– Nekem ez nem megy ilyen könnyen, időre van szükségem – fakadt ki a Házasság első látásra című új valóságshow egyik főhőse a saját lakodalmán. Az RTL Klubon futó műsorban szakértők által összepárosított két vadidegen ember az oltár előtt találkozik egymással először, kimondják a boldogító igent, majd egy hónapra összezárják őket, hogy kiderüljön, működik-e a kapcsolat. Mi, nézők pedig a dokumentarista reality szabályai szerint a kamerákon keresztül követhetjük a radikális párkapcsolati kísérletet. A műsor számos pszichológiai, párkapcsolati és társadalmi kérdést vet fel, ami már önmagában is pikáns egy kereskedelmi tévé vállaltan hatásvadász produkciója esetében. Elég csak az egyik ara fenti siralmára gondolni, hogy kételkedni kezdjünk a csatorna szándékaiban.
A Házasság első látásra dán minta alapján készült. A Gift ved første blik című produkció 2013-ban indult, azóta több európai ország, az Egyesült Államok és Ausztrália is elkészítette a saját verzióját, idén pedig Magyarországra is elérkezett a reality, ami – egy rakás valóságshow-val ellentétben – nem lett mindenhol bombasiker. Ami talán nem is csoda, hiszen a meztelen randizás, az extrém túlélőtúra, a valóvilág-szerű vetélkedők és társaik pofonegyszerű alapötletből indulnak ki: a kukkolás alapvető emberi vágy, a kamerák előtt összezárt versenyzők pedig előbb-utóbb úgyis csinálnak valamit, amiért érdemes kukkolnia a nézőnek. A házasság azonban ennél jóval bonyolultabb jelentésrendszerrel bír. Történelmi, vallási, jogi és eszmei hagyományai jó eséllyel feszítik szét egy kereskedelmi csatorna kereteit.
Úgy tűnik, az alkotók is tisztában voltak vele, hogy itt mélyebb filozófiára lesz szükség, mint amit az Éjjel-nappal Budapest, vagy a Való Világ esetében megszoktunk. A műsort arra a gondolatra fűzték fel, hogy ha száz évvel ezelőttig természetes volt, hogy előbb jön a házasság, és csak aztán az együttélés, akkor ma miért ne próbálhatnánk ki ugyanezt. Mintha mi sem történt volna az elmúlt évszázadban, az RTL Klub ügyesen kikerül mindent, ami a házasság, és az együttélés fogalmainak átalakulásához vezetett. Így pedig arra az apróságra sem pazarolnak túl sok figyelmet, hogy míg száz éve a tradíciók és a társadalmi konvenciók kényszerítették a házasulandókat arra, hogy az esküvőjük előtt ne nagyon érintkezzenek, addig a tévéműsorba olyanok jelentkeztek, akiknek évek óta nincs párkapcsolatuk.
Ezzel persze akár még ki is hangsúlyozhatnák a produkció társadalmi küldetését, ám sajnos ezt már az első epizód megkérdőjelezi azzal, hogy a koreográfiája kísértetiesen hasonlít a többi reality forgatókönyvéhez. A pszichológusok által kiválasztott két pár egyik tagja sincs megelégedve a helyzettel. Az első menyasszony egész este félrevonulva zokog, mert nem érzi a tüzet, vagyis ha nem szeret bele valakibe első látásra, akkor semmi értelme az egésznek. A második ara már el sem bújik duzzogni, látványosan ignorálja újdonsült párját. Feltehetjük a kérdést, hogy akkor miért jelentkeztek egy ilyen műsorba, de semmi értelme, hiszen a választ tudjuk. Mint ahogy azt is, mire fel a nagy szenvedés: az RTL-en a tündérmeséhez mindig a poklokon át vezet az út. Ha a két áldozat valóban egymásba szeret az oltárnál, és boldogan élnek, míg meg nem halnak, az csak egy nagy elégedett sóhajra elegendő. De ha hetekig kétkednek, utálják egymást, sírnak és haza akarnak menni, hogy folytassák a biztonságos szingliséget, majd végül egymásba karjaiba hullnak, akkor a nézők egy hónapig követik a végül természetesen hepienddel záruló héjanászt. És csak a végén sóhajtanak fel, hogy mégis van jóság és szeretet a világon, de főként az RTL Klubon.
