A tények mentén az ukrán „mérgezett” gabonáról

A tények mentén az ukrán „mérgezett” gabonáról

Napok óta foglalkoztatja a közvéleményt, hogy kiderült, szennyezett gabona érkezett Ukrajnából az egyik hazai malomba. A sajtó egy része, jó szokásához híven, anélkül repült rá a témára, hogy komolyabban utánanézett volna a részleteknek. Egyesek már nem is „mérgező”, hanem „mérgezett” búzáról beszéltek, mintha az ukrán gazdák az európai polgárok életére törnének azzal, hogy nyugatra adják el készleteiket. Alábbi cikkünkben az ukrán szállítmányban talált szennyezést okozó vegyszert és a jelenleg rendelkezésre álló tényeket mutatjuk be. Szigorúan objektív, szakmai alapon!

Függetlenül attól, ki mennyire zöldült bele az elmúlt években egyre népszerűbb környezet- és természetvédelmi mozgalmakba, vitathatatlan tény, hogy a bolygó nyolcmilliárd lakójának élelmezését úgy-ahogy garantáló modern mezőgazdaság elképzelhetetlen növényvédő szerek nélkül.

Rovar- és gyomirtás nélkül, a több száz különböző növénybetegséggel szembeni védekezésre alkalmas szerek híján egyszerűen képtelenség lenne fenntartani mai kényelmes, megszokott életünket.

Nem csak arról van szó, hogy a harmadik világ szegényei körében teremne halált az éhínség. A fejlett államok ugyanúgy társadalmi összeomlással néznének szembe, ha egyik napról a másikra hirtelen kitalálnánk, soha többé vegyszert!

Lehet romantizálni a biotermelést, otthon a kiskertben és néhány, elsősorban külföldre termelő mintagazdaságban működik is, de a „hétköznapi”, „nagy” mezőgazdaságban nem.

Az a terméshozam és termésbiztonság, amely viszonylag kényelmessé és kiszámíthatóvá teszi az európai élelmiszerellátást, nem tartható fenn vegyszeres gazdálkodás híján. Ezt fontos tisztáznunk, mielőtt rátérnénk a gabonaügy részleteire, amely Szlovákia legnagyobb és egyik legnépszerűbb malmát, a magyar tulajdonban lévő gútai malmot igen kellemetlen helyzetbe hozta.

Még a múlt héten derült ki, hogy a gútai malom által Ukrajnából legálisan vásárolt gabona egyik szállítmánya, mintegy 1500 tonnányi búza a megengedett határértéken felül tartalmaz egy közismert, de betiltott rovarölőszert, a klórpirifoszt.

Hírdetés

A sajtóban futótűzként terjedt a hír, a közösségi oldalakon pedig elszabadult a pokol. Nehezebben kelő kenyérről, málló tésztájú kalácsról és rosszízű pogácsáról vitatkoztak egymással az egészségükért aggódó háziasszonyok. Arra az apró részletre csak kevesen figyeltek fel, hogy a szennyezett gabonából készült liszt nem, hogy kiskereskedelmi forgalomba nem került, a búzát fel sem dolgozták, az állami ellenőrzés időben kiszúrta a szennyezett anyagot, más kérdés, hogy az Ukrajnából érkezett búza valóban egy igen veszélyes vegyszert tartalmazott a megengedettnél nagyobb mennyiségben.

A klórpirifosz az vajon mi?

Az 1960-as években először alkalmazott klórpirifosz és származéka, a klórpirifosz-metil egy szerves foszfát vegyület. Hatását az acetilkolin-észteráz enzim gátlójaként fejti ki, ami, ha nagyon leegyszerűsítjük, tulajdonképpen az ideg-izom kapcsolat blokkolásával jár. A klórpirifosz fénykorában az egyik legelterjedtebb inszekticid volt az Egyesült Államokban, az Európai Unió tagállamaiban is széles körben alkalmazták, a világ mintegy 100 országában rendelkezett használati engedélyekkel.

