Három napig tartó felkészülés után múlt csütörtökön tartották a sepsiszentgyörgyi Szent József Egyházközségben a templom búcsúját. Az ünnepi szentmisére – melyen a sepsiszentgyörgyi születésű Szénégető István atya, jelenlegi marosvásárhelyi plébános, a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs irodájának referense szolgált – zsúfolásig megtelt a belvárosi templom. A templombúcsúra felkészítő elmélkedések során az atya azt vizsgálta: miben lehet a ma emberének példaképe Szent József, a templom védőszentje, aki a történelemben a leghathatósabb közbenjárója az egyháznak.
Szénégető István plébános a búcsús ünnepre készülve három estén át beszélt Szent József életéről, aki Máriával együtt a megváltás rendjéhez tartozik. „Isten arra választotta ki őt, hogy a történelem két legfontosabb emberére vigyázzon. Az ő küldetése vigyázni, oltalmazni, gondoskodni, hogy nevelőapaként legyen Jézus, jegyesként pedig Mária mellett” – hangsúlyozta az ünnepi szónok, majd annak okán, hogy tanulni szeretnénk tőle, azt vizsgálta meg, miben lehetne példaképünk. A hétfői elmélkedés középpontjában az állt, hogy Szent József a belső életnek az embere, ennek kedvelője, példája, és azt magyarázta, hogy mit jelent a belső élet. Kedden Szent Józsefet mint az apák és az atyák példaképét villantotta fel, szerdán pedig az álomba szenderülő és a munkás József életét elemezte, vagyis az egyensúlyt a munka és a pihenés között. „Szent József egy olyan példa, aki nem a szavakban, nem is csak kifejezetten a cselekedetekben, hanem egy belső tartásban, a szívében kialakult új életben találta meg az egyensúlyt, amelyet ő maga is a Szentlélektől kapott. De ez nekünk is tanulható, elsajátítható” – biztatott István atya.
A búcsús ünnep prédikációjában beszélt arról is, hogy a keresztségben új életet kapunk. „Az egyház a keresztség által, mint anya szüli gyermekeit a Szentlélekben – hangsúlyozta –, mert minden egyes ember, aki Istentől születik, név szerint és a maga konkrétságában fontos, értékes számára. A hit nem egy egyéni út csupán, nem magánügy, nem egy individuális döntés, hanem egy ház, egy család, ahol emberek laknak, ahol Isten a mi Atyánk, és ahol mindenkinek története van a fogantatástól a jelen pillanatig. Mindenkinek van egy földi apja és egy anyja. De van egy Mennyei Atyja, aki vigyázó, gondoskodó. Mindenkit szeret, mindegy, milyen nemzetiségű, vallású, nyelvű.”
A szentmise végén Ilyés Zsolt házigazda plébános kifejtette, a búcsú az ünneplés napja. „Szívből örülünk annak a jónak, ami életünk része, az ajándékoknak, kincseknek. És az ünnep azt is jelenti (főleg vallásos értelemben), hogy nemcsak örülünk, hanem ezekért mind-mind hálásak vagyunk a Jóistennek. Ez az ünneplés: szívből jövő örvendezés és hála. Van mit ünnepelnünk: Isten irántunk való végtelen szeretetét; ünnepeljük azt a sok-sok ajándékot, amit tőle nap mint nap kapunk, az életet magát, hitünket, kisebb és nagyobb közösségünket.” Köszöntés és köszönetnyilvánítás következett, megemlítve mindazokat, akik imával, munkával, anyagiakkal vagy szeretetükkel támogatták, hogy Isten országa épülhessen ebben a városban. A búcsús ünnepi szentmise a pápai, a magyar és a régi székely himnusz eléneklésével ért véget.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
