A minap a ma7.sk portálon jelent meg egy cikk a Folklór – Szlovákia lelke projektről „Légy szlovák! Adunk pénzt!” címmel. Nem volt szándékomban kommentálni, mert nem ez az első írásuk, ami távol áll az objektív híradástól.
RIGÓ KONRÁD
Ám két okból kifolyólag mégis megteszem: 1. leveleket, telefonhívásokat kapok érdeklődőktől, akik emiatt félnek mégcsak igényelni is a támogatást; 2. a cikkben a miniszter szóvivőjének, hivatali kollégámnak megnyilatkozása is szerepel. Ezért hivatásomból adódóan kötelességemnek tartom, hogy helyre tegyem a dolgokat.
A politikai propaganda és a dezinformálás szép keveréke. A legrosszabb pedig az, hogy ez a helyzet mindkét fél számára tökéletesen megfelel – a nemzetiségi kérdés a kampányok hálás nacionalista témája. Ha pedig netán a véletlenek szerencsétlen összjátéka lenne mindez, akkor pedig az abszolút szakmaiatlanság és hozzá nem értés jele mindkét oldalon. Nem tudom, melyik a nagyobb csalódás… Viszont az biztos, hogy megengedhetetlen, hogy Laššáková Čorbája és Somogyi a ma7-ből szándékosan vagy csak dilettantizmusból, de közös erőkkel előhúzzák a magyar kártyát.
Ezt nem engedhetjük meg. Nézzük tehát a tényeket, az mindig segít.
A tények
A pályázók tájékoztatásában a következő szerepel: „A program nem támogatja a városok és falvak kulturális életét, amely hosszú távú tevékenységek összességében merül ki, a városok és falvak szülöttjeinek találkozóit, a sporteseményeket (beleértve a sporttáncot), sem az oktatás, a média és az audiovizuális témakörökbe eső eseményeket, a pályázó éves tevékenységét, a hátrányos helyzetű csoportok és a nemzetiségi kisebbségek témakörébe eső eseményeket, a múzeumok, a galériák és a könyvtárak fő tartalmi tevékenységét, valamit amik nem kapcsolódnak közvetlenül a programkiíráshoz.”
Ez a feltétel azonban nem felel meg annak, amit Čorba állít, és mégcsak távolról sincs köze ahhoz, amit Somogyi ír. Tavaly a folklórt a Művészeti Alap támogatta, és akkor is hasonló feltételekhez kötötték a pályáztatást. A támogatás kedvezményezettjei között pedig olyan csoportok is voltak, amelyek elsősorban a magyar népi kultúrára összpontosítanak (pl. Ilosvai, Borostyán, Csallóközi, stb.). És bár nem vagyok híve az egy adott programon belül a nemzetiségi hovatartozás alapján való kimutatásoknak, az egyértelműen magyar kötődésű projektek össztámogatása 80 ezer Eurót is meghaladta.
Itt kell megjegyezni, hogy a magyar nemzetiség folklór területén működő szervezeteinek elsősorban a Kisebbségi Kulturális Alap nyújt lehetőséget, ahol a teljes keretösszeg a magyar kultúrára 4 millió euró, amelyet törvény garantál. Mindez, amiről fentebb értekeztünk, a nemzetiségi kultúra keretrendszerén kívül eső pályázati lehetőség.
Ám így is igaz, hogy csakúgy mint tavaly az idei programban is pályázhat mindenki, nemzetiségére való tekintet nélkül. Legyen a pályázó nemzetisége szlovák, magyar, ruszin, roma, német vagy zsidó. A határidő: 2020. február 12. Egy teljesen más kérdés, vajon jó ötlet-e pályázni. Hogy miért írom ezt?
Ez lenne Szlovákia lelke?
Nem tartom ugyanis sem megalapozottnak, sem egyszerűen jó ötletnek a miniszterasszony azon igyekezetét, hogy a minisztériumban kialakított helyi és regionális kultúra támogatásának keretén belül a folklórt külön támogatásban részesítse. Egyetlen szakmai érv sem szól emellett. Nem szeretném bővebben taglalni, hiszen már leírtam és beszéltem róla több alkalommal is, a szakma is megtette ugyanezt… Álljon itt most mindössze annyi, hogy egyenetlenséghez, feszültséghez vezet a kulturális élet különböző területei között. Továbbá, a folklór támogatására a független, közhasznú alapok szolgálnak, tehát duplicitáshoz is vezet… Akkor miért is van rá szükség? A magyarázat egyszerű. Sok politikus a folklórban propaganda-eszközt vél felfedezni (nemcsak Szlovákiában). Ez azonban csak akkor működik, ha a “segítség” a megfelelő címzetthez el is jut. Pont ezért eshetett a választás erre a területre, és ezért közvetlenül a kulturális minisztérium a pénzosztó szerv, ahol maga a miniszter a végső döntéshozó.
Így én nem támogatom ezt az igyekezetet, sőt, a döntéshozó bizottság kinevezését szolgáló dokumentumot sem írtam alá. Úgy hiszem, ez a program így nem nevezhető Szlovákia lelkének. Legalábbis nem az én világomban, nem abban a Szlovákiában, ahol én élni akarok.
A szerző a HÍD parlamenti képviselő-jelöltje, a Kulturális minisztérium államtitkára
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
