Július 2–7. között Marton Zsolt váci megyéspüspök és az egyházmegye hitoktatóinak egy csoportja Fatimába zarándokolt. Megismerkedtek a fatimai látnokok történetével, elmélyülve a kegyhely üzenetében; de lehetőségük nyílt arra is, hogy felfedezzék Portugália egyéb kulturális kincseit is. Terényi Zsuzsa és Balogh László az ötnapos utazásról írt beszámolójából közlünk részleteket, szerkesztve.
„Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik,
s akinek szíve zarándokútra készül.”
(Zsolt 6)
Pár napja tértünk haza fatimai zarándokutunkról, melyet hitoktató kollégáimmal, kispapokkal, diakónus testvérekkel, atyákkal és Marton Zsolt püspökkel közösen jártunk végig. Egész utunkat meghatározta az elmélyülés, a töltekezés, a mennyei derű, és megtapasztaltuk a közösség összetartó erejét is. Egy olyan zarándoklaton vettünk részt, amelyen a belső csend mellett Portugáliát is bejártuk, és csodálattal néztük a gyönyörű látnivalókat, az égbe nyúló templomokat és a kulturális kincseket.
Batalha városában a Győzelmes Szűz Mária-kolostor és -templom várt minket a befejezetlen kápolnával, majd Nossa Senhora da Nazaré-templomban Szűz Mária szobra. Nazaré sok csodát tartogatott számunkra varázslatos óceánpartjával, a libegővel és finom halételeivel.
Egy középkori erődváros, Obidos talán a legjobban mutatta meg azokat a kulturális és építészeti értékeket, amelyek Portugáliára voltak jellemzők a történelem során.
Útba ejtettük Porto városát, ahol a székesegyházat, a díszes Szent Ferenc-templomot és a tőzsdepalotát néztük meg, majd megkóstoltuk a híres portói bort.
Tomar városának Krisztus-kolostorában sétálva elképzeltük a templomos lovagok életét, és a számos kerengőt végigjárva kicsit visszarepültünk a szerzetesek világába.
Lisszabonban, a fővárosban a Szent Jeromos-kolostor kápráztatott el minket; a katedrális csendje után utaztunk a híres 28-as villamoson, és a Tejo partján megcsodáltuk a hatalmas hajókat.
Aljustrel falucskában visszaidéztük a három látnok gyermek életét; felkeresve szülői házukat, belépve szobáikba elképzeltük a mindennapjaikat, sorsukat és az imáikat. Lélekben mi is ott voltunk, az 1917-es esztendőben.
Amint beléptünk a kis szobákba, láttuk a visszafogott berendezési eszközöket, a konyhai tűzrakó helyet, a faragott edényeket, a megvetett ágyakat, az étkezőasztalt és a székeket, az istállót. (…)
A fatimai magyar keresztúton és kálvárián végigjárva mindenki hordozott a szívében egy-egy kérést, hálát adott valamely kegyelemért.
A Szent István király kápolnában a szentmisén letettük imáinkat magyar szentjeink elé.
Az esténkénti közös rózsafüzér imádságon a világ összes nyelvén imádkoztak az emberek Máriához; majd a gyertyafényes körmenet felemelt mindannyiunkat.
Ajándékul a Szűzanya üzeneteit hoztuk magunkkal haza a szívünkben, és ezeket továbbítjuk mindenki felé: imádkozzatok, térjetek meg, éljetek békességben!
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Forrás: Váci Egyházmegye
Fotó: A zarándoklat résztvevői
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
