A Fides katolikus hírügynökség portálján Victor Gaetan, a National Catholic Register vezető tudósítója ismertette, milyen erőfeszítéseket tettek a környező arab államok annak érdekében, hogy véget érjen Szíria elszigeteltsége. Véleménye szerint a személyes párbeszéd, a lépésről lépésre megvalósuló, türelmes közeledés éppen azok a kritériumok, amelyeket a vatikáni diplomácia is alkalmaz.
A több mint egy évtizede tartó háborútól, szegénységtől és járványtól szenvedő Szíriát február 6-án újabb csapás érte, a Törökországot is sújtó, az egész világot megdöbbentő földrengésben hatezer embert halt meg az ország északnyugati részén, a török határ közelében, és több mint 330 ezren kényszerültek lakóhelyük elhagyására. A földrengés Aleppót, a régió legnagyobb városát is sújtotta, amely hosszú időn át a kereszténység fontos központja volt azon a vidéken.
A hirtelen bekövetkezett sokadik katasztrófa Szíriát ismét a figyelem középpontjába helyezte, különösen szomszédai, köztük Szaúd-Arábia számára, amelyet korábban azzal vádoltak, hogy a szíriai lázadóknak való fegyverszállítással segítette a Bassár el-Aszad elnök elleni felkelést.
A 22 országot tömörítő Arab Liga véget vetett Szíria elszigetelésének:
Ez meglepő és pozitív fejlemény. A Szentszék is sürgeti a Nyugatot, hogy tegyen újabb lépéseket, és vessen véget a szíriai gazdaságot megnyomorító szankcióknak.
Az újabb földrengés azonnali reakcióra késztette az arab vezetőket: Abd el-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök másnap felhívta Aszadot. Egy héttel később Ajmán Szafadi jordániai külügyminiszter Damaszkuszba repült – a szíriai konfliktus 2011-es kezdete óta ez volt az első ilyen szintű közvetlen diplomáciai kapcsolatfelvétel.
Néhány hét leforgása alatt egy arab parlamenti képviselőkből álló küldöttség, köztük az iraki parlament elnöke, Muhammad al-Halbúszi, az Arab Parlamentközi Unió elnöke a szíriai fővárosba repült: „Nem tudunk létezni Szíria nélkül, és Szíria sem tud létezni arab környezete nélkül, amelybe reméljük, hogy visszatérhet” – mondta Halbúszi a The Arab Weeklynek.
Március végén a jordániai Ammánban az érdekelt nemzeti és nemzetközi szervezetek szélesebb köre, köztük az ENSZ, az Európai Unió, Törökország, Franciaország, Németország és az Egyesült Államok képviselői megvitatták a Szíriával kapcsolatos politikai lehetőségeket. Az Arab Liga tagjai azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy a döntéseket regionális szinten hozzák meg: „Az arab nemzeteknek kell kezdeményezniük a szíriai válság megoldását célzó megbeszélések megkezdését” – hangsúlyozta Szafadi.
A helyzet rendezéséért és a humanitárius segélyekért cserébe az Aszad-kormány vállalja, hogy felgyorsítja a menekültek reintegrációját (Jordániában több mint 663 ezer szíriai menekült tartózkodik, Libanonban 865 ezer, Törökországban pedig 3,6 millió), hathatósan fellép a kábítószer- és fegyvercsempészet ellen, és biztonsági reformot kezdeményez az illegális milíciák felszámolása érdekében.
A végső tárgyalások már folyamatban voltak, amikor április 12-én a szíriai külügyminiszter Dzsiddába utazott, hogy találkozzon a szaúd-arábiai külügyminiszterrel, aki viszonozta a látogatást, és április 18-án Damaszkuszba utazott. Ezek voltak az első diplomáciai tárgyalások, amelyeket Szaúd-Arábiában szerveztek Szíriával a háború 2011-es kitörése óta.
Május 7-én az Arab Liga külügyminisztereinek kairói közgyűlése megszavazta: az Aszad-kormányt hivatalosan felkérik, hogy csatlakozzon újra a regionális fórumhoz, amelyet 1945-ben alapított hat arab ország, köztük Szíria is.
Tavaly Mario Zenari bíboros, szíriai apostoli nuncius „a második világháború vége óta a legsúlyosabb ember okozta humanitárius katasztrófának” nevezte a konfliktust, és sajnálatát fejezte ki, amiért a nemzetközi közösség nem fordít figyelmet a békére és az ország gazdasági újjáépítésére. Megjegyzései a Keleti Egyházak Kongregációja (ma dikasztérium) által Damaszkuszban – Egyház, a szeretet háza: szinodalitás és koordináció címmel – szervezett konferencián hangzottak el, amelyen katolikus humanitárius szervezetek és a helyi egyházak képviselői vettek részt. A rendezvény végén a katolikus segélyszervezetek vezetői találkoztak Aszad elnökkel, aki méltatta munkájukat, különösen azért, mert azt hitvallástól függetlenül mindenki érdekében végzik. A találkozó a Szentszék által hagyományosan követett és támogatott kritériumok nyomán zajlott, amelyek alapján a párbeszédet mindig és mindenhol alapvető fontosságúnak tartják.
Egy hónappal Ferenc pápa pontifikátusának kezdete előtt, 2013 februárjában Bechara Boutros Raï libanoni bíboros volt az első maronita pátriárka, aki hetven év után Damaszkuszba látogatott. A maronita pátriárka részt vett az antiokhiai görög ortodox egyház új pátriárkája, X. János beiktatásán, egy olyan ünnepségen, amely az országot szétszakító szélsőségekkel szemben az ortodox és katolikus keresztény vezetők közötti egység demonstrációjává vált.
Ferenc pápa a megválasztása után eltelt nyolc hónap leforgása alatt találkozott a keleti rítusú egyházak minden pátriárkájával, és fontosnak tartotta, hogy támogassa őket. A pápa megbízott abban, ahogyan ők látták a szíriai helyzetet, nem igazodott a rendszerváltás politikáját sürgető nyugati stratégiákhoz.
Elsőként azért, mert személyes megbeszéléséket folytattak. Ferenc pápa szerint a személyes találkozás az, ami lehetővé teszi a szívek átalakulását és a különböző nézőpontok elfogadását. Kényes és nehéz út ez: a találkozás kultúrájának útja, a valós emberek közötti valós találkozásoké. Ez egy akcióterv, nem pedig elmélet.
Másodszor azért, mert lépésről lépésre haladtak előre:
Az egyik legfontosabb lépés, amely lehetővé tette az Arab Liga megbékélését Szíriával, a március 10-i diplomáciai áttörés volt: a szunnita többségű Szaúd-Arábia és a síita többségű Irán bejelentette, hogy helyreállítja a kapcsolatokat és újraindítja a biztonsági megállapodást. A két nagy hatalmú ország közötti rivalizálás eddig regionális konfliktusokat szított Szíriában, Libanonban és Jemenben.
A harmadik hasonlóság, hogy Szíria arab kapcsolatainak helyreállítása a szubszidiaritás példája, vagyis azt az elképzelést tükrözi, hogy
„A szubszidiaritás elve lehetővé teszi, hogy mindenki felvállalhassa szerepét a társadalom gondozásában és sorsában” – mondta Ferenc pápa az egyik általános kihallgatáson.
A megállapodás előmozdítói nem várták meg a nyugati hatalmak jóváhagyását, amelyek eddig ellenezték a Szíriával való egységet. Szaúd-Arábia ugyan az Egyesült Államok szövetségese, mégis ellenezte az amerikai elképzeléseket a Szíria helyreállítására irányuló erőfeszítések terén. A vatikáni gyakorlat valósul meg abban a gondolatban, hogy
Az Arab Liga kevéssé egységes politikai szövetség. Nincs meg a hatalma ahhoz, hogy gyors megoldást találjon Szíria számos vészhelyzetére: a lakosság hatalmas élelmiszer- és egészségügyi bizonytalanságban él, az emberek 90 százaléka él szegénységben. Számos szakértő szerint Szíriának szinte minden lakosa szenvedésre van ítélve mindaddig, amíg a Nyugat fenntartja az országgal szembeni szankciókat, amelyek a gazdasági újjáépítésre is vonatkoznak.
A Szentszék képviselői, a helyi keresztény közösségek vezetői (köztük I. Juszef melkita görögkatolikus pátriárka) és az ENSZ magas rangú képviselői elítélték a Szíria elleni szankciókat, mert azok az elszegényedett lakosságot büntetik, és megnehezítik a segélyezést. Az Egyházak Közel-Keleti Tanácsa, amely a Közel-Kelet fő katolikus közösségeit tömöríti, szigorú figyelmeztetést adott ki: „Sürgetjük a Szíriával szembeni szankciók azonnali feloldását és a szükséges javakhoz való hozzáférést, hogy a szankciók ne váljanak emberiség elleni bűncselekménnyé.”
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: Fides
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
