* Dicsértessék Atya! Örülök hogy Ön végre, mégis belement ebbe a beszélgetésbe, köszönöm, hogy megtisztel!
– Dicsértessék a Jézus Krisztus, üdvözöllek, én magam is nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi lehet az a „fontos dolog”, ami miatt elbeszélgetést kértél tőlem, s annyi hónapon át következetesen, újra és újra kitartottál, hiába utasítottam el – titkáromon keresztül – kérésedet… Tudod, nem sok időm van most sem, s a sofőröm egy óra múlva itt lesz értem, s mennem kell egy konferenciára, ami után prédikálnom is kell majd, ennyi időt tudok rád szánni… / Püspök kényelmesen hátradől, irodája bársony bevonatú, díszes székén, és nagy, aranygyűrűs, kövér ujjaival a ropogtatni valót keresgeti sötétbarna, lakkozott, míves íróasztalán /…
* Hát – ha már tegeződünk – akkor Szervusz Testvérem! / Püspök felhúzza szemöldökét, láthatólag fel van háborodva, s keresi a szavakat…/
– Nálunk nem szokás „ISTEN SZOLGÁIT” tegezni!
* Márpedig Te letegeztél engem, kedves Atya, s ez a a világi életben mindenütt azt jelenti, hogy felajánlottad a tegeződést számomra… A hitéletben pedig – ugye egyébként is – „mindannyian tegeződünk” / Táltos mosolyog/. Én pld. Jézust, Máriát, vagy akár Mihael Arkangyalt is – tegezem imáimban, még magát a Mennyei Atyánkat is – TE NEM? Mennyivel jársz magasabban mint a mi „ELŐLJÁRÓINK” – ATYA? Mennyivel jár neked több tisztelet? / Püspök zavarba jön, s kényelmes székén már nem fekszik ki oly fölényesen, előre hajlik, összekapódott gyomorral keresi a gondolatokat./
– Tudod te – hogy kivel beszélsz?
* Pontosan tudom hogy ki vagy – Atya- ezeréves adósságot jöttem törleszteni! Ez a beszélgetés már igen rég óta időszerű… De ha gondolod, s számodra kényelmetlen, akkor abba is hagyhatjuk, várhatunk még akár ezer évet is, MI ráérünk! / Táltos összeráncolja szemöldökét, s látszólag szedelőzködik, emelkedik, nagy csend, majd folytatás… /
– Nekem nincs mitől tartanom, HITEM ERŐS, egyházam szilárd, ha már így alakult, akkor tegeződjünk – fiam – ha ezzel neked és „Egódnak” jót tehetek… / Püspök fölényesen mosolyog, s újra hátradűl, belenyúl a mazsolás tálba, Táltos szúrós tekintettel folytatja… /
* Atya! Mi Isten egyenrangú teremtményei vagyunk! Én egy „másik úton” járok, más hagyományok, más megközelítés, de a CÉL – elvileg – ugyan az…
– Melyik egyházhoz tartozol – fiam? Kik állanak mögötted, mik a te ELVEID? Hogyan lehetünk mi „egyenrangúak”? Én a Római Katolikus Egyház Püspöke vagyok, hitemberek százaiért és egy egész egyházmegyéért felelek! Te milyen alapon tartod magad teológiailag hiteles vitapartnernek? Hol tanultál? / Püspök önelégülten sóhajt, Táltos hosszasan gondolkodik, püspök ráförmed beszélgetőpartnerére. /… Nincs válasz? Ki vagy te- Fiam?
* Ha Te Isten felkent szolgája vagy – ATYA– akkor elárulom, én magam is ezen az úton járok… De a „szolgaság”, az elsősorban felelősség, munka, nem pedig elöljárói cím, vagy rang! Dolgozom, mint Ten magad is. Megadom a tiszteletet Neked, cserébe ugyanezt várom el! Jár nekem is az emberszámba- vevés, akármilyen egyházmegye, vagy társaság vezetője is vagy! Jézusi Úton járunk mindketten, „kollégák” vagyunk, én így gondolom… / Püspök cinikusan, rejtve mosolyog ./
– Na hát akkor „ KOLLEGA”, most már kezdjen bele a mondandóba, mert kifutunk az időből! / Az asztalon megszólal a telefon, a Püspök gondolkozik, hogy felvegye-e, felveszi, s kéri, hogy egy rövid ideig ne zavarja senki, mert fontos beszélgetése van ./
* Jézusról szeretnék Véled beszélgetni – ATYA… Szeretnék beszélni Veled az Ördögről is./ Püspök csodálkozva és kérdően nagyra nyitja szemét./ … Magyarországról, közös otthonunkról, valamint a táltosokról, az egyházakról, az elmúlt ezer évről.
– Na hát ez nem hiszem hogy belefér egy órába… / Püspök közben kirívóan kutatni kezd az asztalán heverő hivatalos papírok között./
* Azért csak próbáljuk meg, Püspök Uram!
