Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
„Az igazi zene a tánc.”
(Simon Bettina)
A trance, az ambient, a nép- és a világzene találkozási pontja inkább tér, mint pont. Дeva (Deva; Takács Dorina) művészetében mindenképpen. Az ifjú énekes-zeneszerző olyan nyomatékkal szerzett magának jogot a jelenlétre, hogy kurta időbe sem telt, s máris országos figyelem övezi működését. Interjúk készülnek vele, klipekben mutatkoznak be dalai, és olyan élő klasszikusokkal talál közös hangot (közös produkcióban), mint Lovász Irén.
Дeva kísérletező zenei világa (világossága) újabb érv amellett, hogy a hagyományok jószerével csak folyamatos fölszámolásuk útján maradhatnak eleven eszköztárak. A puszta tartósítás, az önazonos ismételgetés kiüresít minden tradíciót; az aktuális jelen és az aktuális ember friss elhivatottságára van szükség ahhoz, hogy megújuljon, ami régi szeretne lenni.
A folklór ősi energiái és az elektronikus zene dinamizmusa puha harmóniában alkotnak itt új minőséget. Дeva finom öltözete, táncos gesztusai, előadói karizmája és jelenléti energetikája is szervesen illeszkedik a szerves világ képzetébe. Meditatív videoklipjei a természetbe visszatérő ember esélyeit latolgatják, s lassúságra nevelő összhatásuk ringatag szépségek dimenzióját nyitja föl.
Elektronikus sámán, aki atavisztikus lélektartalmak napfényre göngyölgetésében járatos. Népdalokra alapozott zeneművei a mantraéneklés misztikáját is ismerik; zenész-énekes társai az alkotói kisközösségek esztétikai hatalmára szolgáltatnak példát.
Koncertjei során test és lélek szinkronban révül – színpadon és nézőtéren egyaránt.
Ha pszichedelikus éberséget tanulnánk, Дeva zenéjét választani igazán józan döntés.
Szélben szőtt madarak közt ki ne akarna Fa lenni?
Fotó: Zagarmusic
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. július 27-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
