Százöt éve, 1920. november 24-én született Kassán Stefanovits Pál vegyészmérnök, talajkutató, agrogeológus, akinek fő kutatási területe a talajtérképezés, a talajképződési folyamatok és a mezőgazdasági környezetvédelem volt. A talajtérképezés tudománya a talajok állapotának feltárásával és térképen való ábrázolásával foglalkozik. Célja a talajtulajdonságok, a termőképesség és az agrotechnikai lehetőségek megismerése. Ez az információ alapvető az okszerű és helyhez kötött mezőgazdasági gazdálkodás, valamint a fenntartható termelés tervezéséhez. Alkalmazása lehetővé teszi, hogy a gazdálkodók munkamódszereikkel és trágyázásával a terület adottságaihoz alkalmazkodjanak, s ezzel hatékonyabbá tegyék a termelést.
Stefanovits elkészítette Magyarország több talajtérképét, emellett talajpusztulási és agyagásvány-térképét is. Részt vett a FAO és az UNESCO által szervezett Európa Talajtérkép szerkesztésében, bejárva Európa különböző országait.
A hagyományokat tisztelő és őrző család nagyban befolyásolta természet iránti szeretetét, s a dédapja által 1810-ben alapított, majd édesapja által tovább működtetett vegytisztító üzem pedig a kémia iránti vonzalmát és őszinte kíváncsiságát erősítette.
A kassai Állami Magyar Reálgimnáziumban érettségizett 1938-ban. Ezután a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépész- és Vegyészmérnöki Karának vegyészmérnöki osztályán folytatta tanulmányait, s előadásokat hallgatott a talajtanról.
1942-ben megszerezte vegyészmérnöki diplomáját és a Magyar Királyi Földtani Intézet Agrogeológiai Osztályán kapott állást. Ebben az intézetben indult meg a legjelentősebb hazai talajtani kutatás, melybe már egyetemi hallgatóként is bekapcsolódott.
Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Talajtani Osztályának vezetőjeként dolgozott (1949-65), majd 1965-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, utóbb a Szent István Egyetem (SZIE) Talajtani Tanszékének vezetőjeként és a SZIE Környezettudományi Intézetének igazgatójaként fejtette ki páratlanul gazdag tudományos, oktatási, továbbképzési tevékenységét, amelyet talajtani kézikönyvek sora, és több száz tudományos közlemény fémjelzett. Várallyay György, Széchenyi-díjas agrármérnök, agrogeológus, talajkutató, az MTA rendes tagja, egyetemi tanár. szerint, Munkatársaival megalkotta Magyarország talajainak korszerű osztályozási rendszerét.
Stefanovits Pál (Fotó: archívum)
Megszerkesztette Magyarország 1:200.000 (1955), majd 1:500.000 (1959) méretarányú genetikai talajtérképét, valamint az erre épülő térképsorozatot, az ország talajainak tulajdonságairól, hasznosítási lehetőségeiről, s az ezt biztosító agrotechnikai és meliorációs beavatkozásokról. Ez utóbbiakat foglalta össze híressé vált Talajtani Tízparancsolatában, amelynek a 10. pontja: „Ne feledd, hogy a talajon nemcsak állsz, hanem élsz is!” Különös figyelmet fordított a talaj anyagforgalmi folyamatainak (talajképződés, talajerózió, savanyúság, elemforgalom) elemzésére.
1952-ben szerzett kandidátusi, 1967-ben Doktori fokozatot. 1970-ben lett az MTA levelező, majd 1976-ban rendes tagja.
Több ország tudományos akadémiai tagságát szerezte meg, sok hazai és nemzetközi tudományos intézménynek, egyetemnek, szervezetnek vált tagjává. Számos kitüntetése közül az Állami Díj (1985), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1996), és az Akadémiai Aranyérem (1999) a legjelentősebb.
A talajtan és a társtudományok világhírű tudósa, kiváló oktatója, iskolateremtő egyénisége 2016. augusztus 4–én hunyt el Budapesten.
Prof. Dr. Makoviczky József/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