– Kezd el akkor ….„ TÁLTOS”! / Hosszú szünet, Püspök kínálja gyümölccsel és ásványvízzel újdonsült „kollégáját”, de az nem kér semmit. /
* Tudod – Atya – én nem gondolom magam „táltos”- nak. De ha így Neked egyszerűbb, akkor nevezz annak. Pogánynak gondolsz, tudom, s megnyilvánulásaitokból ismerem, hogy Ti – katolikusok – minket – egyszerű úton járó, Tudó Embereket okkultizmussal, démonisággal és boszorkánysággal vádoltok. / Püspök közbevág erélyesen./
– Az okkultizmus teljesen megfosztja az embert attól, hogy teljesítse Istentől kapott küldetését, mindez Isten Ítéletét vonja majd maga után, ahogy az a SZENT ÍRÁSBAN áll:
“Mindezt ugyanis utálja az Úr, s az effajta vétkekért törli el azokat a nemzeteket utadból”- írja azt a Biblia – FIAM – s ezért fogalmaztuk meg ezt így pár éve a Konferenciánk körlevelében is, ami pontosan a magyarországi nemkívánatos spirituális változások, s az újkori pogányság ördögiségét fedi fel!
* Rendben van ATYA, ismerem nézeteiteket, látom „napra kész vagy”, de értsd meg, csak Ti láttok minket okkultnak, holott, Ti magatok űztök fekete mágiát! Mi- ahogy te mondod „Táltosok”- a SZERETET ÚTJÁT JÁRJUK… S nem mi, hanem TI tekeritek ki Jézus tanításait úgy, ahogy számotokra az előnyös – évezredek óta… ATYA! Ti vagytok pozícióban NEM? Ti uraljátok szent helyeinket, a templomokat, ti szedtek „egyházi adót”, ti rendelkeztek a lelkek fölött, a temetők és iskolák fölött, ti jártok fekete MERCÉDESZEKEN, ti bíborban és aranyban fürödtök és PÉTER által: „Jézus földi helytartója” -ként üzemeltek! S ti irányítjátok a tömegeket, s évszázadok óta alakítjátok a történelmet – praktikáitokkal! / Püspök arca szitkokat szór, de nem szól közbe. /… Ti Atyám, ügyesen politizáltok, s egy idegen hatalom és erő szolgálatában álltok ma is! Amikor fel kellene lépnetek országunk népe érdekében, vagy bármilyen elnyomó rezsimmel szemben, akkor mélyen hallgattok, s amikor el kellene csendesedni – s teret adni más úton járóknak is – akkor felháborodtok, s egyszerű, dolgokat felnagyítotok, harcba szólítjátok ellenünk a híveket . Ügyesen lavíroztok a különböző politikai cselszövések árnyékában immáron ezer éve… / Püspök magából kikelve és suttogva kérdi /.
– Mit tudsz te Jézusról?
* Számomra Jézus egy ÉLŐ MESTER, s én nem szeretném Őt vérben fagyva, a kereszten lógva látni, Atya! / Táltos szeme könnybe lábad, arca megtelik vérrel. / …Évszázadok óta teszitek Őt: FEL A KERESZTRE, s tocsogtok vérében magatok is! Saját gyalázatos tetteiteket, egy nem létező „fenevadra” fogjátok – SATANELRE – , s közben emberiség- ellenes bűnöket hajtotok végre, évszázadok óta, s ma is…/ Püspök felháborodottan válaszolni akar, de a Táltos nem engedi szóhoz jutni./ …Keresztes háborúk, inkvizíció, boszorkányégetés, hatalmi praktikák, pénz, pénz, pénz, arany, kincs, politika, épületek, vagyon, pozíciók… Püspök: Elfelejted, miket tettetek? S a legújabb probléma, az „évszázad botránya” – ATYA… Ezzel mi van? A pedofil papok és püspökök esetei!? A vádak, a gyermekáldozatokról, rituális gyilkosságokról? Elfelejted ezeket? Mi az alapja- tehát – a ti „fölényeteknek”, s az ítélkezéseteknek? / Püspök homloka fénylik, s hosszasan gondolkodik válaszán… Már nem nyúl a mazsolához, hosszú szünet…/
– Mit akarsz tőlem – ember?
* Azt akarom hogy meghallgass és hogy elgondolkozz azon, amit mondok! Azt kérem, hogy adj nekem időt a beszédhez, és végy „Emberszámba”! Őseim, a Táltosok Örök Vértanúi megérdemelik, hogy ne egy órát szentelj rájuk, Püspök! Azt akarom, hogy végre valóban megértsd a Mester – Izzó – üzenetét, küldetését, tanítását, s ne csak a „Szent Írás” bemagolt sorait morzsolgasd ATYA! Azt akarom, hogy kiszállj a bársonyszékből, s levesd az aranyozott díszes bíbor-gúnyát, ölts Jézusi Fényruhát, vagy egyszerű sarut, gyolcsot, dobd el végre a felesleges, ördögi kellékeket, és TÉRJ ARRA AZ ÚTRA, amire a MESTER TANÍT – Atya! / Táltos láthatólag felhúzta magát, de lassít, mélyeket lélegez és lassan lenyugszik, szeme már nem szór lángokat…/
– Ördögi kellékek? Mivel vádolsz minket?
