A világ urai – Gaál Péter

Már a fogorvosomnál is előkerült. Õ egyben gimnáziumi osztálytársam is
volt, nem mintha ez a a fizetnivalóimat a legcsekélyebb mértékben is
csökkentené. Ha majd rászánom magam az ájfón hatosra, meg az eppl
laptopra, akkor a Rolex mellett az õ képét magába záró medált fogok
hordani státuszszimbólumnak. Pontosabban helyett. Entweder-oder.
Vagy-vagy. Egy fogsor, egy Rolex.
Amerika, Putyin, hatalomkoncentráció, összeesküvés, azaz a világot uraló
csoport. Régebben kevesebbet foglalkozott világpolitikával. Egész jó
megállapításai is voltak, például az, amikor azt mondta, hogy ő azért
csal adót, mert ezzel harcol a korrupció ellen. “Mi történik az
adóbefizetésekkel?” – kérdezte tőlem. – “Ellopják. Minél kevesebb a
befizetett adó, annál kevesebbet tudnak ellopni.” Más osztálytársaimnak
is vannak hasonló elmés mondásai, sőt, mérhetetlen csodálkozásomra,
műveltsége is. Nem így emlékeztem. Anyukám generációjához persze nem
mérhető, de épp annyival van a mai átlag fölött, mint az volt a miénk
fölött. Mit tesz a technika az emberrel.

Tessék megpróbálni felfogni, amúgy Miss Marple mintájára: kizárt, hogy
egyetlen csoport irányítsa a világot. Teljességgel kizárt. Előtte azért
nem árt tisztázni – mint minden előtt -, hogy mit értünk min. Jelen
esetben irányításon. Ha megkérdeznek valakit találomra az utcán, akkor
tíz közül kilenc ember azt fogja válaszolni, hogy “megmondja, ki mit
csináljon”. És akkor az okos asszony? Aki úgy irányítja a férjét, mintha
a férje irányítaná őt? Kitalál valamit, és úgy adja be, mintha a férj
találta volna ki. De mondok én mást. Életem második kutyája egy bobtail
volt, Merlinnek hívták. Merlin kifejezetten utálta az esőt. Ha ki
kellett mennie, az ereszek-erkélyek alatt ment, ameddig ott mehetett. Ha
pedig megorrontotta, hogy odakint esik…nos, akkor csinált VALAMIT. A
valaminek – az ő eszével – lett valamilyen következménye, ami addig
semmiféle összefüggésben nem volt az esővel. De a következménynek is
volt következménye, meg annak is, végül neki nem vagy csak nagyon
korlátozott ideig kellett (volna) sétálni mennie. Mit akartam ezzel
mondani? Azt, hogy – indirekt módon – úgy is lehet irányítani, hogy az
irányított maga jusson arra a döntésre, amit az irányító szeretne. Csak
a körülményeket kell úgy alakítani. Lásd Reagan elnök – nagy
valószínűséggel soha komolyan nem vett – “csillagháborús” politikáját,
vagy a mostani olajár-esést. És ezek még mindig túl direktek.

