Május mellett október is a Szűzanya hónapja, október 7-én van Rózsafüzér Királynőjének az ünnepe. Ma, a hónap első napján, október 1-jén a Rózsafüzért Imádkozók XIII. országos találkozóját tartották meg a budapesti Rózsafüzér Királynéja-templomban.
A padok megteltek, az ország szinte minden tájáról érkeztek zarándokok. A nap alaphangulatát egy középkorú hölgy fejezte ki talán legszebben: minden templomban töltött idő szentségimádás. Az egész napos imádság kezdetén a hívők az örvendetes rózsafüzért ajánlották fel a világ békéjéért, az orosz-ukrán háború befejezéséért.
Ezt követően A rózsafüzér a hívő ember életében címmel Kovács Zoltán mariológus tartott előadást. Felidézte, hogy a Szűzanya első fatimai jelenésének végén, 1917. május 13-án a Cova da Iria-ban (Béke völgye) így búcsúzott a három pásztorgyermektől: „Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért!” Békére hangoló, belső békét adó és nemegyszer a külső békességet is kieszközlő imádságról van szó, mely – bár sokszor szólítja meg Máriát – lényegében vele együtt Krisztushoz szól, őhozzá emeli az imádkozó közösség szívét. Zoltán atya figyelmeztetett:
hogy általa egyre élőbb kapcsolatba kerüljünk az Egyház Anyjával. Közben a gyökereit lassan szívünkbe ereszti. Mint minden ima, a rózsafüzér is lehet „küzdelmes”: a figyelmetlenséggel, szétszórtsággal folytatott tusakodás, a lelki szárazság, belső sötétség miatt valósággal végigkínlódott idő ugyanúgy a lelkiélet része, mint a Szentlélek öröme által „repített” és Isten békéje által körülvett ima gyönyörű percei. Ha kitartó hűséggel mondjuk a rózsafüzért, előbb-utóbb megtapasztaljuk: gondolataink, érzéseink, mindennapos ügyeink megszentelődnek általa. Néha egy-egy tized rózsafüzér is rengeteget ér, amit például „üres járatokban”, buszra, orvosi váróban nyíló ajtóra vagy egy másik személyre való várakozás alatt mondunk, vagy egyszerűen „csak úgy”, mert jó egy kis időt töltenünk Égi Édesanyánkkal.
A tudós mariológus leszögezte: ma különösen is égető aktualitással bír számunkra Máriának a bevezetőben már idézett felszólítása, mely – most már teljesebb formában idézve – így jelenik meg az első fatimai üzenetben:
Mária – akárcsak Kánában (Jn 2,5) – ma is rámutat a kegyelem forrására, Krisztusra. Lényegileg ezt teszi a fatimai jelenésekben foglalt üzenetek által is, melyben a békét kérő imára való buzdítás kulcsfontosságú. A rózsafüzér ebben úgy jelenik meg, mint egy „mentőkötél”, melyet Mária nyújt segítségül a békétlenségben vergődő emberiség számára, hogy azáltal Krisztushoz jussunk közelebb és, a „Béke Fejedelmének” országa jusson győzelemre minden emberi széthúzás és viszály fölött.