* Nincsenek vádak…Én nem a „ VÁDLÓ” vagyok. Csak azt kérem tőletek számon, amit ti minden hívő -embernek javasoltok! Amit magatoktól is – látszólag – megköveteltek…Ugyanezt tette a „Lángoló Jézus” is, kétezer éve, amikor felelősségre vonta az akkori „SZENT PAPOKAT”! S a hozzátok hasonló farizeusok, „szent emberek” Őt akkor keresztre feszítették, leölték: mint egy állatot, bárány -barmot. S tudom, hogy ti ma is, habozás nélkül megköveznétek, ha egyszerű emberként megjelenne soraitok között – ATYA! Felhívom a figyelmedet, hogy NINCS IDŐ! Ma minden, ugyan úgy van, mint azelőtt, sőt azt is elmondhatom, hogy JÉZUS, egy párhuzamos síkon, MA IS LÉTEZIK, s nem a „múlt szellemei közé” tartozik, minden, amit teszel, gondolsz, s érzel róla, az személyes lényére, létezésére is kihat!!! JÉZUS ÉL- ATYA! A Mestert most, Te MAGAD rakod fel a keresztfára! / Püspök magából kikelve közbevág/.
– Mi ez az okkult és ördögi maszlag? Miről beszélsz TUDATLAN EMBER? Jézust kétezer éve- saját vállalása és az ATYA AKARATA szerint – keresztre feszítették, majd harmad napra – ígéretéhez híven – feltámadott, s így elvette, s magára vállalta a „VILÁG BŰNEIT”, az én és a TE bűneidet is. / Püspök szinte toporzékol. Nagyon nem találja a helyét./
* Márpedig a TE BŰNEIDET- PÜSPÖK – senki sem fogja levenni Rólad! Sem kétezer éve, sem most… A Te mostani bűneidet senki sem fogja „véráldozat árán” helyetted átvenni, ledolgozni, ezt elhiheted nekem / Isten legkisebb szolgájának /! Ez a tévedés tévedése- ATYA! A „MESTER” lefektetett egy biztos utat, lehetőséget, amin keresztül „megválthatod magad”, te is, s én is, de helyetted nem dolgozik: NEKED KELL DOLGOZNI MAGADON EMBER! Nem gondolhatod komolyan, hogy a szentírás bemagolása és a bólogatás, vagy a megtérés kinyilatkoztatása elég ahhoz, hogy üdvösséget kapj! Ezt nem adják az ÉGIEK ilyen olcsón, Atyácska! Ez önfényezés, önámítás! Hamis ez az út, nem gondolod? / Püspök teljesen leizzad, keresi a szavakat./
– Miféle tanokat követsz? Gnosztikus írások? Mitől vagy ennyire magabiztos?
* Nem vagyok „magabiztos”! Nem ítélek, csak kérdezek…A Te utadat tisztelem, csak engem is engedj a saját utamon! Járom a MESTER útját… Engedj LÉTEZNI, ATYA! Vegyél komolyan! Nekem nincs a kezemben BIBLIA, neked pedig ott van az „asztalodon”, s a háttérben is, tucatnyi vallási értekezés és könyv sorakozik a polcodon…Doktor vagy – hitprofesszor- ATYA! Mit gondolsz, elviheted ezeket a könyveket a halálba? Csupasz seggel születtél, s semmit sem vihetsz magaddal tovább utadon, ha elmész… Mit érnek az elért – hangzatos címek, rangok? Én egy meztelen gyermeket látok itt, aki valahogy felnőtt, s mindenféle rangokat és vélt elismeréseket aggatott magára, olyan vagy – Püspök- mint egy mai, vietnami tábornok, akinek még a zokniján is kitüntetések ragyognak!/ Püspök teljesen leizzad, s „csökkentett módban”, hiányos önbizalommal magába mélyed előre, meredeken. Közben megérkezik a sofőr, szalutál, titkár a háttérben aggódik, Püspök izzadva szól nekik…/ …
– Elmehettek, ma nem megyünk sehova sem, senki se zavarjon, minden programot mondjatok le! A titkár próbál meggyőző érveket felhozni, de a Püspök erélyesen kiküldi az irodából mindkettőjüket./
* Köszönöm, hogy megtisztelsz azzal, hogy emberszámba veszel, ATYA! Köszönöm, hogy időt szentelsz rám és mondandómra! Évtizedek óta gondolkozom és – ahogy ti mondjátok – „bűnbánatot” gyakorlok, de magamat tisztának és fényesnek: egyáltalán nem gondolom… De azt sem hiszem, hogy „eredendő bűnben” születtem. Követem a lelkiismeretem által lefektetett ŐSI PROGRAMOT, s nektek is ezt javaslom! Ezért vagyok itt, hogy segítsek Neked, mert te egy kiváló, jó ember vagy, csak a dogmáid által bebörtönözted magad… Elhiszed, hogy: „Ruhás” KIRÁLY VAGY, s hogy nem látszik meztelenséged, pedig – nekem elhiheted – teljesen csupasz vagy, ATYA! / Püspök teljesen szétesik, papi ruháját kioldja nyakán, láthatólag rosszul van./
– Mindig tudtam, hogy egyszer felkeres az ÖRDÖG! S elszámoltat. MIT AKARSZ TŐLEM SATANEL SZOLGÁJA?
