Két alkalommal is találkozott Adolf Eichmann-nal az 1962-ben, 56 évesen "háborús bűnei" miatt kivégzett SS-Obersturmbannführerrel Dióslaki Pál (87). A szívszorongató történetből kiderül, a vérszomjas Eichmann cigarettával kínálta a munkaszolgálatosokat, elbeszélgettek velük, a 16 éves kamasz zsidónak pedig nem kellett nehéz fizikai munkát végeznie.
A "holokauszt-túlélő" férfi alig 16 éves volt, amikor 1944 novemberében a magyarországi zsidók deportálását Budapestről irányító SS-főtiszt rózsadombi villájához vitték a németek, hogy két héten át apjával és másokkal együtt Eichmann ideiglenes otthonában lomtalanítsanak, illetve hogy ássanak egy óvóhelyet a kertben a bombázások esetére.
A 87 éves Dióslaki Pál több mint hét évtizeddel később először tért vissza az Apostol utcába, hogy felelevenítse az emlékeit. – Sok minden megváltozott errefelé – mondta a helyszínen. – Akkor még nem állt itt ennyi ház, betonút helyett földút volt, de Adolf Eichmann villája most is épp olyan, mint annak idején. Fabarakkokban szállásoltak el minket, egy kicsit feljebb, az utca végén, s onnan jártunk le naponta dolgozni a házhoz.
Gyerekként nem kellett nehéz fizikai munkát végeznie Eichmannál – azt meghagyták a felnőtteknek, így az édesapjának is –, az ő feladata egy másik fiúval együtt az volt, hogy a padlásról hordják le a lomokat, amiket aztán elégettek a kertben. Az eltelt hosszú idő ellenére máig tisztán emlékszik arra a pillanatra, amikor először megpillantotta a Dohány utcai zsinagóga Merkel előtt legmagasabb rangú vendégét, akiről persze csak később tudta meg, hogy kicsoda.
– Épp a kertben pakolásztunk, apámék ásták az alagutat, amikor egyszer csak kijött a házból. Természetesen rajta volt az SS-egyenruha, a csizmája – még most is látom magam előtt – fényesre volt suvickolva. Kemény, határozott embernek tűnt, de nem keltett félelmet bennem. Nézte, ahogy dolgozunk, s közben rágyújtott.
 A deportálásokat irányító Eichmannt 1962-ben végezték ki a zsidók |
Néhány munkást még meg is kínált a cigarettájából, egyikükkel, aki tudott németül, szóba is elegyedett, másokat viszont, akik szintén kértek volna egy szálat, már elzavart. Ezután visszament a házba, de pár nappal később ismét megjelent. Akkor csak rövid időre láttam. Odahívott magához egy SS-tisztet, mondott neki valamit, majd eltűnt. A katona ezután felszólított minket, hogy hagyjuk abba a munkát, és menjünk vissza a barakkokba.
Nem sokkal később Dióslakiékat kivitték a Józsefvárosi pályaudvarra. Ekkor akarták deportálni, de neki és apjának is az volt a szerencséje, hogy mire odaértek, már megteltek a vagonok. Egyszerűen nem fértek fel a munkatáborokba induló vonatra, így kerültek a gettóba, ahol megérték a háború végét.
(Blikk nyomán)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
