Az interneten kering egy Moszkvát bemutató sorozat.
A szerző egy, az orosz fővárosban élő magyar hölgy, aki rendszeresen készít videókat az ottani mindennapi életvitelről. Nekem leginkább az a rész keltette fel az érdeklődésemet, ami egy szupermarket áruválasztékát mutatta be. Az ember arra készült, hogy bár áruhiányról nem érkeztek hírek Moszkvából, azért mégis csak „megtépázhatta” a kínálatot, a majdnem egy éve tartó háború.
Az első meglepetésként azt kellett tapasztalnom, hogy erről szó sincs, mert a polcok a szó szoros értelmében roskadoznak a kitett portékáktól, még a panoráma felvételek sem mutattak „foghíjas” gondolákat. De ez volt a kisebbik meglepetés. A nagyobbat a kitett áruk választéka okozta.
Elsőként az édesség osztályon „álltunk” meg és okozta az igazi döbbenetet. Nehezen találtam volna olyan világmárkát, amelyik ne képviseltette volna magát. A nálunk ismert termékekből is nagyobb volt a választék, ritkán látott bonbonos dobozok sorjáztak egymás mellett. A sajtoknál, gyümölcsöknél, húsoknál sem volt ez másként, a jól ismert nagy márkák mind ott voltak a hűtőpultokban. Szóval az árukínálat „megtépázásáról” szó sincs, viszont annál érdekesebb, hogy a nyugati nagyvállalatok által is nyilvánosan támogatott uniós és amerikai embargós politika egyáltalán nem érvényesült a szupermarketben.
Folyik Nyugaton és az Egyesült Államokban az embargós harci dobok teljes izommal való verése, mögötte a liberális lakájmédia harsogása és háborús uszítása, megjósolva, hogy a sorozatos oroszellenes szankciók – az EU most készíti elő a tízedik szankciós csomagot –, most már, biztosan napokon belül térdre kényszerítik Moszkvát.
Na, de addig is az orosz középosztály tagjai rosszullétig tömjék tele magukat mindenféle márkás édességgel, hússal, igyák le magukkal, a száz évig tölgyfahordóban érlelt whiskyvel, ezzel közelebb hozva Oroszország végnapját. Másra nem igen gondolhat az ember, ha a nyugati propaganda gépezetet, a felelősnek mondott politikusokat hallgatja, akik égre-földre esküdöznek, hogy szükségesek a szankciók, mert azok igenis hasznosak.
Tulajdonképpen nem tudom, hogy mire számítanak a szankciók kitalálói. Talán arra, hogy az Angus-Hereford keresztezésből származó, kizárólag fűvel táplált, szabad legeltetésű, GMO-mentes, hormonkezelést sem kapott új-zélandi marhahús néhány órás részleges hiánya lázadáshoz vezet? Az ínyencek hada a Kreml elé vonul az elnök lemondását követelve, mert ebéd helyett, csak vacsorára juthatnak hozzá kedvenc csemegéjükhöz.
Persze a dolgoknak sokkal racionálisabb magyarázata van. A nyugati országok gazdasági érdekei fennmaradtnak az Oroszország elleni szankciós politika ellenére is, mert az üzlet az üzlet, csak éppen ezt nem hangoztatják.
Álljon itt egy nagyon is kézzelfogható példa. Belgium a mai napig vásárol gyémántot Oroszországból és nem is nagyon akaródzik a „véres gyémántok” beszerzésének lehetőségéről lemondani, mondván, az kárt okozna Antwerpen városának, a drágakövek globális gócpontjának.
„Az orosz gyémántok folyamatos áramlása annak jelképévé vált, hogy a nyugati országok gazdasági érdekeiket Ukrajna érdekei fölé helyezik” – írta a Politico. Ennél jobban aligha lehetne megfogalmazni az uniós és amerikai oroszellenes szankciós politika álszentségét.
G. Fehér Péter
A szerző főmunkatárs
Fotó: https://vista.hu/
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
