A Szűzanya újra és újra rámutat Jézusra – Nagy érdeklődés mellett mutattuk be Međugorje-kötetünket

A Szűzanya újra és újra rámutat Jézusra – Nagy érdeklődés mellett mutattuk be Međugorje-kötetünket

A közelmúltban jelent meg a Magyar Kurír kiadásában a Via Sacra zarándok utazási irodával partnerségben az Új Ember Kiadványok zarándokútikönyv-sorozatának harmadik kötete, Koncz Attila Međugorje című könyve, melynek bemutatóját június 17-én, hétfőn este a budapesti Szent István-bazilikában tartották.

Az eseményt megelőzően a kötet teológiai lektora, Kovács Zoltán mariológus egyetemi tanár, a bazilika plébánoshelyettese mutatott be koncelebrált votív szentmisét. A szertartás kezdetén elhangzott a könyörgés: a mai estén kérjük a Szűzanya, a Béke Királynője oltalmát, közbenjárását a világ békéjéért.

A szentírási részek és a szentmise könyörgései is ehhez kapcsolódtak, az evangélium Szent Lukács könyvéből az angyal üdvözlet versszakasza (1,26–38) volt.

Szentbeszédében Kovács Zoltán emlékeztetett: az első világháború idején, 1917-ben – ami a fatimai jelenések ideje is – XV. Benedek pápa a loretói litána részévé tette a „Béke Királynője, könyörögj érettünk!” invokációt.

akiknek életében meg tudja ezt mutatni, s akik hajlandók vele és Fiával együttműködni ebben – hangsúlyozta a mariológus egyetemi tanár.

A međugorjei jelenségek kapcsán ugyan egyelőre nem született hivatalos szentszéki állásfoglalás, azonban szembetűnő, hogy az azokhoz kapcsolódó üzenetek között is markáns indításnak hat Mária „bemutatkozása”, miszerint ő a Béke Királynője – fejtette ki a szónok. – A kilencvenes évekbeli délszláv válság idején ez különös aktualitással bírt, Međugorjét lényegében nem érintették az összecsapások.

Kovács Zoltán atya szerint sokszor tűnhetnek elkeseredettnek a béke érdekében tett erőfeszítésink, de ne feledjük: a Béke Királynője rendes, hétköznapi életünkben is diszkréten, de folyamatosan munkálja a béke ügyét, és rendkívüli módon képes közbenjárni, hogy a Béke Fejedelme érzékelhetően is megmutassa:

A szentmisét követően hatalmas érdeklődés mellett került sor Koncz Attila Međugorjéról szóló könyvének bemutatására a Szent István-bazilika Mária termében.

A rendezvény moderátora Kuzmányi István, hírportálunk és az Új Ember igazgató-főszerkesztője volt, egyúttal a kötet felelős kiadója.

Kérdésére Budai András, a Via Sacra zarándok utazási iroda vezetője, a Zarándokútikönyvek sorozat ötletgazdája elmondta: az elgondolás Török Csaba teológussal, az Esztergom-Vári Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyház plébániai kormányzójával, az MKPK televíziós referensével közösen született meg, a megvalósításban pedig a Magyar Kurír segédkezett.

Međugorje a sorozat harmadik kötete. Az első a Lourdes című kiadvány volt, amelyet ugyancsak Koncz Attila írt; a második, a Fatima című könyv pedig Kuzmányi István munkája. A már készülő negyedik kötet szerzője Török Csaba, a a Róma című kiadvány várhatóan a 2025-ös szentévre jelenik meg.

A Via Sacra vezetője köszönetet mondott Koncz Attilának és Kuzmányi Istvánnak, valamint a Magyar Kurír szerkesztőségének, kiemelve Fábián Attilát, a Međugorje című könyv tördelőjét és a benne szereplő fotók háromnegyedének készítőjét. (A többi fényképet Budai András készítette – A szerk.).

