A belsőégésű motorok egyik legfontosabb jellemzője a lökettérfogatuk. Ahogy mondani szokás, „a köbcentit nem lehet helyettesíteni”. Ez több módon is hatott a világháborús repülőgépmotorok jellemzőire, ami meghatározta ezen motorok teljesítményét és megbízhatóságát.
Lökettérfogat és fordulatszám
Amennyiben a különböző országokban kifejlesztett repülőgépmotorokat hasonlítjuk össze a második világháború idejéből, úgy az egyik különbség a következő: a német repülőgépmotoroknak nagyobb volt a lökettérfogata a teljesítményükhöz képest és kisebb volt a fordulatszámuk, mint a brit repülőgépmotoroknak. Például a világháború elején a DB 601 lökettérfogata 33,9 liter volt, míg a brit Merlin esetében ez az érték 27 liter volt.
Ennek alapvetően az volt az előnye, hogy egy nagyobb lökettérfogatú motort nehezebb tönkretenni. Van olyan korabeli forrás, ami szerint a DB-motorok nagy lökettérfogata hasonlított a korabeli amerikai gyakorlatra, bár hogyha konkrét összehasonlítást végzünk, akkor a német 12 hengeres repülőgépmotorok lökettérfogata nagyobb volt, mint az amerikai 28 literes Allison-motornak.
Emellett, ahogy már elhangzott, a németek a nagy lökettérfogat – kisebb fordulatszám kombinációról indultak, míg a britek fordítva. A német megoldás abból a szempontból előnyösebb volt, hogy kézenfekvő volt a DB-motorok továbbfejlesztése a fordulatszám növelésével. A Merlin esetében ezt nem lépték meg.
Lökethossz és erőkar
A DB-motorokra jellemző volt, hogy viszonylag hosszú volt a löketük. A DB 601 és a DB 605 esetében ez 160 mm volt, a nagy teljesítményű DB 603 esetében pedig 180 mm. Számos korabeli repülőgépmotornál ez az érték 150 mm körüli (a brit Merlin esetében konkrétan 152 mm volt).
A nagyobb lökethossznak az volt az egyik előnye, hogy ez által nagyobb volt erőkar is, mivel az erőkar arányos a lökethosszal. Így a DB-motorok nyomatékosak voltak.
1942-ben a legerősebb 12 hengeres német repülőgépmotor a DB 603 volt, 1750 PS (metrikus lóerő) felszállóteljesítménnyel és 2700/perc fordulatszámmal. Abban az évben a Merlin akkor használt legerősebb verziója 1650 HP (gépi lóerő) teljesítményű volt 3000/perc fordulatszámmal. Ebből következik, hogy a DB 603 nyomatéka 16 százalékkal nagyobb volt.
A belsőégésű motorokat a furat és löket méretének az aránya alapján rövidlöketűnek, négyzetesnek és hosszúlöketűnek sorolják be. A hosszúlöketűek esetében a löket nagyobb, mint a furat. A jelentősebb DB-motorok mind az utóbbi kategóriába tartoztak.
A hosszúlöketű motorok egyik előnye a magasabb hatásfok volt, ami alacsonyabb üzemanyag-fogyasztást jelentett. A német DB 603 egy kilowatt teljesítményt fenntartásához 288 gramm üzemanyagot használt el egy óra alatt. A brit Merlin esetében ez 300 felett volt, bár a löket és a furat aránya alapján a Merlin is hosszúlöketű volt.
DB 605: felfúrás
Szokás mondani, hogy „a köbcentit nem lehet helyettesíteni”. Ezért a nagyobb teljesítményre a legjobb megoldás egy új motor.
Viszont lehetséges a meglévő motorok lökettérfogatát is növelni, bár nem végtelen mértékben. A németek a legfontosabb repülőgépmotorjuk, a DB 605 kifejlesztése során ezt lépték meg.
A fejlesztés során meghatározták, hogy lehetséges a blokk felfúrása. A furat 150 mm-ről 154 mm-re nőtt, ami viszonylag kicsi változás, de ez által az lökettérfogat 33.9 literről 35.7 literre nőtt.
Ez az egyéb változtatásokkal együtt azt eredményezte, hogy a teljesítmény 1350 PS-ről 1475 PS-re nőtt. Ez által ugyanabból a blokkból jelentősen nagyobb teljesítményt kaptak.
Mivel a motor külső dimenziói így nem változtak, ezért nagyobb lökettérfogatot tudtak alkalmazni a 109-es tovább fejlesztéséhez.
(Olvasónktól)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