* Na látod – PÜSPÖK -ez a baj! Kétezer éve, Jézust, ugyan így leördögöztétek… Indokolatlan és szomorú „boszorkányégetés” volt az a javából! A HIT- ből és a dogmákból való merevség és tudatlanság börtöne az, ami a bajotok! Atya, hidd el nekem – egyszerű józan útkereső embernek: NINCS ÖRDÖG! Csak az emberi tudatlanság és félelem az, ami ezt a képzetet okozza! Mi vagyunk „ördögiek”- PÜSPÖK URAM! Te és én, nincsen „Patás Fenevad”, mely kísért, hidd el nekem, hibáinkért, ösztönös vágyainkért, bűneinkért csak mi vagyunk a felelősek, senki más! Az ISTENI REND- ben nincs helye BUKOTT ÉS GONOSZ FŐANGYALNAK, ez csak saját megmagyarázásunk! Ez tévedés, egy hamis képzelgés! / Táltos szeme izzik, Püspök összekuszálódva kapkodja a levegőt./
– Mondom hogy Te vagy a GONOSZ, tudtam, hogy egyszer felkeresel, rosszul vagyok, nem kapok levegőt! Távozz tőlem: SÁTÁN! / Táltos váratlanul megöleli a Püspököt. Irgalmatlan ERŐK létrejönnek, s érezhetőek az Energiák, feszül a TÉR, s a katolikus pap lassan lenyugszik, egyre jobban van, csendben eltelik vagy egy fél óra, majd Táltos suttog…/
* Nem vagyok én az ÖRDÖG, ATYA! Én a SZERETET vagyok! És szeretlek téged!
Amit most az ölelésemből érzel, amit a kezem melegéből tapasztalsz, az nem más, mint Jézus Tiszta Ölelése és Kezelése! Atyácska, én Jézus Útját járom, csak a te félelmed az, amitől rosszul voltál… A Mennyei ATYA meggyógyít Téged: Püspök!
– Az ördögöt onnan lehet felismerni, hogy kijelenti: NEM LÉTEZIK! / Püspök egyre mélyebb levegőket véve keresi a megoldást, s próbál a helyzeten úrrá lenni/
* Atyácska, ha számodra olyan fontos az ördög, akkor legyen hited szerint! Róla beszélsz évtizedek óta, a misék 80 százalékában erről a nem létező erőről prédikáltok, ahelyett, hogy JÉZUS TISZTA TANAIT hirdetnétek… Most rosszul voltál és már jobban lettél, kérlek, legalább ebben az állapotodban, ne SATANELT emlegesd, összpontosíts a VILÁG VILÁGOSSÁGÁRA! / Táltos tölt egy nagy pohár vizet a papnak és lassan, szeretettel megitatja, majd megmasszírozza a hátát, lefekteti a szobában megbúvó ágyra és hagyja pihenni/
———————————-
/ Három óra telt el, a Püspöki Hivatalban, a Püspök irodájába, a Táltos által tágra nyitott ablakon át beszűrődött a kora esti madárcsipogás, a Természet egyéb gyönyörű éneke, a város egyhangú, de érdekes zaja. Táltos kitartóan állt ez idő alatt a mélyen elszenderülő Püspök ágya mellett. A TUDÓ EMBER egyik kezét ezalatt, mindig a katolikus szent ember feje búbja fölött tartotta, a másikat pedig saját szíve fölött melengette. A pap aztán ébredezett, majd hosszas ásítás után remegve kérdezte… /
– Hol vagyok? Mi van velem? Élek?
* Nyugodj meg, minden rendben, élsz – Atya – jól vagy, pihentél egyet…
– Egy hosszú filmet néztem végig, sok érdekes látásom volt, mi volt ez,Táltos?
/Az öreg táltos kezét levette Püspök fejéről, s kinyújtóztatta elgémberedett testrészeit, töltött két pohár friss vizet, az egyiket az atyának tolta oda, és koccintottak, TUDÓ szürcsölt, majd halkan mesélni kezdett./
* Amit láttál, az a hosszú régmúltba vezet vissza, Atya. Nevezzük egyszerűen csak „film”-nek, amit átéltél… A történet… Ezer éve volt egy nép, aminek sikeres és demokratikus, teremtő mivolta, már évszázadokkal azelőttről messze földön elhíresült. Itt nem volt hivatalos és „kötelező”vallás, mindenki saját meggyőződése szerint kereste az utat az Istenséghez. Mégis, elfogadott volt egyfajta „egyetemes hitrendszer”, ami a négy nagy napfordulós ünneppel, vagy a négy évszakkal, égtájjal és a négy ELEMMEL is igen jól harmonizált. A közösség „papjai”, egyúttal kézművesek, vagy földművelők – illetve háborús időkben – képzett harcosok is voltak, de egyesek értettek az asztrológiához, mások a gyógynövényekhez, a különböző kézrátételes gyógyításokhoz, a pszichológiához, a csontkovácsoláshoz, masszírozáshoz… Semmilyen előjogokat nem kértek, mégis nagy tisztelet övezte tevékenységüket, mert amit adtak ennek a népnek, az JÓ VOLT! Nem kellett őket eltartani, s egyáltalán nem volt kérdés senki számára hogy miből élnek, hiszen az EGÉSZ KIS TÁRSADALOM ELTARTOTTA ÖNMAGÁT, s papjait is… Közülük sokan az ASSZONYI RENDBE tartoztak, szó nem volt olyanról, hogy a papi szférában, csak férfiak vehetnek részt. Minden tudó embernek, vagy asszonynak ösztönös felismerés alapján volt „elhívatása”. Ebben a mozgó – vándorló és élő, szerves kis társadalomban mindenki egyenlő volt, a férfiak és a nők, a harcosok és a gyermekek is. A TUDÓ EMBEREK közül egyesek házasságban – s családban – éltek, mások remete módon, egyedül.
/ Táltos újra tölt a poharakba és kortyol, Püspök nagyra tárt szemekkel figyel és vár./
…Volt olyan közöttük, aki BUDDHA útját járta, akadt olyan is, aki a YOGA, vagy KRSHNA útmutatásait követte, mindannyian azonban rengeteget tanakodtak, egyeztettek és rendszerint közös álláspontot alakítottak ki. Kevés vita volt közöttük, mert egyrészről – kétkezi emberként – rengeteg feladat adódott, másrészről pedig mindannyian egyet értettek abban, hogy minden út ugyan oda vezet, s a legfontosabb a szeretet és az önfeláldozás, mások tisztelete és a KÖZÖSSÉG FENNMARADÁSA… Ezt a kis filmet láttad Atya? Emlékszel? / A Püspök bólogat…/… Elmondható erről a népről, hogy EGY ISTENSÉGET tiszteltek, de ennek az EGY ISTENSÉGNEK több ARCÁT és ISTENI SZEMÉLYÉT is imádták. A legnagyobb és a kor szerinti „legfrissebb” hatással az egész népre és egységes vallási rendre: „IZZÓ” – ahogy ma hívjuk: Jézus- volt, egyszerű és érthető tanításaival, példázataival, mely a KÖROSZTÓ- elvet világította meg, valamint az emberi tudatlanságról és az önzésről, a szeretetlenségről igyekezett a fátylat fellebbenteni, megmutatta az egyszerű embernek, miként lehet a megvilágosodás útjára térni, hogyan lehetünk egészségeseket, és melyek azok a tulajdonságaink, melyeket el kell dobni, s mi az, ami az Istenség számára is kedves….Ezeket a tanításokat – javarészt – ma is ismerhetjük, ATYA! Rengeteg változtatást és ferdítést próbáltatok az elmúlt évszázadokban beiktatni a jézusi sorok közé, sok mindent eltüntettetek, de alapjába véve megmaradt az „ÜZENET” teljes egészében, az EVANGÉLIUMOKBAN… / Táltos újra vizet tölt, s iszik, majd folytatja/… Ebben az időben, Jézus egykori tanítása még olyan hihetetlen, pozitív változásokat okozott az egyes emberek életében, hogy aki valóban elfogadta, hogy egy picinyke “mustármag hite” elég ahhoz, hogy a HEGY VÁNDOROLJON ARRÉBB, akkor az a hegy valóban megindult. Tudom, hogy ez neked most furcsa – ATYA, de ez a valóság és az igazság! Tudod Püspök Uram, hogy Jézus kétezer éve mind a tizenegy Apostolát a NAGY SZKÍTA BIRODALOMBA küldte, s az APOSTOLOK bizony igen kiváló munkát végeztek ott, s a SZKÍTA népek mint egy RAKÉTA, törtek fel a következő évszázadokban a fejlődésben, a MESTER s útmutatásai alapján? / Atya fejét vakarva közbeszól./
– Csak tizenegy Apostol, Táltos?
* Igen, Atyácska, mert a tizenkettedik – JÚDÁS, ekkor már nem él… / Püspök közbe kíván szólani…/
– Tegyük fel, hogy Júdás valóban felkötötte magát… És PÁL APOSTOL? Így ő a tizenkettedik, nem? Őt miért nem említed? / Táltos gondolkodik, majd szenvedélyesen, s erélyesen folytatja…/
* Csak azért nem mondom el most véleményemet az általad nagyra tartott SAUL- ról / ahogy Te nevezed: „PÁL APOSTOL”- aki sosem tanult személyesen Jézustól – mert tiszteletben tartom hitedet ATYA! Korai még apostolokat vacsorázni… ATYA! / Hatásszünet és szenvedélyes mosolygás az öreg táltostól…A Püspök kicsit felháborodottan szólni kíván, de Táltos újra szeretettel leinti, kezet nyújt, meghajol, majd folytatja./ …AZ APOSTOLOK JÓ MUNKÁT VÉGEZTEK A HUNOK TERÜLETEIN, ATYA! S elmondható erről az ősi, SZKÍTA népről, hogy tulajdonképpen, ennek hatására egyértelműen „keresztények” lettek, de az ezredfordulóra egyértelműen, sem a RÓMAI, sem a BIZÁNCZI vonalhoz nem tartoztak… Ők egy harmadik, nagy keresztény – ágat képviseltek, ezt talán a „SZKÍTA- KERESZTÉNY” -világvallásként aposztrofálhatnánk ma, ahol az ISTENANYA KULTUSZ párhuzamosan működött a hagyományosnak mondható „Istenatya – tisztelet” -tel. Tehát a PÁLI és PÉTERI vonalhoz képest, valamint az ősi zsidó, vagy muszlim hagyományokhoz viszonyítva, legnagyobb különbség az volt, hogy Jézus mellett, Máriát is Isteni Rangra emelték, valamint a NAP jelképezte az általad is tisztelt „ MENNYEI ATYÁT” és a FÖLD / az Anyatermészet/ pedig az „ISTENANYÁT”. Földanyát pld. annyira tisztelték, hogy illetlenség volt a cipőjük orrával abba belerúgni, a lábbelik hegye, ezért is kunkorodott fölfelé… Ez a NÉP, akkor még megfelelő harmóniában működött a NÉGY ELEM alkotta háromdimenziós VILÁGGAL, s MAGÁVAL A TERMÉSZETTEL– Atya! Ez a nép egyszerre tudott lenni természeti, s egyszerre élt a legkomolyabb és legmodernebb: MANI PRÓFÉTA szerinti, JÉZUSI, őskeresztényi alapokon… Nevezhetjük őket a FÉNYKOR – népének is, szeretném leszögezni, hogy a szkíta faj ekkor már mintegy tízezer évesre datálható, nem egy fiatal és tapasztalatlan kultúra az, amiről most értekezünk, ATYA!
– Sokat hallottam már erről a feltevésről, Táltos. / Püspök felült és úgyszintén kinyújtózkodott, majd ruháját rendezi, arcát megmossa az íróasztal mellett terebélyesedő, jókora alabástrom – szenteltvizes edényben. / …De semmilyen bizonyítékot nem olvastam ennek az egykori keresztény-ágnak a létezéséről! Nem akarok veled vitatkozni, de nincs róla ismeretünk… / Táltos elmosolyodik, majd kicsit erélyesebben folytatja./
* Ti magatok tehettek arról, hogy ennek a gyönyörű vallásnak és népnek szinte minden ágát és bogát levágtátok, s a szépségeit összerondítottátok, tűzzel vassal kiégettétek a fejek és a könyvtárak táraiból, Püspök! A VATIKÁN LEVÉLTÁRÁBAN talán még találtok erről a népről és HITRŐL, elmosódott, írásos foszlányokat, s máshol is, Atya, de számunkra – TUDÓ EMBEREK SZÁMÁRA – a papiruszok és a régészeti leletek, semmit sem jelentenek! Mi az ŐSEMLÉKEZET – be vagyunk bekapcsolódva, s az imént – álmodban – ebbe kapcsolódhattál bele TE is, kezem és lényem, szeretetem által…. Emlékezz Atya, a jelenésekre, az epizódokra! Hol jöhet ehhez bármilyen papír, vagy tekercs, könyv bizonysága? Kik írták át a történelmet évezredeken és évszázadokon át? Ugye nem kell, hogy erre emlékeztesselek erre, PÜSPÖK ATYA? Te magad tudod a legjobban, hogyan is működik az egyházi – vagy világi – cenzúra, s hogyan is lehet egyes irányzatokat és tradíciókat, nézeteket eltörpíteni, megsemmisíteni!!!
/ Az öreg pap elgondolkozik, hiszen folyamatosan áramolnak fel tudatában azok az álombeli képek, melyek oly furcsa és új megvilágításba helyezik a valóságról és a vallásról eddig alkotott s megkövült ismereteit. A Püspök most már egyáltalán nem gondolja magát a Táltostól feljebbvalónak, sőt… Kezdi úgy érezni magát, mint akkor, annak idején, egykori ifjú, papi iskolai éveiben, amikor még szinte gyermekként falta magába az öreg tanító csuhások okításait.. /
– Táltos ATYA… Kérlek folytasd, érdekel amit mondasz, érzem, hogy nagy változásokon megyek keresztül, szívem diktálja az iramot!!! Köszönöm neked ezt az estét!
* Ó Püspök! Érzem, hogy emlékezel, látom, hogy változáson megy át LÉNYED!
A gondolataid kiáramlásai – mint szemed rebbenései – mindent megmutatnak rólad, s örülök, hogy visszautaztál az imént kamasz korodba, emlékezz hát egykori értelmes tanítóidra, a sok- sok értékes tanításra!
– Hogyan láthatod azt, ami a fejemben van – Táltos? Ki vagy te? Miféle ERŐ van birtokodban?
* Később Atya… később! Most folytatom a történetet. / Táltos elővesz erszényéből egy pici pipát és szép nyugodtan megtömi azt jófajta dohánnyal. A Püspök látja ezt, elmosolyodik és elővesz íróasztala rejtett fiókjából egy díszes fadobozt, melyben különleges szivarkák hevernek. Mindketten rágyújtanak, nem beszélnek percekig… Csak pöfékelnek, s a szobát teljesen belepi a sűrű dohányfüst./
… Szóval ezt a népet mocskos ármányokkal és alantas célokkal, féltékeny idegenek kezdték behálózni, nem sokkal azután, hogy újra letelepedtek itt a mai MAGYAR FÖLD területén. Kihasználták nyitottságukat és mindenre való kíváncsiságukat- ATYA. Eleitek, elődeitek egyáltalán nem nézték jó szemmel azt az ERŐT és HARMÓNIÁT, azt a vallásos szabadságot, azt a tökéletes demokráciát – a szó eredeti és nemes értelmében, nem úgy ahogy azt ma értelmezitek – mely elődjeitek számára elérhetetlenek bizonyult máig. Évszázadok óta, ATTILA KIRÁLY és NÉPE megjelenése idejétől, ősellenségnek számított mind a bizánciak, mind a római keresztények számára, MOHAMED népeinek is, vagy éppen a szórványokban élő zsidóknak is, ez a felszabadító és „édes”, igazságos -ANYAISTEN alapú – vallási világ, ahol az emberek egyenlőek és egyszerűek, de ugyanakkor gazdagok és TUDÓK, ráadásul boldogak és egészségesek voltak. Ami a legérdekesebb, hogy a humánus és erkölcsös élet mellett, olyan tökéletes és pontos, fegyelmezett katonai erő működött ennél a népnél, melyet csak is belső puccsal, vagy külső – belső ármánnyal lehetett megdönteni, uralomba fogni… Ezért a nyugati és keleti világ összefogott, s kihasználva a MAGYAROK jóhiszeműségét, ügynökeikkel, zsoldosaikkal beleolvadtak a mindennapjaikba, az uralkodó család és a nemzetségfők közelségébe furakodtak, beházasodtak, vagy szolgálatba szegődtek, s belülről kezdték el bomlasztani ezt a jól működő RENDSZERT!
/ Táltos újra pipát töm, Püspök most újra nem kíván hozzászólni a témához, s nem is kérdez, csak pöfékeli a drága kubai szivarkát és nagyon figyel, mint kisgyermek /
… Szóval Atya, a többit már te is ismered, hallottál Gellértről, s a bajor lovagokról, ismered Géza, Vajk és nővérei,valamint Koppány és a megtévesztett magyar nemzetségfők történetét, innentől nem szeretnélek okítani.
Számunkra ez most nem érdekes! Beszélgetésünk szempontjából most csak egy a fontos, hogy az egykori TUDÓ ASSZONYOK és FÉRFIAK üldöztetésbe kerültek akkor, sokakat lemészároltak, rengetegen elbujdostak és tulajdonképpen azóta is, 1000 éve bujdosunk, mert azóta is tart ez a HAMIS RENDSZER, folyamatosan fogynak népünk ŐSTARTALÉKAI, egyre lejjebb és lejjebb csúszunk… Én ott voltam akkor is, aztán újra és újra születtem, végigkísértem ezt a SÖTÉT EZER ÉVET… ATYA…. Mindent láttam, és most is látok mindent… / Táltos tovább pipázik, szomorú szeme könnyes és ráncai kiszélesednek./
– Én abszolút nem hiszek a reinkarnációban Táltos, számomra ez teljesen ördögi tanítás!
* Jézus újjászületésében és felemelkedésében sem hiszel… ATYA? Ez is ördögi? / Táltos újra pipára gyújt… s lesüti szemét, Püspök kicsit felháborodottan keresi a szavakat.
/… A Ti Bibliátok tele van bizonyságokkal – bármennyire is igyekeztetek ezeket az évezredekben megtisztítani – a reinkarnáció tana felől, ATYA… Szerintem most ez a kérdés sem fontos! Hagyjuk.. PÜSPÖK, KÉRLEK!
/ Püspök gondolkozik, majd bólint./
– Rendben van, hagyjuk ATYA!
* Köszönöm hogy megtisztelsz, ATYA, hogy „ATYÁNAK” nevezel!
/ Táltos odanyújtja a pipáját a Püspöknek, az először vacillál , de aztán megkóstolja, s jókora füstadagot szippant ki belőle/
… Szívjuk el a „ békepipát”, UFF TESTVÉREM!
/ Püspök vigyorog és szívja a dohányt, csendesen, s nem szól/
… Szóval nem lehet MINDENT megbeszélni, mert hosszú az ANYAG! A Tied is hosszú és az enyém is… Sok- sok sérelem van, mindkét oldalon ATYA, amit elmondhatunk. Valamint sok új érdekes adat és bizonyság, melyeket fel kell tárnunk, Testvérem!
/ A PAP elérzékenyül./
… Maradjunk abban, hogy Vajk és Gellért PÜSPÖK – KOLLÉGÁD- idejében, Atya…. Száz és száz, ezer és ezer TUDÓ Férfi és ASSZONY került keresztre, bitófára. Legjobbjaink voltak Ők… Magam is köztük vesztem, s Te is ott voltál – ATYA- inkvizítorként!
/ Püspök felszisszen és minden porcikája remegni kezd, előbbi álmára emlékszik, s lelke csavarodik/
… De nem szeretném, ha ezért lelkiismeret furdalásod lenne, ATYÁM! Ami elmúlt, az már nincs! Most élünk, ma kell tennünk valamit, a MA DOLGÁÉRT KELL FELELNÜNK! Amiről még szeretnék Neked mesélni, az a TUDÓ EMBEREK további sorsa… Gellért Püspök iszonyatos halála,Vajk megbolondulása után, iszonyú erejű megszállás következett nálunk. A német lovagok, és a római vallás hírnökei szinte lebénítottak mindent, ami itt Szent volt. Az egykori szabad és ÉGI EREDETŰ földi kis demokrácia, s nép, pár éven belül “térdre rogyott”… A TUDÓK nagy része máglyán végezte, mások bujkáltak, a NÉP pedig soha nem látott szolgaságba süllyedt… Erről nem szólalnak a ti leírásaitok és nem beszélnek a magyar mondák sem, mert mindent – MONDOM MINDENT – porig égettetek, megszüntettetek… A Tudó Emberek megmaradt részei beolvadtak egy IGAZI MESTER- BOLDOGSÁGOS ÖZSÉB – által, erre a célra létrehozott fél-legális szerzetesi rendbe- ISTEN ÁLDJA ŐT! – a többiek pedig szétszóródtak, bujkáltak. A TUDÓ ASSZONYOK nem voltak legalizálhatóak, s ők a néphagyományban: „boszorkányként”, vajákos nőként élhettek, tovább s halhattak meg az évszázadokon át máglyán, de a férfi szerzetesek sokáig, megtűrt “PÁLOS” rendként boldogulhattak, mert nem keltettek feltűnést az ÚJ VALLÁSI BIRODALOMBAN.
/ Püspök a sok új információ hatására szinte “ébren álmodó”- vá alakult, s Táltos ezt észrevette, majd szeretettel szólt…/ Mára ennyit szerettem volna elmesélni- Püspök ATYA!
-Én is nagyon elfáradtam Táltos ATYA, de kérlek, folytassuk a beszélgetést még, köszönöm neked a gyógyítást és ezt a hihetetlen napot!Megfiatalodtam és lelkem újra ég, ugyan úgy mit annak idején, kamaszkoromban!
* Én köszönöm, hogy fogadtál és meghallgattál, PÜSPÖK URAM!
/ Ölelés, kézfogás, nagy csend… Az iroda ajtaja végre nyílik, a püspöki titkár izgatottam kémleli a szoba hangulatát, azt a különös derengést, a füstöt, s a Püspök kicsattanó egészségét, az idegen tárgyakat, illatokat… Táltos hazamegy, Püspök késő éjjelig gondolkozik, majd mélyen alszik reggelig…/
Megtörtént beszélgetések és a – hivatalos- Magyar Püspöki Konferencia Körlevele alapján lejegyezte/:
Heffner Attila Keresztes
www.magyartudat.com
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
