Afrika az a kontinens, ahol a nyelvi helyzet a legkevésbé ismert. A többi kontinens nyelvi helyzete jól ismert: Amerikában és Óceániában az európai nyelvek dominálnak, míg Európában és Ázsiában a helyi nyelvek.
Afrika lakossága kb. 1,5 milliárd fő.
A jellemző: számtalan kis nyelv, melyek egyébként európai szemmel nem is kicsik, hiszen pár milliós számban beszélik őket anyanyelvként, de helyi szinten ezek elvesznek a kontinens méretéhez képest.
Íme az a pár nyelv, melyek anyanyelvként legalább 20 millióan beszélnek Afrikában:
- arab (afro-ázsiai, szemita) – 214 millió fő,
- hausza (afro-ázsiai, csádi) – 68 millió fő,
- angol (indo-európai, germán) – 55 millió fő,
- joruba (niger-kongói, volta-nigeri) – 42 millió fő,
- oromo (afro-ázsiai, kusita) – 36 millió fő,
- fulfulde (niger-kongói, atlanti) – 36 millió fő,
- portugál (indo-európai, újlatin) – 33 millió fő,
- amhara (afro-ázsiai, szemita) – 32 millió fő,
- igbo (niger-kongói, volta-nigeri)- 31 millió fő,
- malgas (ausztronéziai, nyugati) – 29 millió fő,
- berber (afro-ázsiai, berber) – 28 millió fő,
- szomáli (afro-ázsiai, kusita) – 26 millió fő,
- kinyarvanda (niger-kongói, bantu) – 25 millió fő,
- francia (indo-európai, újlatin) – 23 millió fő.
Az afrikai országok többségében nincs domináns anyanyelv.
Ahol mégis van, az a legtöbb esetben külső hódítás eredménye.
A legsikeresebb természetesen a VII-VIII. századi arab hódítás Észak-Afrikában. Az arabok bevonultak a térségbe, eleinte csak vékony uralkodó elitet alkotva, majd azonban a lakosság nagy része asszimilálódott hozzájuk. Az eredeti nyelvek lassan marginalizálódtak, az egyiptomi teljesen kihalt (ma csak a kopt keresztények használják egyházi nyelvként), míg a berber megmaradt, de háttérbe szorítva.
Korábban a berbert amolyan nemkívánatos elmaradott dolognak tekintették, ma már inkább a támogatás a jellemző: Algériában és Marokkóban már második hivatalos nyelv szintre lett emelve, bár ez inkább jelképes, hiszen ténylegesen ezekben az országokban minden arabul zajlik. De tény: ma már a berber múlt nemzeti büszkeség tárgya.
Eredetileg egész Észak-Afrika Egyiptomtól nyugatra berber volt. Genetikailag persze ma is az, „csak” nyelvileg lett arab. Sőt, egyes részeken máig megmaradt a berber nyelv az arabbal jellemzően párhuzamosan.
Történelmileg a berberek fontos szerepet játszottak a kereszténységben, egykor egész Észak-Afrika kereszténység. A nyugati keresztény első évezredének első számú teológusa – Szent Ágoston – is berber volt. Ennek mára semmi nyoma, az arab hódítás után a berberek nagyjából 100 %-a áttért az iszlámra.
Szóval vannak egyértelműen arab országok Afrikában.
Az európai nyelvek jellemzően nem tudtak ilyen sikert elérni. Az angol, a holland és a francia ma sehol se többségi anyanyelv Afrikában. Ennek oka, hogy ők nem telepítettek tömegesen embereket, s nem törekedtek asszimilálni se, az egyetlen kivétel Dél-Afrika, de ott is csak részlegesen történt ez, így se az angol, se a holland (afrikaans) nem lett ott a többség nyelve – ma a dél-afrikaiak 9 %-a angol anyanyelvű, 12 %-a afrikaans anyanyelvű.
10 % feletti angol anyanyelvű lakosság csak 3 afrikai országban van: Ghána, Nigéria, Uganda, de ott is kisebbségben vannak. A francia esetében is hasonló a helyzet, a legtöbb volt francia gyarmaton van 2-3 % francia anyanyelvű, pár országban egészen 10-15 % között. Jellemzően a nagyvárosokban, ahol együtt élnek különböző nyelvű emberek, s ezek gyerekei aztán az adott európai nyelvet veszik fel.
2 európai nyelv viszont sikeres: a spanyol és a portugál. Ez a két ország ugyanis tudatosan asszimilált, s ennek az eredménye máig megvan:
- a lakosság többsége portugál anyanyelvű: Angola, Bissau-Guinea, Sao Tomé és Príncipe, Zöld-foki-szk. (Mozambikban viszont nem, ott nem lett sikeres a portugál gyarmati nyelvi politika),
- a lakosság többsége spanyol anyanyelvű: Egyenlítői Guinea.
