet. (Talán csak Dél-Amerika esetében csal egy kissé.) Sajnos olyan nagy felbontású fotót nem mellékeltek a készítők, melyen a kisebb országok is jól kivehetők, erre azonban nincs is szükség, a földfelszín kisebb régióit ábrázoló hagyományos térképek ugyanis egészen pontosak.
Bárhol ki lehet metszeni belőle egy térképre valót
A japán építész és csapata évekig dolgozott azon, hogy minél tökéletesebb térképet hozzanak létre, ezért egy egészen új eljárást dolgoztak ki. Ennek nagy vonalakban az a lényege, hogy a földgömböt háromszögekre osztották, ezekből háromszög alapú gúlát hajtogattak, majd ezt bontották szét oly módon, hogy egy téglalapra helyezhessék el a részeket. Ezáltal jóval kisebb torzítást értek el, mint amit a hagyományos világtérkép készítői.
Narukawa térképe egyébként elsősorban azért érdekes, mert téglalapon sikerült elhelyeznie viszonylag torzításmentesen a kontinenseket. Olyan atlasz már korábban is létezett, amelyik viszonylag pontosan ábrázolta a területek alakját és méretét. Ilyen például a Buckminster Fuller amerikai építész, feltaláló által a negyvenes években kidolgozott vetület.
Buckminster Fuller amerikai építész világtérképe Wikipédia
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
