A legősibb katolikus ereklye eredete máig vita tárgya a kutatók körében. Egyesek úgy vélik, a lepel eredeti, és Jézus halotti leple volt, más vélemények szerint csak egy középkori hamisítvány. Az ereklyével kapcsolatban számtalan kutatás és tudományos elemzés született, és sokáig csak legendának tartották, hogy a Torinóban őrzött leplen Jézus arc- és testlenyomata maradt fenn.
A vita időről időre még mindig fellángol arról, hogy a Keresztelő Szent János-katedrálisban őrzött lepel megegyezik-e azzal, amelyről a Bibliában is olvashatunk. Valódi tehát vagy hamisítvány? Bár a kérdésre egyértelmű válasz nem született, a Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium tanárának, Gulyás Tamásnak a Csemadok pozsonyi székházának Rákosi Ernő termében tartott előadása nem a legendákra, hanem elsősorban bizonyított tényekre támaszkodva próbált meg támpontokat adni a titok megismeréséhez.
A legtöbbet vizsgált régészeti emlék
– A torinói lepel gyakorlatilag az emberiség történetének a legtöbbet vizsgált régészeti emléke, több százezer munkaórát töltöttek vele különböző tudományágak képviselői – mondta előadása elején Gulyás Tamás, akinek köszönhetően megismerkedhettünk a lepel történetével is. A 4,3 méter hosszú és 1,1 méter széles, halszálkamintásan szőtt lenvásznon egy körülbelül 1,75 méter magas, szakállas férfi testének lenyomata rajzolódik ki, akit láthatóan megkínoztak: erre utalnak a fején, a kezén és a lábfején található sérülések, valamint egy szúrt seb a szív tájékán.
A Szentszék tulajdonában lévő leplen a keresztény hagyomány szerint maga a kereszthalált szenvedett megváltó látható, aki az életét adta az emberiségért és a bűneinkért.
A tudomány figyelmét azért keltette fel a lepel, mert olyan fizikai tulajdonságai vannak, amelyek megmagyarázhatatlanok.
– Az egyik, hogy a negatív képek a részletgazdagok, nem pedig a pozitívak, ami egy lenvászon leplen nem természetes dolog – mondta az előadó, hozzátéve, a vásznon találhatók vérnyomok, növényi pollenek, valamint víznyomok, de virágok képe is látható rajta. Mint mondta, maga az anyagválasztás – a lenvászon, illetve a szövetminta – is leginkább a Közel-Kelet felé helyezi az eredetét, és igazolja, hogy származhat időben az első századból.
A lepel viszontagságos története
Amit az evangéliumokból tudni lehet, hogy Jézust nagyon gyorsan el kellett temetni, még a halála napján. Hogy hova került a lepel Jézus feltámadása után, nem sokat tudunk, erről leginkább csak a legendák szólnak, amelyeket nem lehet bombabiztos történelmi tudásnak nevezni.
A legvalószínűbb, hogy a Kis-Ázsiában lévő Edessza városába került, mivel 525-ben egy árvíz nyomán itt találták meg a vár falába rejtve, majd 944-ben egy hadjárat révén a Bizánci Birodalom szerezte meg, s itt maradt egészen 1204-ig.
– Ekkor már ereklyeként tartották számon, a negyedik keresztes hadjáratban azonban kifosztották Bizáncot, és eltűnik a lepel is, több mint egy évszázadig nem tudunk róla semmit – mondta az előadó.
Érdekes magyar vonatkozása a lepelnek, hogy a Pray-kódexben ábrázolt változat minden bizonnyal annak az ábrázolása, amit ma torinói lepelnek nevezünk. Ez azt jelenti, hogy 1192 és 95 között már megvolt a torinói lepel, annál később tehát nem keletkezhetett, mondta Gulyás Tamás. A lepelről 1349-ben hallani újra, majd kalandos úton a Savoyai családhoz kerül, s tulajdonukban is maradt egészen 1983-ig, amikor a Szentszékre hagyták, tudtuk meg az előadótól. A leplet Chambéryben, a család franciaországi birtokán őrizték, ahol 1532-ben egy tűzvészben megsérült, ez okozta az égésnyomokat és a víznyomokat is rajta. Megjavításával a klarisszákat bízták meg, akik nemcsak az égési nyomokat tüntették el, hanem alávarrtak egy hollandi vászon anyagot is, hogy megerősítsék a nagyon vékony leplet.