Az első, klórpirifosszal kapcsolatos aggodalmak a kilencvenes években jelentek meg. Ekkora már számos vizsgálat igazolta a vegyület toxicitását. Más hasonló vegyszerekhez hasonlóan vízi élőlényekre és méhekre jelent komoly veszélyt, de az enzimgátlóként funkcionáló idegméreg nagyobb koncentrációban az emberre is ártalmas lehet. Sőt! Arról tulajdonképpen tudományos konszenzus van, hogy a klórpirifoszhoz hasonló vegyszereknek súlyos egészségkárosító hatásuk lehet. Befolyásolják a magzati idegrendszer fejlődését, neurológiai tüneteket okoznak, autoimmun betegségek kialakulásában lehet szerepük, direkt kontaktus, akut mérgezés esetén pedig az ideg-izom kapcsolat blokkolásával halált is okozhatnak. Bár a véletlen mérgezés igen ritka, Ázsiában, ahol ma is széles körben alkalmazzák a klórpirifoszt és származékait, nem ritkaság a vegyület által okozott haláleset, a helyi farmerek körében az öngyilkosság elterjedt módja az önmérgezés.

Az amerikai DOW által kifejlesztett klórpirifosz karrierje mintegy négy évtized után ért véget az Egyesült Államokban és Európában. 2016-ban elsőként az Egyesült Királyságban tiltották be alkalmazását, majd pár évvel később az USA-ban, végül 2020. augusztusában az Európai Unió tagállamaiban is. Az EU később javaslatot tett a szer globális korlátozására is, de ez még várat magára, a szert, főleg Ázsiában, ma is számos országban általánosan alkalmazzák.

Összegzésül bátran kijelenthető, a klórpirifosz és származékai valóban veszélyesek, uniós betiltásuk, hiába riogattak ezzel a mezőgazdászok és a piaci szereplők, nem járt különösebb hozamcsökkenéssel. A hatóanyag betiltása, utólag legalábbis mindenképp, helyes döntésnek tűnik.

A gútai eset

Bár a klórpirifosz felezési ideje alacsonyabb a legtöbb hasonló vegyület felezési idejénél, nem tűnik el egyik napról a másikba a talajból. Minimális mennyiségben hosszú ideig kimutatható lehet még a vegyszerrel nem kezelt növények mintáiból is. Az EU sem „nullázta le” a vonatkozó határétéket, pusztán lecsökkentette azt, 0,050 mg/kg-ról 0,010mg/kg-ra. A sajtóban megjelent információk szerint a gútai búzamintában 0,026mg/kg mennyiségben találták meg a szert, ami az új, a betiltás óta alkalmazott határérték több mint duplája.

Ezzel együtt a gútai malom illetékeseinek abban igazuk van, hogy pár évvel korábban ez a 26 ezrednyi mennyiség még bőven belefért a megadott határértékbe.

A malom vezetősége azt állítja, a búzát a vonatkozó törvényeket betartva, szabályosan vásárolták meg egy Szlovákiában bejegyzett, törvényesen működő kereskedővállalattól. Eduard Heger kormányfő a hétvégén azt állította, a gútaiak által vásárolt gabonának éppen utaznia kellene Afrika felé, nem szabadott volna kereskedni vele Szlovákiában, a felelősöket pedig megbüntetik . Az azonban egyelőre nem világos, kire is gondolhatott Heger, ugyanis könnyen meglehet, úgy a malom, mint a kereskedő törvényesen jártak el. „Bűnük” pusztán annyi, egyszerűen kihasználták a szlovák és az ukrán gabona árkülönbségéből adódó előnyt.

A történteket tovább árnyalja, hogy a gútai malom időközben közölte, a megengedettnél nagyobb szennyeződést egyelőre csak az első mintavételi tételből mutatták ki, a szükséges minőségbiztosítási vizsgálatok még mindig nem zárultak le. Csak az első mintavételezés eredménye futott be, ez alapján tört ki a botrány, de a két másik, ugyanebből a tételből levett minta vizsgálatának eredményei még nem érkeztek be. Bár a negatív hírverés okozta károkon már nem sokat segít, de időközben az is kiderült, a gútai malom által saját költségen elvégeztetett független vizsgálat már némileg alacsonyabb, a szabvány által megszabott toleranciaértéken belüli koncentrációban találta meg az ukrán gabonában a betiltott vegyületet – nem csak a búzaszemekben, de a korpában és a lisztben is. Mivel ezeket a mintákat az államiakkal egy időben vették le a készletből, a malom most azzal érvel, várják meg az állami vizsgálat még hiányzó eredményeit, ne kelljen addig megsemmisíteniük, egyébként saját költségen, a mintegy 1500 tonnányi búzát.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »