Bár az elmúlt hetekben a kártékonyabb, örökké lázadó és lázító csoportoknak "hála" némileg ugyan háttérbe szorult az úgynevezett Facebook-vita, de a liberális véleményszabadságba csomagolt techdiktatúráról folytatott eszmecsere fontosságát még a más pénzén szabadságharcos színészpalánták és az életük későbbi szakaszában többnyire rektális inkontinenciával kezelt másként szexualizálók jogérvényesítésbe (értsd: társadalmi bomlasztás és gyermekek megrontása) vetett harca sem állíthatja meg. Ez a vita márpedig le lesz folytatva, és hiába szajkózzák egyesek megalkuvás nélkül – akár a nemzeti oldalról is bekiabálva -, hogy a közösségi média pusztán egy múló divat, az aktuális korszellem szeszélye, egészen addig lesz hevítve a téma, amíg az emberek láthatóan bilincsebe vert tudata el nem fogadja a ki nem mondott igazságot: a közösségi média a legerősebb hatalmi ággá "nemesülve" készül olyan mértékben rátelepedni az életünkre, hogy azzal valamennyi, az évszázadok során kivívott és jelenleg törvényben garantált polgári képességünk és szuverenitásunk veszendőbe megy majd.
Olvasva a vitával kapcsolatos hozzászólásokat, elkeseredve tapasztaltam, hogy a Facebook-jelenség kapcsán is csak az egyébként szélsőséges nemzeti érzülettel nem feltétlenül gyanúsítható Schiffer András és Puzsér Róbert urak emelik fel rendre a szavukat. Ők viszont tendenciózusan és konzekvensen képviselve azt a hozzáállást, amit normális esetben a Kuruc olvasóitól is várna az ember! Kiemelten fontos témával állunk szemben, ami rendre csak két, alapvetően baloldali beállítottságú ember szűrőjén és világnézetén keresztül kerül tematizálásra a hazai közbeszédben. Ez egyben a nemzeti oldal szegénységi bizonyítványa is!
Nem is tudom hova tenni azokat az embereket, akik a közösségi média térnyerését annyival intézik el, hogy márpedig az online regisztráció nem kötelező, hovatovább a Facebook által hozott úgynevezett belső szabályok (házirend) márpedig bármikor felülírhatják egy szuverén ország törvényi rendelkezéseit. Azokkal sem tudok mit kezdeni, akik szerint a Facebook ingyenes szolgáltatást nyújt, amiért is az emberiség egészének kellene csendes hálával adóznia a Zukorhegy-galaxishoz való szabad hozzáférésért.
Máris találkoztunk több olyan általános és egyébként rettenetesen gyenge érvvel, amit egy értelmes, logikusan gondolkodó ember viszonylag hamar ki tudna véreztetni egy liberálissal folytatott nyílt eszmecserében. Korábban már elvitatkoztunk róla, hogy a Facebook működését jelenleg is szigorú törvények korlátozzák, így a jogrendünk, és hozzá a törvényi keretek, már most alkalmassá tennék akár Magyarországot, hovatovább az egész európai közösséget, hogy az eredményesen gyakoroljon nyomást a Facebookra. Értelmetlen tehát újabb és újabb köröket futni, amiben a tömegember a Facebookot hatósági, hovatovább bírósági szerepkörrel ruházza fel akár a szabad véleménynyilvánítás korlátozásának tekintetében megvalósuló önkény okán.
Ahogy arról is érdemtelen vitát nyitni, mennyiben ingyenes a Facebook szolgáltatása. Semennyiben! Soha nem is volt és soha nem is lesz ingyenes. Már az elejétől tudvalevő volt, hogy a Facebook a regisztrált felhasználók adatait marketing- és egyéb célokra használja fel, és hát a vita csak sok éves késéssel került az Európai Parlament asztalára, ahol is igyekeznek adatvédelmi jogokra hivatkozva megfogni a techóriást, aki/ami a 2,5 milliárd felhasználó adatait minden gátlás nélkül tárolja amerikai szerverein. Adatainkkal fizetünk a szolgáltatásért, a személyre szabott hirdetések pedig maga a bizonyosság, hogy a Facebook algoritmusai árgus szemekkel figyelik és térképezik fel valamennyi regisztrált felhasználó digitális lábnyomait.
És ezzel el is érkeztünk az önbecsapás azon szintjére, ahol még egy nemzeti érzelmű ember is büszkén adja tanúbizonyságát a népszuverenitás fontosságának meg nem értéséről, miközben vígan asszisztál a kínkeservesen megszerzett jogok átruházásához! A népszuverenitás felszámolása az utolsó stáció, az utolsó szög a koporsóban, amivel teljessé válik a techdiktatúra. Onnantól a kormányok, és azzal együtt a törvények (és ezt Schiffer András kivételesen jól látja!), értelmüket vesztve vonulnak majd ki a társadalmi létből. Ha egy törvényt bármikor szabadon lehet ignorálni, mert a betartatásáról adott állam kormánya képtelen gondoskodni, akkor az olyan ország társadalma a népfelség elvét felmondva kerül egy még a saját kormánynál is erősebb hatalom befolyása alá. Ezzel gyakorlatilag megszűnik az ország funkciója, és hát szertefoszlik a demokratikus berendezkedés is.
Amit a Facebook művel az pontosan a népfelség elvének gyakorlatban történő teljes felszámolása. A folyamat vége pedig a törvényi erő közéletből való teljes kivezetése. Onnantól pedig nincs állam, hanem cégek vannak, akik kényük kedvük szerint gazdálkodhatnak (garázdálkodhatnak) az emberiség digitális javaival. Ha pedig az online jelenlét erőt vesz a valóságon, tehát az emberi faj úgy dönt, hogy életterét (beleértve a személyes társadalmi és gazdasági mozgásokat is) az online térbe helyezi át, azzal megfosztja magát mindazon jogi vívmányoktól, amik a szabadságát a valóságban garantálják. Ha pedig nincs népszuverenitás és nincs állam, csak államok feletti hatalom és azzal járó kizárólagos online jelenlét, onnantól nincs is értelme emberi jogokról beszélni, hiszen azok egészen máshogy érvényesülnek egy államok által garantált jogszabályi környezetben, mint egy technológiai gigacégek által meghatározott abszolút profitorientált, és ezért végtelenül aljas és kizsákmányoló, a programozók szeszélyeire és a technológiai mogulok sajátos izmusaira szabott környezetben.
A Facebook beverte az első szöget a népszuverenitás koporsójába, amire a nemzeti oldal válasza csak ennyi volt: nem kötelező regisztrálni!
Tényleg nem kötelező regisztrálni, csak hát látni kell, hogy a Facebook már régen kilépett a személyes online térből, és megvadult elefántként rongyolt keresztül az életünk minden területén. Függvényévé vált például a gazdasági mechanizmusainknak! Amikor valaki arról álmodozik, hogy majd saját közösségi médiát teremt, és mindezt persze közadakozásból, arról tesz tanúbizonyságot, hogy nem igazán érti a Facebook működését. Ő úgy tekint a közösségi médiára, mint pusztán egy kapcsolati hálóra, ahol az emberek többé-kevésbé szabadon oszthatnak meg egymás között információkat, bizonyos keretek között pedig még politizálhatnak is. Szemében a közösségi média emberek sokaságának gyűjtőhelye, ami a nagy számok törvénye alapján alkalmas a pártja, vagy személyes hitbéli meggyőződése terjesztésére. Mondanom sem kell, az ilyen gondolatiság nem is állhatna távolabb a valóságtól. A Facebook egy gazdasági hatalom, de mellette formálja a politikát, és hat a társadalom szociális felépítményére is. Politika, gazdaság, szociális létezés. Ezeket hajtotta igájába a Facebook!
Hogyan hat a gazdaságra? Aki terméket akar értékesíteni, annak el kell érnie a potenciális vásárlóit. A temetői virágárusnak momentán nincs szüksége a közösségi médiára, csak halottakra és azok hozzátartozóira, meg a temetőre. Mindenki másnak viszont égető szüksége van két dologra, amit a közösségi média kínál! Az egyik az említett potenciális vásárlói kör. A másik, egyébként jóval fontosabb ismérv pedig az emberek szokásai! A cégek tudni akarják, hogy mire gondolsz, mi után vágyakozol! Amire gondolsz, ami a vágyaidban testet ölt, azt pedig megvalósítják és eladható értékké konvertálják. A Facebook felületet kínál arra, hogy a cégek elérjék a lehető legszélesebb társadalmi tömeget, ugyanakkor adatokkal is rendelkezik a regisztrált felhasználók vágyainak tekintetében, ami pedig mindennél értékesebb információ! Mert az embert a vágyai határozzák meg. Mit szeretünk enni, kivel akarunk ágyba bújni, mi gerjeszti a fantáziánkat! Aki ismeri a vágyainkat, korlátlan hatalommal bír felettünk! A Facebook egyedül a történelemben elérte, hogy az emberi faj közel 3 milliárd tagja egy közös platformon teregesse ki minden mocskos vágyát! Az összes beszélgetésünk, a nőzési szokásaink, hogy mire keresünk rá, hogy mi mozgatja a fantáziánkat, ezeket az adatokat a Facebook (és mellette a Google) algoritmusai összegyűjtik és összegzik, majd pedig eladható marketinginformációvá konvertálják.
Tudni akarod, hogy milyen nőkre gerjednek a 35-40 éves fizetőképes magyar férfiak? Kérdezd meg a Facebookot és a Google-t! Ha megvan a válasz, a médián keresztül ezt a nőképet állítsd példaként az asszonyok felé. Terveztess olyan ruhákat, alakíts ki olyan vásárlói szokásokat, amik találkoznak a 35-40 éves magyar férfiak igényeivel, és kösd össze azokat az egyéb primer vágyakkal. Vedd rá a nőket, hogy kifejezetten azokat a ruhákat keressék, amikben úgy nézhetnek ki, amilyen hölgytípusra a fizetőképes férfiak gerjednek. És ez csak a marketingvalóságának egyik vetülete, ami ugyancsak a közösségi médiából kinyerhető adatokra épül. De úgy igaz ez a játékokra, az élelmiszerekre és gyakorlatilag minden olyan dologra, aminek a gazdasági potenciáljára a közösségi jelenlétből lehet köveztkezetni. Ehhez viszont adatok kellenek, amihez pedig sok felhasználó kell, akiket pedig rá kell venni arra, hogy folyamatos legyen a jelenlétük a Facebookon, és még véletlenül se akarjanak más közösségi platformra regisztrálni. És hát az a nagy büdös helyzet, hogy az emberek nem is fognak átregisztrálni, mert a cégek a Facebookon vannak jelen, mert az árukínálat a Facebookon van jelen, és mert az IT-cégek a Facebookkal állnak szerződésben. Az új okostelefonodon az első dolgod a Facebook és Gmail (Google) accountod beállítása. És ez egy olyan ipari és szó szerint fizikai aparátust sejtet sok gazdasági összefonódással egyetemben, amibe új játékos kívülről egyszerűen nem tud belépni. Ez egy sokrétű, sokszereplős, de mégis zárt technológiai monopólium, ami nem ad helyet másnak.
Élő emberek alkotta digitális ideghálózat
A cél az egész bolygó teljes népességének becsatornázása, hogy onnantól egy olyan önkéntes alapon felvállalt rabszolgaság köszöntsön a bolygónkra, amiben minden ember és minden emberi akarat csak annyit ér, amennyi és amilyen mértékű digitális információvá redukálható. A cél az emberi lélek totális és teljes megsemmisítése, ahol a személyes akaratot (ami jelenleg a te szuverenitásod) a többségi fogyasztói szokásokhoz hajlítják anélkül, hogy ebbe beleszólásod lenne. Ők hozzák meg a döntést, de végig azt érzed, hogy a sorsod a te kezedben volt. Döntéseidben többé már nem leszel önálló, mert a Facebook (vagy ahová a jövőben más néven fejlődni fog), meg fogja határozni az érdeklődési köröd alapján, hogy milyen információk kerülhetnek a birtokodba. Te pedig a teljes tudatoddal, és hozzá az adatokká konvertált online jelenléteddel, szolgálni fogod ezt az ideghálózatot, és ha nem csatornázod be magadat, ha nem mondasz igent önkéntes alapon, onnantól nem leszel tagja ennek az új társadalmi modellnek, és így törvényszerűen nem részesedhetsz majd a gazdasági javakból sem. Nem fogsz tudni eladni, ahogy nem fogsz tudni vásárolni sem! Vagy szolgálsz, vagy meghalsz.
Persze ennek a tech diktatúrának most még az elején járunk, de nem kell hozzá egy évtized, és a digitális alteregódnak nagyobb gazdasági súlya lesz, mint annak a porhüvelynek, ami reggelente dolgozni megy! Erre szokta mondani az átlag nemzeti érzelmű, hogy majd vidékre költözik, és ott kezd el kapálni, meg állatokat tartani. Ha ilyen gondolatok járnak a fejedben, el kell hogy keserítselek, mert a választásod abban fog állni, hogy csatlakozol ehhez az új társadalmi rendszerhez, vagy éhen halsz. Ez majd úgy lesz kialakítva, hogy nem folytathatsz különutas politikát! Nincs olyan forgatókönyv, hogy te nem leszel tagja a techdiktatúrának, hanem megtartod a szuverén jogaidat, és majd termelsz a telkeden zabkását. Nem lesz állam, ami védelmébe venne! Minden gazdasági és társadalmi mozgást a techóriások fognak felügyelni és monitorozni! És már most jó, ha tudod, hogy erre a példátlanul borzalmas elnyomó rendszerre az emberiség önkéntes alapon fog igent mondani. Szó szerint ki fogják harcolni és követelni fogják maguknak a jogot, hogy csatlakozhassanak! Toporzékolni fognak, ha nem lehetnek tagjai ennek a digitális ideghálózatnak.
Te persze most azt mondod, hogy majd hősiesen ellenállsz, jól nekifeszülsz a rendszernek és kiosztasz pár pofont. Aztán a gyerekeid online oktatásával mi lesz? Ha a jogsidat nem válthatod többé ki digitális személyazonosság nélkül, ha nem vehetsz ingatlant, de még egy nyomorult ajándékozási szerződést sem írathatsz az ügyvédeddel a digitális alteregód hiányában, hogyan fogsz ellenállni? Mi a terved arra vonatkozóan, amikor a digitális alteregó megléte előfeltétele lesz minden gazdasági és társadalmi mozgásodnak? Hogy tervezel ellenállni? Szerintem sehogy, és igazából még magad sem gondoltál bele, mennyire ki leszel szolgáltatva a rendszernek. Sőt, azt gondolom, hogy sokan azok közül, akik most valami nagy ellenállónak képzelik magukat a jövőben, elsőként lesznek regisztrált tagjai az új online társadalmi berendezkedésnek. Jelet tesznek majd magukra, és együtt fognak örömködni az elhülyített sokasággal. Jelenlegi társadalmunkat egyébként is a szervilizmus szelleme határozza meg (lásd: maszkviselés közterületen, kijárási tilalom elfogadása stb.), így bennem kétség sincs afelől, hogy a magyarok vagy akár az egész nyugati világ részéről túl nagy ellenállásra nem számíthatunk.
Szimulációk és előrejelzések
Aki egy kicsit is ismeri, esetleg behatóan tanulmányozta a hírszerző szervek működését, az olyan ember számára nagy titkot nem jelent a szimulációk és előrejelzések fontossága. Régebbi korokban a szimulációkhoz szükséges információkat a társadalmi csoportok közvetlen megfigyelése és feltérképezése által vagy statisztikai adatokra alapozva állították fel matematikai modellek segítségével. Hírszerzők dolgoztak azért, hogy a legértékesebb információk megszerzésével juttassák előnyhöz az általuk szolgált államokat és/vagy érdekcsoportokat. Ezek az információk alapozták meg az államok stratégiai (gazdasági és katonai) lépéseit. Hogy egy példát mondjak, az amerikai hadsereg (mint minden hadsereg) jóelőre megtervezi valamennyi hadmozdulatát. Ebben persze semmi különös vagy meglepő nincs. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a hadmozdulatokat egy sor szimulációval támogatják meg. Az összegyűjtött információk sokaságából szcenáriókat alkotnak. Lehetséges kimenetelek sokaságával számolnak minden hadmozdulat esetén, ha pedig a modell a hadmozdulat sikertelenségét hozza ki eredményül, hát nem támadják meg például Iránt.
Természetesen gazdasági és szociális szimulációkat is fel lehet állítani, amihez az adatokat például az emberek online jelenlétéből gyúrják össze. Így lehet következtetni egy esetleges Majdan sikerességére. Ehhez persze szükség van a közösségi médiára, amin keresztül számolni tudnak a kritikus tömeggel. A Twitter, a Facebook mind a modern forradalmak eszközei. Amit nem látunk, az persze a folyton dolgozó AI, ami összegyűjti, összegzi, kielemzi a közösségi mozgásból nyert adatokat, majd különböző matematikai modellekel megtámogatva állít fel lehetséges kimeneteleket. Betekinthetsz a jövőbe vagy akár több lehetséges jövőbe! A hírszerző szervek számára az emberiség közösségi jelenléte éppen ezért felbecsülhetetlen kincs. Nem volt még az emberi történelem során példa arra, hogy több milliárd embert egyszerre, egyidejűleg figyelhessenek meg, térképezhessenek fel egy állam hírszerző szervei. Szokásaikat, online jelenlétüket pedig a technológia segítségével gazdasági és/vagy katonai információvá alakíthassák. És hát nem utolsósorban a társadalmunk szociális szerkezetét is képesek gyúrni, formálni, alakítani a közösségi média segítségével, tehát ki tudnak alakítani gyújtópontokat, létre tudnak hozni kvázi forradalmakat, befolyással tudnak lenni társadalmi mozgásokra. (Majdan, BLM, elnökválasztások stb.)
A kis Gatsby nagy trükkje
A mi Gatsbynket nagynak semmiféleképpen nem nevezném, mégis egy egész világnak adott beszédtémát Mark Zuckerberg, az emblematikus tech guru. Az egyébként nagyszerű David Finchernek "köszönhetően" még filmen is megkönnyezhettük az üzletember-informatikus-filantróp-ázsiai feleséggel (gondoltad volna, hogy ő is filantróp?) multikulturalizáló bociszemű zsidó kölök első szárnypróbálgatását, amiből aztán megszületett a nagy közösségi átverés. Bevallom, nem néztem meg a filmet (noha ismerem a nagy történetet elejétől a hányásáig), mert hát több igazság van a Gyűrűk urában, mint A kis Gatsby életéről szóló agymenésben.
Akkor fektessük is le gyorsan az alapokat. Még soha nem láthattuk azt a személyt, vagy csoportot aki/ami a Facebookot jelenleg birtokolja. Persze lehet örömködni, hogy van itt egy filantróp – a feleségével együtt már kettő -, aki csak a világot akarja jobbá tenni, de hát az igazság az, hogy a rosszul megírt meséket sosem vette be a gyomrom. Feltenném a kérdést, létezhet e a világban olyan államok feletti hatalom, ami egyébként nem kívánná rátenni valamelyik undorító csápját egy olyan közösségi rendszerre, ahol a regisztrált tagok száma lassan kiteszi az emberi faj egyharmad részét? Van-e olyan ember széles e világon, aki erre a kérdésre gondolkodás nélkül vágná rá: biztos nincs ilyen szervezet, meg ha lenne is, miért kéne neki a Facebook? Akárhányszor is futok bele a neten egy dicapriós Gatsby-mémbe, önkéntelenül is az aranyifjú Cukorhegy jut az eszembe, meg a csodával felérő szirupos élettörténete. Erre az emberre, meg a másik seggfejre (Elon Musk), a sokaság úgy tekint, mint az eljövendő Krisztusra, és ennek a jövőben bizony még lesz jelentősége! (Előfutáraik a nagy hittetőnek, meg azoknak, akik csodákat tesznek.)
Akkor mindig eszembe jut, hogy az emberbarát, örök humanista, bociszemével szánalomért és sajnálatért könyörgő kirakatember gazdái úgy verték át az emberiséget, hogy arra még a filmbéli Meyer Wolfsheim is elismerően csettintene. Szó szerint megvettük a fitymát drága pénzen, és most mélyen hiszünk benne, hogy az évszázad üzlete lett a miénk! Amúgy nagyon kíváncsi vagyok rá, a valóságban hogy nézhet ki ez az ember, bár valószínűleg a Facebookot egy egész csoport vagy valami szindikátus uralja, de ez persze csak hagymázas összeesküvés a részemről. Természetesen volt valami szerepe Cukorhegynek is a sztoriban. Legalábbis ha én írtam volna a hazugságot, a hitelesség kedvéért magam is adtam volna neki szerepet. Sőt, most is őt tartanám az igazgatói székben, hiszen annyira aranyosan tudja mondani a szenátusi meghallgatás alkalmával, hogy ő csak a demokrácia védelmében szokott cenzúrázni, de majd ránéz a körmére azoknak, akik visszaélnek a rájuk ruházott hatalommal és dádá lesz nekik! Egy ilyen könnyfakasztó történet egyszerűen nem lehet hazugság! Vagy de? Csak nem. És hát pont ez benne a szép, mert hát lássuk be, egy sikeres zsidó gyerekről van szó, akit könnyű utálni, ugyanakkor a mai göthös generáció számára könnyen nemesülhet példaképpé is. És hát olyan világot élünk, hogy amikor majd eljön a választás ideje, mert mondjuk a szorító egyik sarkában ott lesz Jézus Krisztus az egyébként nagyon szigorú szabályaival, vele szemben pedig a bociszemű online hero és az elektronyos autós/űrhajós elmebeteg, az emberi sokaság valószínűleg a két idióta techgurura fog igent mondani. És hát valahol itt érhető tetten a nagy művelet, és válik a megvezetés egy ördögi terv részévé. Nagyon remélem, hogy nincs igazam!
Még sok gondolatot írhatnék a témával kapcsolatban, azonban kijelenthető, hogy az emberi fajra oly mértékben veszélyes a közösségi média, teljes életünkre, jelenünkre, és főleg az eljövendő korokra oly mértékben lesz hatással a működése, mint semelyik gyilkos izmusunk amit fajtánk a véres történelme során életre hívott. Én azt gondolom, hogy a techdiktatúra, és vele a közösségi média azt a kiszolgáltatottságot hozza majd a világunkra, amit egyik véreskezű diktátor alatt sem szenvedett még el a fajtánk. És ez nem a test, hanem a lélek sanyargatását fogja jelenteni! Ezt a veszélyforrást pedig nem lehet elintézni annyival, hogy legfeljebb majd nem regisztrálunk.
Varga Zoltán
(A szerző olvasónk, megállapításai nem minden esetben egyeznek a szerkesztőség álláspontjával.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