Zoltán atya emlékeztetett rá: Ferenc pápa a napjainkban nemzetközi szinten izzó konfliktusokat „darabokban zajló világháború” néven említi. A háborúk megszűnéséhez és a béke megtartásához a Szűzanya a rózsafüzér imádkozását kérte a fatimai gyermekektől és általuk mindenkitől. Nem véletlen, hogy az I. világháború vérzivatarában – ugyancsak 1917-ben – XV. Benedek pápa szorgalmazta, hogy a loretói litánia invokációhoz legyen hozzáfűzve Máriának, mint a „Béke Királynőjének” megszólítása is. A rózsafüzér „béketeremtő” jellegét erősíti meg a 21. század hajnalán Szent II. János Pál pápa is a rózsafüzérről szóló, Rosarorum Virginis Mariae kezdetű apostoli levelében: „A nehézségek, melyek az új évezred elején a világ horizontján jelen vannak, arra a belátásra juttatnak, hogy csak a konfliktusok szereplői és a nemzetek sorsát irányítók szívét megváltoztatni képes égi beavatkozás ébreszthet bennünk reményt egy kevésbé sötét jövő iránt. A rózsafüzér természete szerint a békére irányuló imádság, abból a tényből fakadóan is, hogy Krisztust szemléli, aki a Béke Fejedelme és a »mi békénk« (Ef 2,14). Aki hasonlóvá válik Krisztus titkához – és a rózsafüzér éppen ezt célozza –, megérti a béke titkát és életprogrammá teszi azt. Emellett a rózsafüzér elmélkedtető erejével, az Üdvözlégyek nyugodt egymásutánjával megbékítő hatással van az imádkozóra, s felkészíti arra, hogy befogadja, átélje és maga körül is sugározza azt a békét, ami a Feltámadott különleges ajándéka (Jn 14,27; 20,21). A rózsafüzér a béke imádsága a szeretet gyümölcsei miatt is, melyeket létrehoz. Ha jól végzik, mint elmélkedő imádságot, a rózsafüzér, miközben titkaival elősegíti a Krisztussal való találkozást, szükségszerűen észrevéteti a testvérekben is, főleg a szenvedőkben Krisztus arcát […] Azaz, miközben
A maga kérő és közösségi jellegénél fogva, összhangban Krisztus felhívásával, mely szerint »mindig és belefáradás nélkül« kell imádkozni (Lk 18,1), a rózsafüzér feljogosít arra, hogy reméljük: ma is meg lehet oldani a béke nehéz kérdését. A rózsafüzér nem arra késztet, hogy kimeneküljünk a világból, hanem arra, hogy nagylelkűen és felelősséggel tekintsünk rá, és meghozza nekünk az erőt, hogy az isteni segítségben remélve közeledjünk hozzá azzal a szilárd elhatározással, hogy minden körülmények között tanúságot teszünk a »szeretetről, mert az a tökéletesség köteléke« (Kol 3,14).”
Kovács Zoltánnak kispapkori személyes élménye volt egy „megható főpapi szolgálatkezdés”. Amikor egyik szemináriumi rektorukat mindnyájan elkísérték püspökszentelésére, elődje, a nyugdíjba vonuló idős főpásztor atyai szavakkal mindenki előtt a lelkére kötötte: „Fiam, szorítsd szíved köré a rózsafüzér koszorúját.” Az előadó hozzáfűzte: ne feledkezzünk meg egy másik, mindannyiunk számára ismert főpásztor, Mindszenty bíboros esztergomi érseki beiktatásáról sem, mely 1945-ben éppen Rózsafüzér Királynőjének ünnepén volt. Az új hercegprímás akkor – mint egyfajta személyes „hitvallást” – azt mondta: „édesanyám mostantól még szorosabbra fogott rózsafüzérében bízom”. Tudta, akárcsak az övéit Nagyasszonyunk oltalmába ajánló haldokló Szent István király:
„Nagy öregjeink”, ismert és kevésbé híres szentjeink példáját szívünkbe vésve nekünk, a 21. század keresztényei számára is bátorítólag hat: a rózsafüzér „már bizonyított”: évszázadok óta kíséri és szenteli meg Isten népének életét, fáradozásait, könnyhullatásait és örömeit. A Szűzanyával imádkozó szív könnyebben talál utat Istenhez.
Végezetül Zoltán atya ismét Szent II. János Pálra hivatkozott – akinek pápai jelmondata is máriás vonatkozású („Totus tuus”) –, aki buzdító hangon emlékeztet: „egy ilyen egyszerű, ugyanakkor ennyire gazdag imádság valóban megérdemli, hogy a keresztény közösség újra felfedezze”. Tegyük magunkévá október hónap elmúltával is e szavakat és vegyük kézbe gyermeki szeretettel és hűséggel mindennap a szentolvasót, hogy felismerhessük: a Szűzanya velünk járja a földi élet útját az örök Haza felé vezető úton, ahol ő már „a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándoknépe számára” (Lumen gentium) – fejezte be nagysikerű előadását a tudós mariológus.
Délelőtt tizenegy órai kezdettel Nagy Károly, a templom plébánosa mutatott be koncelebrált szentmisét. Vele celebrált többek között Bíró László püspök és Kocsis Imre, a templom másik plébánosa. A szertartás kezdetén Károly atya köszöntötte Bíró László püspököt, hálát adva Istennek, hogy hosszú kórházi kezelés után, nyilván a rengeteg ima eredményeképpen újra itt lehet közöttünk. Püspök atya megköszönte a szeretetteljes fogadtatást, a betegsége idején elmondott imádságokat. Egyúttal felhívta a hívők figyelmét: az Árpád-házi Szent Margit oltár előtt van és egész nap megtekinthető a meg nem született gyermekek emlékére készült szobor. Ennek az a különleges bája és szépsége, hogy a térdelő édesanyát, aki külső nyomás vagy belső kényszer miatt nem mert igent mondani Isten ajándékára, ez a meg nem született élet megáldja. Ugyanakkor imádkozzunk szeretettel azokért az édesanyákért, akiket hasonló dilemmák kínoznak.
Az evangélium az angyali üdvözlet volt Szent Lukács Könyvéből (1,25-38). Szentbeszédében Bíró László kifejtette: az evangelista igen, de az angyal nem mondja ki Mária nevét: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes.” Nem a név a fontos, hanem az – és ez mindannyiunk számára üzenet –, hogy kegyelemmel befogadottak vagyunk.
A kegyelem kapcsolat, emberek vagyunk, akik meg vagyunk hívva az Istennel való közösségbe.
Püspök atya elemezte Szűz Mária szavait is: „Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem szavaid szerint.” Kiemelte: három fiat-ot (legyen) szokás kiemelni a Szentírásból: az egyik a Teremtés megtörténtekor: „Mondta Isten, legyen…”, a második Krisztus végső felkiáltása a kereszten: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet…”, a harmadik a Szűzanya igenje. Amikor a rózsafüzért imádkozzuk, jusson eszünkbe, hogy ennek a fiat-nak, ennek a legyen-nek következményei vannak az életünkben. A szónok emlékeztetett rá: nagyszombat este már húsvétot ünnepeljük, pedig a hagyomány szerint ez a nap a Szűzanyának a napja. Az ő csendjére emlékezünk, ahogyan a kővel elzárt sírboltnál üldögél a többi asszonnyal, és velük együtt sírdogál. Mária ekkor megéli az ő fiat-jának egyik legnehezebb következményét. Bíró püspök arra is kitért, hogy a Szentírás szerint a Szűzanya a hallott szavakat, Isten üzenetét újra és újra megőrzi a szívében, összehasonlítja a különböző tapasztalatokat és megtalálja azokat a rejtett szálakat, amelyek összekötik őket.
A főpásztor leszögezte: a rózsafüzér-imádság Krisztus-központú; az egész létnek az értelmét végiggondolhatjuk, miközben imádkozzuk, biztos útjelző, tájékozódási pont az életünkben. Idézett Szent Pálnak a Filipiekhez írt leveléből: „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr” (2,6-11).
Bíró püspök hozzátette: Európában ma ideológiai zűrzavar uralkodik, háború dúl a szomszédunkban. Európa otthagyta Istenét, és ennek issza most a levét. Ebben a sokféle válságtól sújtotta világban a rózsafüzér-imádság elvezet bennünket a biztos támponthoz, Krisztushoz, aki az Atyától jött és az Atyához megy, kiüresítette magát, értünk, mindnyájunkért, kínhalált szenvedett, de végül feltámadt, legyőzve a halált.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
