Ha a belbudai Bem József térről a Fő utcán jobboldalt elindulunk délnek, úgy alig 50 méterre elérjük a Szent Flórián görög katolikus templom és a Királyfürdő határolta Tarasz Sevcsenko teret. A boldogabb időkben még ápolt bokrokkal és üde virágágyásokkal megállásra, a padokon megpihenésre, tűnődésre csábító terecskét nem is olyan régen, 2012-ben nevezték el Tarasz Sevcsenkóról (1814-1861), az ukrán nyelv megújítójáról, s az ukrán líra megteremtőjéről. A költő egyébként festőként is beírta magát a művészettörténetbe. Verseit a magyar költészet olyan XX. századi kiválóságai fordították nemzeti nyelvünkre, mint Weöres Sándor és Képes Géza.
A kedves kis tér 2012-ig névtelen volt, de már a névadás előtt, 2007-ben fölállították itt Tarasz Sevcsenko nagyméretű, fekete márvány talapzaton ülő bronz szobrát, Iván Mikityuk lembergi szobrászművész alkotását. A szobrot Sólyom László akkori magyar és Viktor Juscsenko akkori ukrán államelnök leplezte le, majd Puskás László görög katolikus pap szentelte meg. A szoboravatást követően a kis térrel északról szomszédos Fő utcai Szent Flórián görög katolikus templomban ünnepi szentmisét is celebráltak.
Tarasz Sevcsenko ukrán költő és festőművész szobra lassan 17 esztendeje áll, pontosabban ül a görög katolikus barokk templom, a középkori török fürdő és a Külügyminisztérium régi épülete határolta belbudai téren. Időnként, amint néhány nappal ezelőtt is a hazánkban élő ukrán közösség a szobor talapzatára kék és sárga virágokból font, kék-sárga szalagokkal díszített koszorúkat helyez, a költő állát alátámasztó kezének csuklójára pedig szintén kék és sárga szalagokat kötöznek. S így van ez rendjén, a magyar kultúrnép, s ezért természetesnek tartja azt, hogy a szomszéd nép egyik legnagyobb fiának szobra ott álljon a történelmi Vízivárosban.
Néhány nappal ezelőtt, amikor szokásomhoz híven hazafelé tartva áthaladtam a kis téren, Tarasz Sevcsenko szobrának talapzatán, a kék-sárga virágos koszorúk mellett megpillantottam a Vereckei-hágón 2008-ban fölavatott honfoglalási emlékmű, Matl Péter munkácsi szobrászművész alkotásának kicsinyített mását.
Vajon ki tette, milyen céllal helyezte el az ukránok által többször meggyalázott, a Vereckei-hágón álló emlékmű mását Tarasz Sevcsenko Budán tiszteletnek örvendő szobrának talapzatára?
Igen, az ukrán költő és festőművész szobra Budán tiszteletnek örvend, senki nem rongálja meg, nem tépi le róla a kék-sárga szalagokat, miközben Kárpátalján a magukkal nem bíró ukránok az elmúlt években többször is megrongálták, meggyalázták Petőfi Sándor ungvári szobrát (Ferenczy Béni alkotása) és a tiszaújlaki turulemlékművet, míg legutóbb a munkácsi vár turulemlékművét a hatóság fűrészeltette le, és hajíttatta a várárokba.
De legtöbb és legaljasabb rongálás és meggyalázás éppen azt a vereckei-hágói honfoglalási emlékművet érte, amelynek kicsinyített mását valaki a közelmúltban elhelyezte Tarasz Sevcsenko budapesti szobrának talapzatán.
Hering József – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