– Ennek a ténynek később, 1988-ban van jelentősége, amikor vizsgálatnak vetették alá a leplet – tette hozzá az előadó.
A tudományos érdeklődés középpontjában
– 1898-ban Secondo Pia torinói ügyvéd engedélyt kapott, hogy lefényképezze a leplet, és meglepetésére a sötétkamrában a negatívumon sokkal élesebben rajzolódott ki az arc, mint azt a valóságban látni lehetett. 1931-ben aztán
Giuseppe Enrie fényképész is lefényképezte a leplet, és ugyanerre a megállapításra jutott. Amikor 1976-ban egy képelemzőbe tették Enrie képét, az eredmény olyan 3D-s információkat tartalmazott, amelyeket egyébként semmiképpen nem tartalmazhatott.
Ezt követően egy kutatócsoportot szerveztek, amely 1978-ban rendkívül behatóan megvizsgálta a leplet.
– Arra nem kaptak választ, hogyan keletkezett a rajta látható kép, azt viszont megállapították, hogy biztosan nem festmény, mint ahogyan azt is, hogy a lepel közvetlen kapcsolatban volt a testtel, s hogy egy megkorbácsolt és keresztre feszített embernek a képe. Az elszíneződés azonban csak a felszínt érintette, nincs beleivódva az anyagba, a szín mindenütt ugyanaz, csak a sűrűsége más. Ami érdekes, hogy ott is létrejött a kép, ahol a lepel nem volt közvetlen kapcsolatban a testtel, csak ott halványabb – mondta az előadó.
A vér a képpel ellentétben beszívódott, tehát a szövet belsejében is megtalálták, és ahol vér van, ott érdekes módon nem keletkezett kép.
– A vérből azt is megállapították, hogy egy AB vércsoportú ember véréről van szó, de azt is, hogy a lepel 30-36 óráig érintkezett a testtel, és hogy az, akinek a vére a leplen van, kínhalált szenvedett – mondta az előadó, hozzátéve, a pollenanalízis pedig azt mutatta ki, hogy a növények Jeruzsálem 10-20 km-es körzetéből származnak, és a különböző polleneknél a virágzás közös ideje március–április.
Nagyon sok tehát a megmagyarázhatatlan dolog a lepellel kapcsolatban, így talán nem is csoda, hogy eredete kapcsán már a középkorban is voltak viták.
A 20. században aztán úgy gondolták, itt az ideje, hogy megoldják a talányt, és 1988-ban szénizotópos kormeghatározással azt állapították meg, hogy a lepel keletkezésének ideje 1325-re, plusz-mínusz 65 évre tehető, vagyis szerintük nem lehetett Jézus halotti leple.
– Kiderült azonban, hogy rossz helyről vették a mintát, a lepel megjavításakor rávarrt középkori anyagból, kontrollmintát pedig nem csináltak. Kiderült az is, hogy a mintavétel egyáltalán nem volt homogén, több évszázadnyi különbség volt a különböző minták között – mondta Gulyás Tamás, hozzátéve, hogy a legfrissebb, 2022-es olasz kutatás szélesszögű röntgenvizsgálattal kimutatta, hogy a lepel közel kétezer éves.
A Szentszék nem foglal állást ezekben a vitákban, arra hivatkozik, hogy a különféle ereklyék hitelessége nem tartozik a vallás dogmái közé, ami azt jelenti, hogy mindenki szabadon hihet, amit akar, anélkül, hogy ezért az egyház elmarasztalná. Az évszázados vitát így máig nem sikerült lezárni, és nem valószínű, hogy ez a közeljövőben sikerülne. De talán nem is ez a legfontosabb. A hívő ember számára sokkal fontosabb ennél, hogy az ereklyék – köztük a torinói lepel – segítsenek hitük még mélyebb megélésében.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