A határok a gyarmati időkben teljesen függetlenek voltak az etnikai-nyelvi helyzettől, így ma csak véletlenül vannak olyan országok az arab országokon kívül, ahol a többség azonos nyelvű, ezek a térképen pirossal láthatók:
A legnagyobb afrikai nyelvek tragédiája, hogy hiába erősek nyelvileg, politikai esélyük nulla. Ennek oka, hogy a legnagyobb őshonos afrikai nyelvek pont többnemzetiségű országokban vannak. A fenti listából ilyen az amhara-oromo esete. Az amhara és az oromo szinte teljesen Etiópiában beszélt nyelv, de az előbbi ott csak a lakosság 29 %-ának, utóbbi csak a 33 %-nak az anyanyelve.
Még inkább ez van Nyugat-Afrikában: a hausza igbo-joruba esetében. Mind a 3 hatalmas nyelv, több tízmilliós embertömeggel, hagyományokkal, mégis: egyrészt mindhárom törzsterülete Nigéria, másrészt „átlógnak” szomszédos országokba.
Mivel mind a 3 nagy nigériai nyelv erős, s kötődik egy adott etnikumhoz, az eltérő nemzetiségű emberek inkább angolul beszélnek egymással. Ahogy a hivatalos életben is az angolhoz ragaszkodnak, mert csak az semleges. Annak ellenére, hogy az európai gyarmatosítás előtt mind a hauszát, mind a jorubát használták regionális közvetítőnyelvként is.
A joruba jelen van még Kubában is. Ugyanis a Kubába vitt rabszolgák egy jelentős része joruba volt, s bár maga a nyelv kihalt lassan, a rabszolgák idővel felvették a spanyolt, egyes szavak megmaradtak. Különösen igaz ez a santería vallásra, melyben egyes szakszavak máig joruba nyelvűek.
Személyes élményem a nigériai nyelvi helyzettel kapcsolatban. Amikor a PartyPoker dolgozója voltam pár éve, az angol nyelvű ügyfélszolgálaton dolgozott egy nigériai lány, kiválóan beszélte a szabványos brit angolt. Hogyan és miért került a lány Szófiába, azt nem tudom, nem voltam vele annyira bizalmas kapcsolatban, hogy ezt megkérdezhessem. Aztán egy nap jött egy nigériai csoport tanulásra hozzánk, valamilyen továbbképzésre, kb. 10-15 ember. Az egyikük valamiből rájöhetett, hogy a „mi” lányunk nigériai – eleve összesen 2 néger volt a cégnél, de hogy miből látta, hogy pont nigériai, azt nem tudom -, s odament hozzá, hausza nyelven szólva, nem értem mit mondott, nyilván üdvözölni akarta. Tőlük pár méterre ültem, láttam jól az esetet.
A hauszát meg tudom különböztetni a jorubától és az igbótól. A jorubát és az igbót egymástól már nem, arra kevés a tudásom. De míg a joruba és az igbo olyan „négeres” hangzású, azaz sok benne a prenazalizált és dupla-ejtésű mássalhangzó – lásd mondjuk a francia focista Mbappé nevét – az ilyen „kp”, „gb”, „mb”, „nt”, „nz”, stb. hangokról könnyű felismerni az őshonos afrikai nyelveket, addig a hausza meg „arabos” hangzású, szóval össze se lehet őket keverni.
A csaj erre felnézett, majd angolul válaszolt „bocs, én déli vagyok, velem angolul”.
Aztán össze is ismerkedtem egy nigériai sráccal. Bizalmába fogadott miután észlelte, én nem tipikus buta fehér ember vagyok, akinek fogalma sincs mi Afrika, s pl. azt hiszi, a nigériaiak „nigériaiul” beszélnek, meg állatbőrökben táncolnak a tűz körül. Ő aztán mesélt szépen rémsztorikat az életről ott. Pl. a cég busszal szedi összes reggelente az alkalmazottakat, így mennek az irodába, s a buszban a sofőr mellett egy gépfegyveres testőr ül, aki kilógatja a fegyvert az ablakon – ha ugyanis nem teszi ezt, utcai fegyveresek megtámadják a buszt, jó esetben csak kirabolják az utasokat, rosszabb esetben túszokat is ejtenek. Olyan hogy utcán séta eleve nem létezik, mert rendkívül veszélyes: a fehér embert azonnal megtámadják, ahogy a gazdagnak kinéző négert is. A nigériai idegenforgalmi vállalkozások eleve „csomagot” kínálnak: ebben benne van a turistacsoportot kísérő gépfegyveres testőr is. A srác mondta: az ilyen neten lévő sétálós videók is úgy készülnek, hogy a videózó mellett fegyveres kíséret van.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
