A budapest-újlipótvárosi Árpád-házi Szent Margit-plébánia alapításának 90. évfordulója alkalmából január 18-án, Szent Margit ünnepén egész éven átívelő rendezvénysorozat kezdődött. Ennek része a Parancsok szeretetből – A tízparancsolatról a 21. században című előadás-sorozat a Lelki estek keretében. A hetedik alkalmat október 5-én tartották.
Monostori László esperes, a Szent Margit-templom plébánosa, az esztergomi Hittudományi Főiskola morálteológia tanára elmélkedett a hetedik parancsolatról.
Az elmélkedést ezúttal is koncelebrált szentmise vezette be, amelyet szintén Monostori László mutatott be. Az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el, a hetvenkét tanítvány elküldéséről szóló szakasz (10,1-12).
László atya kiemelte: elsőcsütörtök van, amikor imádkozunk a papi és szerzetesi hivatásokért. Milyen szép, hogy éppen a mai evangéliumban olvassuk Jézus emblematikus mondatát:
Monostori László rámutatott: világviszonylatban a papok száma nagyjából stagnál, Európában – és benne Magyarországon is – viszont drasztikusan csökken, és így van ez a szerzetesi hivatásokkal kapcsolatban is. Bár a szigorú fegyelem szerint élő rendekre ez kevésbé jellemző, sőt, náluk megfigyelhető egy enyhe növekedés is.
A plébános két lehetséges okot lát a papi és szerzetesi hivatások számának csökkenése mögött: az egyik, hogy Isten ugyanannyi fiatalt meghív a papságra, mint régebben, de ma kevesebben akarják meghallani a hívását, kevesebben mondanak rá igent.
„Nem mondom, hogy ez így van, de lehetőségként mindenképpen érdemes figyelembe venni” – mondta a szónok. Az is gyakran hangoztatott érv: biztos a cölibátus az oka, hogy kevesen választják a papságot. Ám a görögkatolikusoknál és a protestánsoknál is csökkent a hivatások száma az elmúlt évtizedekben.
Monostori László kitágítva a perspektívát megállapította: nem csak a papszentelések száma csökkent, ezzel párhuzamosan egyre többen vannak, akik nem kötnek házasságot. Napjainkban az átlagot nézve a fiatalok nehezebben köteleződnek el egy életre. Ez kortünet. A kérdés, hogy mit tehetünk mi? Az nagyon jó dolog, hogy itt vagyunk és imádkozunk a papi és szerzetesi hivatásokért, de lehet, hogy Isten a papi hivatások számának csökkenésével üzenni akar nekünk valamit? Lehet, hogy ezzel neki terve van? „Szerintem nemcsak lehet, de biztos” – szögezte le a templom plébánosa.
Egyrészt a papi szolgálatra, másrészt, hogy mit kér tőlünk az Isten. Lehet, hogy azt kéri a világi hívőktől, hogy segítsenek a papoknak. Szemléletet kell váltani, és ez már elkezdődött. Napjainkban akkor működik jól egy plébánia, ha valaki kitalál egy jó ötletet, és azt meg is valósítja. Csapatban dolgozik együtt a pap, a hitoktató, a közösségvezető, a munkatárs, az önkéntes. Nem véletlen, hogy Jézus is tanítványokat gyűjtött maga köré. Bánkódás, sopánkodás helyett, „jaj de nehéz most, mert kevés a pap”, inkább imádkozzunk.
papok és világiak, mindenki a saját helyén, személyes karizmájával teljesítse Isten akaratát, tegye meg, ami telik tőle.
A szentmise végén a hívek Monostori Lászlóval együtt imádkoztak a papi és szerzetesi hivatásokért.
A szertartás után tartott előadásában a Szent Margit-templom plébánosa a hetedik parancsolatról elmélkedett: „Ne lopj!” (Kiv 20,13). Kiemelte: ez a parancsolat nemcsak arról szól, hogy ne vegyem el a másét, de arról is, hogy ne is tegyem tönkre.
Előadásának első részében az erényekről szólt, melyek közül kimagaslik az igazságosság. Ebben gyökerezik az elv: ami az enyém, ne vegye el tőlem más, és én se vegyem el a másét. A Teremtés könyve szerint Isten a Földet és annak kincseit az emberekre közösen bízta, a teremtés javai mindenkinek szólnak. Mindenkinek isteni joga, hogy részesüljön a teremtés gyümölcseiben, mindabban, amire szüksége van.
Monostori László rámutatott:
Tudok-e lemondani valamiről, ami az enyém, mások javára, ha ők szükséget szenvednek valamiben. Ha nincs szeretet és szolidaritás, akkor a farkastörvények uralkodnak, a magántulajdont birtoklók csak a profitban gondolkodnak, és nem érdekli őket mások nyomorúsága.
Az előadó kifejtette: egy dolog birtoklása a birtokosát az isteni gondviselés képviselőjévé teszi. Egy cégtulajdonos munkát, fizetést, kenyeret ad az alkalmazottainak – bizonyos értelemben együtt működik a gondviseléssel. Minél nagyobb tulajdona van valakinek, annál nagyobb az erkölcsi felelőssége abban, hogy a javak igazságosan legyenek elosztva. Akire többet bíznak, attól többet is kérnek számot.
A mértékletesség erénye is lényeges. A világ nem ezt diktálja, hanem az ellenkezőjét: legyen nagyobb házad, még egy autód, több pénzed, rengeteg ruhád, luxushelyekre menjél nyaralni. A mértékletesség viszont azt jelenti: nem habzsolni, dőzsölni, pazarolni akarok, minél többet birtokolni, hanem tudok megállni, azt mondani, hogy nem kell még egy autó, még egy mobiltelefon, még egy külföldi utazás az adott évben.
Az elmélkedés második részében László atya azokról a bűnökről, hibázási lehetőségekről beszélt, amelyekkel véthetünk a hetedik parancsolat ellen.
A hetedik parancsolatot megszegő cselekedeteink közül kiemelkedik a lopás. Elveszem jogtalanul azt, ami a másé, vagy kárt okozok mások javaiban. Ám ha például valamelyik családtagomnak van egy fényképezőgépe, és azt szeretném használni, akkor azt elvehetem, akkor is, ha nem tudtam engedélyt kérni előtte, tegyük fel, nem vette fel a családtagom a telefont. Nem bűn az sem, ha valaki az éhhalál közelében van, és élelmet vesz magához, ami nem az övé. Az emberi élet mindig előrébb van, mint a tulajdon.
A lopáson kívül a következő bűnök szegik meg a hetedik parancsolatot: ha valaki kölcsönkér, vagy ha talál egy pénzzel teli pénztárcát, és meg tudná adni a kölcsönt, illetve visszaadhatná az erszényt, de nem teszi. Bűnnek számít a bérek jogtalan visszatartása is, és mindenféle csalás, így az árak egekbe emelése. Idetartozik az is, amikor a piaci árus nagyobb egységárat üt be a mérlegbe, mint ami ki van írva, vagy ha többet adnak vissza nekünk a pénztárnál, mint emennyi jogosan járt volna, de nem szólunk. Ugyancsak bűn a mások szorult helyzetét kihasználó áremelés, például ha élelmiszerhiány van, és a kereskedő csak azért emeli a termékeinek az árát, hogy minél jobban meggazdagodjon.
A vandalizmus is a hetedik parancsolat ellen vét, ide tartozik a szándékos károkozás. Természetesen bűn a korrupció, a megvesztegetés, a vállalati javak eltulajdonítása, a pénzügyi és az adócsalás. Sőt, a rosszul végzett munka is, mert ezzel megkárosítom a munkaadómat. A szellemi tulajdon megsértése is a bűnök közé tartozik, például a filmek jogtalan lemásolása. A szerencsejáték művelése önmagában nem bűn, csak akkor, ha ezzel a családom vagy a saját megélhetésem veszélyeztetem. Bűn a túlzott pazarlás, a javaim eltékozlása is. Kimeríti a bűn kategóriáját az emberek bármiféle adásvétele, így a magzatokkal, az emberi szervekkel való kereskedés, és természetesen az emberkereskedelem.
Befejezésül Monostori László figyelmeztetett: Ferenc pápa szívügye, és keresztényként mindannyiunk feladata, hogy önzetlenül szeressük, lehetőségünk szerint segítsük a szegényeket. Jézus is ezt kéri tőlünk.
A Lelki est szentségimádással ért véget.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó (archív): Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