– Így sem? – kérdezi most a kedves Olvasó. Így sem. Direkt módon azért
nem, mert nem egyetlen érdekcsoport van olyan pozícióban, hogy
érdemleges befolyást gyakoroljon a világ sorsára. Sok érdekcsoport van,
egymás alá-mellé rendeződve, sőt, egymással összefonódva. Vannak
befolyásosabbak és kevésbé befolyásosak. Azonos érdekeltségűek és
ellenérdekeltségűek. Van közöttük, aki pillanatnyilag erősebb a
többinél, de ez csak pillanatnyi állapot. És az “állapotok” percről
percre változnak. A hatalmi pozíciók is. Egyszer fent, másszor lent.
Pont ez a dolog lényege: HOGY (ELMÉLETBEN) BÁRKI DIKTÁLHASSON. Nem
bármelyik ember, hanem bármelyik CSOPORT. Majd mindjárt rátérünk erre
is. Kivételesen nem fogok elkalandozni. Miért ez a lényege?
Elmagyarázom, hátha végre sikerül. Azért, mert bár a hatalom összes
aspiránsa az idők legvégső határáig szeretné a hatalmat megtartani,
tisztában van azzal, hogy ez lehetetlen. Ha a berendezkedés olyan, hogy
abszolút hatalmat biztosít a csúcson levő(k)nek, akkor a többinek csak a
legalitás határát súroló eszközökkel lehet őt (őket) onnan kimozdítani.
Lásd a mostani magyar helyzetet. Bármennyire is egymás riválisai, ha
nincs versenypálya, nincs rivalizálás sem. A hatalomra csak akkor van
esélyük, ha a jogszabályok erre ténylegesen esélyt adnak. Nem látszólag,
hanem ténylegesen. E tekintetben mindannyian egy csónakban eveznek. Sőt,
A MINDENKOR HATALMON LEVŐ(K) IS. Ha ugyanis ők valamiképp mégis
megbuknak, de a berendezkedés marad, az ő esélyük is a nullához
konvergál. Ép eszű politikusok felfogják. Ha azonban valakit elvakít a
bírvágy, és felépít egy olyan struktúrát, mint a mai Fidesz, onnan nincs
menekvés, csak a teljes megsemmisülésbe. A struktúra foglyává válik.
Visz tovább, minden korrekciós kísérlet ellenére. Magyarország jelenleg
urainak nulla az esélye a politikai túlélésre. Nulla. Akármilyen béna is
a mostani ellenzék. Nem számít. Már akkor nulla volt, amikor 1992-ben
Orbán Viktor végrehajtotta a Fidesz fordulatát. Onnantól csak egyfelé
lehetett menni, arra, amerre Szaddám Husszeintől és Mubaraktól
Kadhafiig, Asszadtól Putyinig az összes már bukott vagy még nem bukott
kvázi-diktátor is halad. Ebbe bukott bele Franco, Mussolini, Hitler,
Salazar, Lenin rendszere, a fasizmus, a nemzeti szocializmus, a
kommunizmus. Paradoxon, nem paradoxon: SENKINEK NEM ÉRDEKE, HOGY A
HATALOM EGYVALAKI(K) KEZÉBEN KONZERVÁLÓDJON. Még a bármekkora hatalom
birtokában levőknek sem.

Jó, és az állatvilág? A természetes körülmények között élő kis
csoportok, például az őserdei indián törzsek? Ott is hatalomkoncentráció
van! Ráadásul személyes hatalomkoncentráció. Basa. Falkavezér.
Törzsfőnök. És én is ezt papolom ötödik éve. Hogy is van ez akkor? Úgy,
hogy 1. az említetteknél nem csoporturalom, hanem személyi (egyedi)
uralom van, 2. működik a természetes kontroll, 3. működik a természetes
kiválasztódás. Szó nincs konzerválódásról. Addig lehet a csúcson
maradni, ameddig az illető alkalmas rá. Folyamatosan meg kell küzdeni a
riválisokkal, és a változó körülményekkel. Megannyi próba, az élet
minden percében. A kudarcot pedig nem honorálják. Gondoljon a kedves
Olvasó Álmos vezér (kende) erdélyi feláldozására. Ha a Buda töröktől
való visszafoglalását követő évben a magyar nemesség nem mond le a
Habsburgok javára a szabad királyválasztás jogáról (1687. évi II. és
III. törvénycikk), sőt, az Aranybulla ellenállási záradékáról is (1687.
évi IV. törvénycikk), a magyar történelem egészen biztosan másként
alakul. Nem azt mondom, hogy kedvezőbben, csak azt, hogy másként, és
ebben az is benne van. A maihoz (Alkotmány-Alaptörvény) kísértetiesen
hasonló helyzet volt, kísértetiesen hasonló végeredménnyel. Hja kérem,
ha a a tartalom különböző is, mert a történelem nem ismétli önmagát,
vagyis a TÖRTÉNET változik, az ember reakciói nem változnak, legfeljebb
másban nyilvánulnak meg. Azok már Ádámban kódolva voltak.

Nem is a személyes hatalomkoncentrációval van elsősorban baj, hanem a
kimozdíthatatlansággal és a kontrollal. Meglehetősen nagy hatalommal bír
például de Gaulle óta a francia elnök is, mégsem bazgatja senki. Az
amerikairól meg nem is beszélek. Ott aztán annyi a kontroll, hogy néha
sok is. Az orosz helyzet némileg különböző. Ez is emlékeztet a mai
Magyarországra, nemhiába a “keleti nyitás”, de azzal a különbséggel,
hogy itt legfeljebb “köhög a bolha”. Orbán az emberi élet legvégső
határáig hatalmon maradhatna, ha Putyin nem köp bele a levesébe. Utána
úgyis elrendeződik minden, ahogy a Caudillo (Vezér – Francisco Franco)
esetében is történt. De ez a szituáció más. Ütközőállam lettünk megint.
Egyben rossz példa. Amit egy jelentéktelen végvár esetében ideig-óráig
el lehet nézni, de nem ebben a történelmi szituációban és nem ebben a
szövetségi rendszerben.

És akkor az indirekt irányítás? Indirekt befolyásolás van, nem
irányítás. Jó, pillanatnyi irányítás, hogy ne mondjak ellent magamnak.
Irányítási kísérlet. De ez távolról sem azt jelenti, hogy mindig,
mindent, és egyvalaki(k). Nem is lehet. A kezdő lépést meg lehet tenni,
aztán elsül, ahogy elsül. Nem mindig úgy, ahogy az ember akarja.
Különösen, hogy más csoportoknak is van a dolgokba beleszólása. Akik
szövetkezhetnek, és – úgyszintén indirekt módon – új helyzetet
teremthetnek, vagy módosíthatják a régit. A reakcióról nem is beszélve.
Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg. Már Arany János megmondta.
Hatás-ellenhatás, sőt, hatások-ellenhatások, egy egész óriási,
szövevényes, bonyolult rendszer. Még a közeljövőt is csak találgatni
tudjuk, nem egy ország, de egy cég, vagy épp saját magunk életében is.
Hát még az egész világét. Gondoljon csak a kedves Olvasó a meteorológiai
előjelzésekre.

Végezetül szeretnék még egy félreértést eloszlatni. Nem, nem a
zsidózásról van szó. Az lerágott csont, legalábbis nekem. De még annak a
kicsit gondolkodó nácinak is, aki fel képes fogni, hogy abból a
szempontból, hogy az embert verik vagy simogatják, teljesen mindegy, ki
veri vagy ki simogatja. Egy zsidó, egy német, egy orosz, egy amerikai,
egy örmény, egy azerbajdzsáni, egy török, egy grúz, egy olasz, egy
görög, egy román, egy lengyel, egy…
Arról van szó, hogy ezeknek a csoportoknak az összetétele sem állandó. A
Bilderberg-csoporté sem. Két állandó tagja ugyan kezdetektől a
Rotschild- és a Rockefeller-családból valaki, de ez a valaki sem
állandó. Nem is lehet: az emberek élnek, aztán meghalnak, bármilyen
gazdagok is. Mellesleg és véletlenül kettejük közül csak a Rotschildok
zsidók, a Rockefellerek hugenotta eredetű német-amerikaiak. És akkor, ha
nem nevesítjük őket, vagy ők magukat, nem egyebek, mint bármely más,
ideiglenes szövetkezés. Nagyapám fejszéje, amiről szintén esett már szó.
Többször cserélte már a fejét is, a nyelét is, mégis a saját régi
fejszéjéről beszél.

El lehet ezekkel játszani, kedves Olvasó. Ha az a cél, hogy eltöltsünk
egy kellemes estét az ivócimborákkal, akkor csak rajta. De ha az a cél,
hogy közelebb kerüljünk a megértéshez, akkor próbáljunk meg (ezúttal is)
először egy kicsit gondolkodni. A fogorvosok pedig maradjanak a kaptafánál.

Pardon, a fogaknál.

2014. 12. 10. – Gaál Péter

Amennyiben fontosnak tartod oldalunk létét, és módodban áll, megköszönöm, ha támogatod munkámat havonta egy liter tej árának megfelelő, vagy tetszőleges összeggel. Erre az alábbi oldalon van lehetőséged: http://emberiseg.hu/emberiseg/featured-articles-2/ Köszönettel!


Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »