Minden évben augusztus végén Burgenlandból, Magyarországról és Szlovákiából érkező horvát zarándokok ezrei gyűlnek össze Mariazellben, hogy részt vegyenek a horvát ajkú hívek zarándoklatán – idén augusztus 29–30-án immár a 103. alkalommal 1923 óta. A magyarországi Horvátzsidány hívei a zarándoklat keretében adták tovább a burgenlandi horvátoknak a kegyhely szobrának mását, a vándor Máriát.
A horvát ajkú hívek zarándoklatán az 1980-as évek óta vesznek részt a magyarországi horvátok is. Abban az időben a vulkapordányi (Wulkaprodersdorf, Ausztria) hívekhez csatlakozva, Dumovits István horvátzsidányi plébános vezetésével néhányan, majd 1992-től már önállóan szervezett csoportban indultak Kőszegről a 150 kilométeres útra.
Idén Horvátzsidányból, Szentpéterfáról, Kőszegről és Undról nyolcvan, Kópházáról harminc, Bezenyéről pedig tizenkét zarándok indult el Radnics Zoltán piarista pap vezetésével, hogy hátukon végig az úton hordva visszavigyék Mariazellbe a vándor Madonnát, ami az elmúlt évben Horvátzsidányban volt.
A mariazelli Mária-szobornak ezt a másolatát – amelyet a horvát zarándoklat 50. évfordulójára készítettek – az első kismartoni (eisenstadti) püspök, Stephan László (hivatalban 1960–1995) által 1973-ban bevezetett hagyomány szerint minden évben egy-egy burgenlandi vagy nyugat-magyarországi horvát közösség fogadja be. A vándorló Szűz Mária egész évben népszerű zarándokhellyé teszi az adott települést, így volt ez az elmúlt évben is: Horvátzsidány vált a Mária-tisztelő horvát ajkú hívek lelki központjává. Ide zarándokoltak egész évben csoportosan gyalog és buszokkal. Az itt szervezett közösségi események házigazdája a helyi hívek közössége volt.
A kópházi és bezenyei zarándokokat augusztus 29-én, szombaton 16 óra előtt nem sokkal a helyi bencés superior fogadta. Miután Michael Staberl szenteltvízzel meghintette a Radnics Zoltán piarista pap és Egresits József vezetésével érkezett zarándokokat, azok énekelve vonultak be a mariazelli bazilikába, és a kegyoltárt megkerülve vonultak a kegyszobor elé. A szintén horvát ajkú tihanyi bencés pap, Mogyorósi Ányos – aki korábban többször is megtette az utat a kópházi hívekkel – ugyancsak köszöntötte a négynapos útról megérkezett zarándokokat.
A legnagyobb magyarországi csoport, a horvátzsidányi, szentpéterfai, kőszegi és undi zarándokok 17 órára értek a bazilika elé a vándor Madonnával.
A zarándoklat szombati napja az esti gyertyás körmenettel ért véget.
Másnap a vasárnapi ünnepi nagymisét Ägidius J. Zsifkovics kismartoni megyéspüspök mutatta be, számos ausztriai és magyar pap koncelebrált. A főpásztor a zarándoklat okairól elmélkedett szentbeszédében.
A zarándoklat első oka a hit – mutatott rá Ägidius Zsifkovics, hozzátéve: Jézus követése minden zarándoklat első és legmélyebb indítéka kell hogy legyen. Ez különösen szépen mutatkozik meg akkor, amikor a zarándokok útjuk során keresztet hordoznak, és azt követik.
A számos horvát plébániáról érkező zarándokcsoport már péntektől kezdve ünnepélyesen, a keresztet maguk előtt hordozva vonult be ebbe a gyönyörű mariazelli bazilikába. Ezzel világosan megmutatták, ki után járnak, kit követnek, mi utazásuk célja és zarándoklatuk legmélyebb oka: a Jézus Krisztusba vetett hit – fogalmazott a főpásztor
Ilyenkor – ahogyan az életben is az édesanyához fordulunk – elmentek az Édesanyához, hogy neki elpanaszolják fájdalmukat, kisírják magukat, tőle segítséget, oltalmat és közbenjárást kérjenek. Ennek szép és mély jelentését éppen ennek a mariazelli bazilikának az épületében is felfedezhetjük – hangsúlyozta a szónok.
Mariazellben a zarándok egyenesen a kegyoltáron álló Szűzanyához érkezik a templomba belépve. Itt leteheti mindazt, amit magával hozott: mindazt, ami szép és örömteli, de azt is, ami nehéz és fájdalmas. Amikor továbbhalad a főoltár felé, meglátja, hogy Máriának is hordoznia kellett életében a keresztet, a fájdalmat és a bánatot – éppen úgy, mint nekünk. Ha azonban megfordul és visszatekint, már Máriát látja az oszlopon, mint a mennybe felvett Királynőt. Ez a keresztény ember jövője és a mi reménységünk.
Ez a zarándoklat jó alkalom arra, hogy egyénként és népként egyaránt feltegyük magunknak a kérdést:
– gondolkoztatta el a híveket a kismartoni püspök.
Élő a hitünk, ha ma is imádkozunk – egyedül vagy a családdal; ha plébániaközösségünkkel együtt megünnepeljük a vasárnapi szentmisét; ha részesülünk a szentségekben, különösen a szentgyónásban; és ha jót teszünk embertársainkkal – adott példákat a szónok, hozzátéve: „Ne feledjük el gazdagságunk és jólétünk közepette sem Jézus szavait: »Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkének pedig kárát vallja?«”
A zarándoklat második oka a közösség, a nyelv és a kultúra – folytatta a püspök, aki különösen a mostani nemzetiségi zarándoklatnak az esetében véli úgy, hogy az esemény a horvát közösség egyik fontos pillére és összetartó ereje is.
„A Mariazelli Szűzanya összeköti püspökségünk horvát plébániáit. Összegyűjti a magyarországi és szlovákiai horvátokat éppúgy, mint a régi hazából, az anyaországból érkező horvátokat. Itt az Édesanya évszázadok óta összegyűjti a pannon vidék horvát népét, és összekapcsol bennünket” – hangoztatta.
„Itt anyanyelvünkön éljük meg hitünket, és imádságainkkal, énekeinkkel és hagyományainkkal ápoljuk gazdag horvát kultúránkat. Itt tanúságot teszünk a Jézus Krisztusba vetett hitünkről és az ő Édesanyja, Mária iránti tiszteletünkről – arról, ami bennünket, horvátokat olyannyira jellemez. Itt ápoljuk horvát összetartozásunkat.
– tette hozzá a főpásztor.
Éppen akkor, amikor a családokban, az otthonokban és a társadalomban egyre inkább elveszik és széthullik a közösség, különösen nagy szükségünk van olyan helyekre, ahol találkozhatunk, kapcsolatokat teremthetünk, és megélhetjük az összetartozást – világított rá a szónok.
Mint főpásztor arra hívta a plébániákat és a falvakat, hogy nyissák meg templomaik és egyházi közösségi tereik ajtaját minden ember előtt – a hívők és a keresők előtt egyaránt: imádságra, találkozásra, együttlétre és élő közösségi életre.
Tudom, hogy ez nem könnyű feladat. De ha valóban meg akarjuk őrizni hitbeli és nemzeti közösségünket, akkor erre szükség van! – erősítette meg.
A vándorló Mariazelli Szűzanya határokon át egyesíti és összekapcsolja népünket, és jelentősen hozzájárul fennmaradásunkhoz és fejlődésünkhöz – fűzte hozzá. Ezután köszönetet mondott a vándorszobornak egy évig helyet biztosító Horvátzsidánynak az elmúlt évben tanúsított és bizonyított horvát összetartozásért, Neubergnek pedig azért a készségért és szolgálatért, amelyet a következő évre vállal. A vándor Mária-szobor a következő zarándoklatig ugyanis ott hívja egybe a térség horvátjait.
Augusztus 30-án, vasárnap a délutáni ájtatosság keretében a horvátzsidányi hívek búcsút vettek a Vándor Madonnától, hogy átadják egy évre az ausztriai Neuberg híveinek. Jövőre augusztusban ismét Magyarországra kerülhet a mariazelli Szűzanya-szobor vándorló mása, méghozzá Bezenyére, így akkor ismét Magyarországra fognak zarándokolni a horvát ajkú hívek.
A fotókat az eseményen részt vevő zarándokok készítették.
Szöveg: Maurer Péter
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