Azt mindenki eldöntheti magában, hogy ezzel a csatorna megcsúfolja-e a házasság szentségét, vagy épp ellenkezőleg, szinglik tömegeit győzi meg a hitelesített együttélés szépségéről. Akárhogy is, kordokumentumként elsőrangú produkció a vakházasság. Hiszen azzal, hogy látszólag figyelmen kívül hagyja az elmúlt száz év társadalmi változásait, voltaképpen tükröt tart elénk, amelyben magányt, önáltatást és boldogtalanságot látunk. Mintha egyszeriben kiderült volna, hogy nem tudunk mit kezdeni a szexuális forradalom és a női egyenjogúsági mozgalmak eredményeivel, a lazuló konvenciók csak arra jók, hogy tökéletesen magunkra maradjunk.
Megváltozott a „holtomiglan, holtodiglan” jelentéseEgy párkapcsolat kezdete, a találkozás, a vonzalom kialakulása sokkal mélyebb, bonyolultabb és zsigeribb folyamat annál, mintsem hogy racionális számítások alapján össze lehessen párosítani embereket – fogalmazott lapunknak Horváth Magdolna családterapeuta. A szakember hangsúlyozta azt is, a házasság száz évvel ezelőtti felfogásához nincs értelme visszanyúlni, hiszen a szülői, közösségi és társadalmi elvárások mára gyökeresen megváltoztak. – Arról sem feledkezhetünk el, hogy az akkor „első látásra kötött” házasságok egyáltalán nem biztos, hogy működtek. A házastársak együtt éltek ugyan életük végéig, ami gyakran egészen rövid idő volt a betegségek, háborúk miatt, de ez még nem tekinthető egyértelműen jó házasságnak. Irodalmi művek, filmek által kaphatunk betekintést, micsoda testi-lelki szenvedéseket álltak ki összeerőltetett házasságokban a fiatalok. A „majd megszokod lányom” nem mindig vált be.Mára ugyanakkor jelentősen megváltozott a „holtomiglan, holtodiglan” jelentése. A párok néha csak bizonyos életszakaszokra kötnek szövetséget, például amíg felnevelik a gyermeküket. Nem ezzel a céllal indul a kapcsolatuk, mégis gyakrabban tapasztaljuk, hogy kevésbé tudnak együtt alkalmazkodni az életszakaszok újabb kihívásaihoz.Az RTL Klub műsorának egyik figyelemreméltó sajátossága, hogy a szereplők mennyire másként ítélik meg saját magukat, mint ahogy a párjuk látja őket kívülről. Ezzel kapcsolatban Horváth Magdolna elmondta, manapság a közösségi oldalak hatására sokan alkotnak maguknak egy úgynevezett virtuális identitást, amely inkább a vágyaikat és nem a valóságot tükrözi. Mindenki szebbnek, jobbnak, boldogabbnak mutatja magát, mint amilyen. Az önismereti csoportjaimban tapasztalom, hogy sokakban a saját magukról kialakított kép markánsan különbözik a külvilág visszajelzéseitől. Ez pedig komoly gondot okozhat a párkapcsolatok terén is, hiszen így az ember magával sincs tisztában, nem tudja, hogy mire képes, mit szeretne, hogyan tud kapcsolódni a másikhoz.– Visszatérve a sorozathoz. Egy működő kapcsolat kialakulásához többek között fokozatosságra, önkéntességre, szenvedélyre és intimitásra van szükség. Egy külső szemek által követett helyzetben nem tud kialakulni az intimitás, így nem is várható el, hogy valódi, bensőséges kapcsolatba kerüljenek, ahol biztonsággal kitárulkozzanak egymás előtt, kialakulhasson a bizalom.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
