A tengervíz sómentesítése rengeteg vízhiánytól szenvedő terület számára jelenthet megoldást, de csak akkor, ha olcsón és egyszerűen történik. Rengeteg olyan tenger közeli nagyváros van, amelyben igen kevés az ivóvíz, így például Fokváros sok más mellett. A következő öt évben az ivóvízigény jelentősen meghaladhatja majd a rendelkezésre álló mennyiséget – az ENSZ előrejelzése szerint. Számos cég váratlan helyen, a tenger mélyén keresi a megoldást – számolt be a Scientific American.
Eleinte egészen egyszerűen felforralták a vizet, majd a gőz lecsapódása segítségével nyerték ki az édesvizet a sósból. Ez rendkívül energiapazarló, nem igazán hatékony módszer. Később a flash desztilláció nevű módszerrel a felmelegített víz kis nyomású tartályba kerülve válik gőzzé (a nyomáskülönbség miatt), és ezt lecsapatva nyerik ki az édesvizet. E folyamatot többször ismételni kell, de a sima forralásnál már jobban használható.
Az elmúlt 25 évben azonban a reverz ozmózis módszere vált a fő eljárássá. Ennek során a tengervizet nagy nyomást alkalmazva egy olyan hártyán préselik át, amelynek mikroszkopikus lyukacskái csakis a vízmolekulákat engedik át. (E módszer ismerős lehet a házi víztisztítókból is, így nemcsak sómentesíteni lehet, hanem más szennyező anyagoktól megszabadulhatunk.). E módszer esetében is hátrányt jelent az energiafelhasználás: nem kis feladat a rengeteg víz nagy nyomás alá helyezése.
A víz alatt azonban a mélységgel együtt a nyomás is növekszik. Ez a tény adta az ötletet a legújabb eljáráshoz, amiben a tengermélyi nyomást használják ki a reverz ozmózishoz.
A szűrőberendezéseket mintegy 500 méterrel a vízszint alatti mélységben helyezik el, ott a tengervíz nyomása már elegendő ahhoz, hogy átpréselje a vizet a hártyán. A kinyert édesvizet pedig csak fel kell szivattyúzni a felszínre, a partra – ez ha elég nagy léptékben végzik, megoldhatja a nagyvárosok vízkrízisét.
Az ötlet ugyan elrugaszkodottnak tűnhet, ám már számos vállalat üzemelteti a prototípusait. Például a Flocean nevű cég e módszerrel 40-50 százalékkal csökkenteni tudta a víz sómentesítésének energiaigényét a felszínihez képest.
A mélytengeri környezet ráadásul – szemben a felszínnel – egészen állandó, nincsenek viharok, évszakos hőmérsékleti ingadozások, algavirágzások vagy más, a munkát hátráltató események. Azonban még az összes előnyét beszámítva is túl költséges e megoldás ahhoz, hogy kipipálhassuk a vízproblémát.
Nagyon sokat javíthatna, ha olcsó megújuló energia szolgálhatná a módszert. Emellett magát a reverz ozmózist is lehet még javítani, és erre is vannak ígéretes kezdeményezések, például a membránok öntisztítása. Ha ritkábban kell karbantartani, cserélni a víz tisztítására használt hártyát, már az is sokat jelent.
Fontos figyelembe venni azt is, hogy ebben a mélységben eléggé sok élőlény lakik, sőt, még cetek is merülnek ide. Olyan módszereket kell kifejleszteni, amelyek az élővilágot semmilyen formában nem háborgatják. E mélységben számos, az óceán életében létfontosságú folyamat is zajlik . Ezeket se szabad befolyásolni a víztisztító berendezésekkel.
Számos tenger közeli nagyváros környezetében a tenger nem mély, mivel a partoktól a kontinentális talapzat sekély vizű régiója egészen nagy távolságokba nyúlhat. A hosszú csővezetékek is igencsak megnövelik a költségeket.
Ahhoz azonban, hogy elindulhassanak a nagy léptékű sómentesítő üzemek, leginkább megbízható gazdasági háttérre és vevőkörre van szükség. Kormányzati szerződések, amelyek hosszú évekre biztosítják az üzemelést, alapvetőek ahhoz, hogy az egész nagyvárosokat ellátni képes rendszerek megépülhessenek. A szakemberek szerint ehhez legalább egy évtizedre lesz még szükség.
National Geographic
Nyitókép forrása: Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