Koncz Attila a könyv keletkezéséről és a megíráshoz vezető inspirációról elmondta:

Egy útitársa már negyvenszer járt Međugorjéban. Valaminek tehát csak kell lennie ott, ami ennyire vonzza az embereket. Az is jó mérőszám, hogy több mint hatszáz papi hivatás kötődik a településhez. A szerző ezért is választott könyve mottójául két szentírási idézetet: „Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg.” (Lk 6,43–44) „Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe.” (ApCsel 5,38–39)

Hírdetés

A csíksomlyói pünkösdi búcsút, a lourdes-i Mária-kegyhelyet és Međugorjét összehasonlítva Koncz Attilának feltűnt: Csíksomlyóra hálát adni mennek a hívek, Lourdes-ban gyógyírt remélnek testi-lelki bajaikra, betegségeikre; a Međugorjéba zarándoklók pedig legtöbbször valamilyen személyes, legtöbbször párkapcsolati probléma okán kelnek útra; sok esetben nem is feltétlenül a saját életükben van jelen a probléma, hanem valamelyik nagyon fontos szerettük életében.

Kovács Zoltán mariológus, a Međugorje-könyv teológiai lektora a Mária-jelenésekről és a zarándoklat kultúrájáról tartott előadást.

Kifejtette: a jelenések kérdése nagyon nehéz terület, de megvan a szentírási megalapozottságuk, rengeteg istenjelenéssel találkozunk az Ó- és az Újszövetségben is. Nekünk, keresztényeknek mindig legyen kiindulópont a feltámadt Krisztussal való találkozás. Amikor feltámadása után Jézus megmutatkozik az övéinek, valóságosan, megdicsőült jelenlétében ő az, megtapintható, mégis a szellemi test sajátosságait magán hordozza, kommunikál az övéivel, profetikus jelét adja annak az odaátnak, ahová meg vagyunk hívva. Ezek rendkívüli jelenségek, de léteznek, éppen ezért nyitott szívvel állunk hozzájuk. Persze vigyázni kell, hogy az ember „ne lelkesedje túl”, hanem mindig az Anyaszentegyház útmutatásainak engedelmeskedjen, már csak azért is, mert a hitletéteményhez nem tesznek hozzá semmit ezek a jelenések, sem a hozzájuk fűződő üzenetek.

A teológus leszögezte: minden kegyhely origója a testet öltött Ige, Jézus Krisztus személye. Međugorjét illetően megerősítette: valami van, valaminek lennie kell, a kegyelem működését tapasztalhatjuk. Amiben bizton reménykedhetünk, hogy olyan nagyon rossz dolog nem teremhet ilyen jó gyümölcsöket. Kovács Zoltán atya elmondta: nem hiszi, hogy a gonosztól eredő megtévesztésről lenne szó, vagyis, hogy ekkora „öngólokat rúgjon”, ilyen nagy számban megtérjenek ott az emberek, részesüljenek a szentségekben. Tízezrek zarándokolnak Međugorjéba, rengeteg a lelki gyümölcsöt termő igehirdetés és szentségi pasztoráció. A látnokok szerint amikor a szép hölgy megjelenik, öndefiníciója szerint a Béke Királynője, a Boldogságos Szűz Mária, egyértelműen utal Máriára. Ha a tartalmakat megnézzük, azok is kiegyensúlyozottak: a megtérésre, imádságra, böjtre való felhívások.

Kovács Zoltán idézte Henryk Hoser lengyel érseket, akit Ferenc pápa 2017-ben különleges küldöttének nevezett ki Međugorjéba: „A međugorjei út igazán krisztocentrikus, mert Jézus Krisztus áll a tisztelet középpontjában. Međugorje a Boldogságos Szűz Mária, Isten Anyja és az Egyház Anyja közbenjárására felkínálja a zarándokoknak az isteni kegyelem idejét és terét.”

A tudós mariológus Ferenc pápa Međugorjéval kapcsolatos álláspontjáról kifejtette: úgy tűnhet, mintha túlzott óvatosság és távolságtartás jellemezné a Szentatyát, hiszen – mint személyes véleményként mondta – a „postafőnök Mária” valósága távol áll tőle. Ne felejtsük el azonban, hogy egyfelől a Szentatya szerint „tagadhatatlan a spirituális tény, a lelkipásztori tény: az emberek odamennek, megtérnek, az emberek ott találkoznak Istennel, megváltozik az életük az ő hozzájárulásával”. Másfelől az ő engedélyével lett Međugorje kultusz végzésére legitimált hellyé, ahová már hivatalosan is szervezhetők zarándoklatok. Nem is beszélve arról, hogy többször is fordult pápai üzenettel a Mladifesten részt vevő fiatalok felé, akik nyaranta összegyűlnek Međugorjéban.

Kovács Zoltán atya rámutatott: a Međugorjéhoz kötődő jelenségek teljes kibontakozása „úton van”; ennek a kikristályosodása még időbe telik. Egy virággal sem állunk le kiabálni, hogy „nyíljál már ki gyorsabban”, megvan annak is a ritmusa, a fejlődési íve.

Az ősegyház az örömhírt narratív módon adta tovább, nem teológiai tételként, mégsem veszett el az elbeszélések túlzottan emberi szegmensei közepette. Lehet, hogy Međugorjéban is látunk túlzásokat, emberi megnyilatkozásokat, földhözragadtabb dolgokat. Ez minden létező szent és beimádkozott helyen előfordul. Ahol ember van, ott a tökéletlenség is jelen van, de ettől nem kell félnünk. Engedjük, hogy a Szentlélek kibontakoztassa, amit ott elindított. A Szűzanya ennek a műnek ma is alázatos szolgálóleánya.

Bármi legyen is a kimenetele ennek a Szentszék részéről, az már most is tagadhatatlan, hogy van egy lelki tőke, amelyre mindig építhetünk, ezt nem szabad elrontanunk, továbbra is gondoznunk kell: igehirdetés, katekézis, szentségkiszolgáltatások, egyéb liturgikus vagy lelkipásztori szolgálatok – sorolta Kovács Zoltán, és idézett a II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű konstitúciójából:

Koncz Attila könyvét Bodnár Dániel, a Magyar Kurír június elején Pro Ecclesia Hungariae díjjal kitüntetett újságírója mutatta be.

Kiemelte: a könyv írója szerint ez a kis hercegovinai falu semmi mást nem javasol a hívő léleknek, mint ami a Katolikus Egyház két évezredes tanítása. „Bűnbánat és megtérés, imádság és böjt, szentmise és szentgyónás, szentségimádás, keresztút és rózsafüzér…” Međugorje a hagyományos tanítás és liturgia őrzésével, illetve a nyelvezet egyszerűségével „olyan szilárd hitet épít Isten és ember közé, amely a biztonságos átkelés lehetőségét kínálja azok számára is, akiket egyébként megszédít a transzcendencia végtelensége”.

A kötet szerzője Szűz Máriának a látnokokhoz intézett üzenetei közül kiemeli: béke, hit, megtérés, imádság, böjtölés. Leszögezi: a Szűzanya nem kér tőlünk az emberi erőt meghaladó vagy lehetetlen dolgokat. Napjaink divatos szlogenjének szellemében – „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” – arra hív, hogy a változást magunkon, a változtatást pedig legszűkebb közösségünkben, a családban kezdjük el. Ahogyan a Szűzanya 1986. május 1-jei, neki tulajdonított üzenetében fogalmaz: „Drága gyermekek! Kérlek benneteket, kezdjétek el átalakítani életeteket a családban.

Zarándokútikönyvhöz méltóan a kötet közel kétszáz képpel rengeteg információt is közöl, megadja a međugorjei plébánia elérhetőségét, tájékoztat a részletes miserendről, és bemutatja a főbb látnivalókat. Általános és međugorjei imádságok is helyet kaptak benne.

A kötethez Székely János szombathelyi megyéspüspök írt előszót, aki sokszor járt már Međugorjéban. A főpásztor kiemeli: „Međugorje üzenete öt parittyakő, amelyekkel győzhetünk a gonosz felett, úgy, mint valaha Dávid Góliát felett. Az öt kő az imádság, a böjt, a Biblia olvasása, a szentgyónás és a szentmise.

Mennyire nagy szüksége volna erre a kissé langyos, megfáradt európai kereszténységnek! Međugorje szent hely, ahol az ég összeér a földdel.

Kedves Olvasó, kelj útra, hogy részesülhess a fentről áradó nagy-nagy békességben, a Béke Királynőjének áldásában!”

Forrás: Merényi Zita

Pőcze Zsolt/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »