Két évtizedes hagyomány, hogy május 1-jén egyházmegyei zarándoklatot szervez a Szombathelyi Egyházmegye. Idén a szlovákiai Máriavölgybe várták a híveket, ahol Székely János megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét. A Pozsonytól néhány kilométerre található festői szépségű kegyhely története Szent István királyunk idejéig nyúlik vissza.
Máriavölgy az első Mária-zarándokhely a történelmi Magyarország egész területén. A legenda szerint egy jámbor hívő elrejtett egy odvas fában egy Mária-szobrot; sok csoda történt a környéken, de az emberek nem tudták az okát, mivel a szoborról nem tudtak. Egy alkalommal egy vak embert kísértek erre, aki sugallatra megmosta a szemét az itt fakadó forrásban. A szeme megnyílt, és meglátta az odvas fában a Szűzanya szobrát. Így az emberek is megtudták a csodák okát, és ezután számtalan zarándok kereste fel a helyet, hogy Mária segítségét kérjék betegségben, különféle gondjaik, bajaik orvoslása, megoldása érdekében.
Az idei zarándoknap szentmisével kezdődött. Szentbeszédében Székely János szombathelyi megyéspüspök utalt Jákob életére, aki találkozott az élő Istennel. Megnyílt az ég, egy létra ereszkedett le az égből, angyalok mentek fel és alá a létrán, amelynek tetején Isten állt. Jákob rácsodálkozott az élő Istenre. Addig vele ugyanis nem számolt, hanem a maga ügyességével, ravaszságával intézte az ügyeit. Így vagyunk sokszor mi is: Isten jelen van az életünkben, de nem látjuk meg. Néha kénytelenek vagyunk szenvedéssel, nehéz helyzetekkel küzdeni, mint Jákob, hogy az életünk nagy kegyelmi pillanatait átéljük. Néha Isten kénytelen kivenni az irányítást a kezünkből, hogy önmagát adhassa nekünk. Isten jelen van az életünkben, a történelem sorsforduló pillanataiban, nemzetünk történetében.
Vigyük haza ezt a bizalmat:
Hogy ezt meg tudjuk tenni, ebben segítségünkre van Mária, akit ma mint az Apostolok Királynőjét is ünneplünk. A kereszten Jézus a tanítványait – a világ végéig – Máriára bízza, és Mária ezt a hívást elfogadja. Nem megy haza Názáretbe, hanem marad Jeruzsálemben. Ott van az apostolokkal pünkösdkor, és ő tanítja őket arra, hogyan nyissák meg a szívüket, hogy betölthesse őket a Szentlélek. Ezért ő az Egyház Anyja, az Apostolok Királynője, aki ott van az Egyház születésekor.
Mária nagyon sok titkot átadott az apostoloknak Jézusról. Lukács evangéliumának három imáját – Mária Magnificatja, az agg Simeon és Zakariás énekei – mindennap imádkozzák a papok, szerzetesek. Ezeket az imádságokat a Szűzanya őrizte meg a szívében, és az ő megfogalmazásában tanulták meg az apostolok, és kerültek bele Lukács evangéliumába.
Az Egyház akkor él, ha árad bennünk a kegyelem, az imádság, az Isten felé emelő erő. Imádság nélkül nem fog megújulni sem egy plébánia, sem egyházmegyénk, sem magyar nemzetünk.
Ő nem megy ki húsvétkor a sírhoz, mert tudja, hogy üres, és Jézus él. Ha ezt a két leckét megtanuljuk tőle – imádkozni és hinni –, akkor képesek leszünk mi is apostolokká válni. A szívünk megtelik örömmel, kegyelemmel, békével, túlcsordul, és természetes lesz ezt a kincset továbbadni másoknak, akik számunkra fontosak.
Székely János püspök szentbeszédét meghallgathatják ITT.
A szentmisét követően keresztutat jártak a hívek, majd májusi litánián vehettek részt, vagy szentségimádáson.
Délután a pozsonyi Szent Márton-templomban folytatódott a zarándoklat, litánia elimádkozásával. Jozef Halko pozsonyi segédpüspök köszöntötte a zarándokokat: bemutatta a templomot és annak értékeit.
A zarándokokhoz szólva elmondta: a templomban hosszú évszázadok óta naponta imádkoznak az emberek, naponta térdet hajtanak a tabernákulum előtt, naponta hallgatnak szentbeszédet, aminek köszönhetően ez a templom nem egy skanzen, nem egy múzeum, hanem élő tér. „Azzal, hogy zarándokként jöttetek ide – hosszú utat tettetek meg –, ennek a templomnak nagy ajándék és nagy buzdítás, különösen hogy Szent Márton szülőhelyének egyházmegyéjéből érkeztetek a pozsonyi Szent Márton-templomba. Szent Márton példája az, hogy igazán akkor éljük a hitünket, hogyha az ima után, amit a templomban mondunk, a templomon kívül is megéljük a mindennapi élet liturgiáját azzal, hogy segítünk azoknak, akik rászorulnak.
– fogalmazott Jozef Halko püspök.
Külön ráirányította a figyelmet a pozsonyi székesegyházban található Szent Márton-lovasszobrra (Georg Raphael Donner híres alkotása). Kiemelte: a szobor mozdulatsora arra int bennünket, illetve azt üzeni, hogy álljunk meg, és mi is vegyük észre mások szükségeit. „Jézus a Jó Pásztor, aki kapcsolatban akar lenni mindenkivel. És ez számunkra meghívás, hogy legyünk jó pásztorai azoknak, akikkel mindennap találkozunk” – mondta a pozsonyi segédpüspök.
A zarándoklat a Szent Márton-székesegyházban a májusi litánia elimádkozásával zárult.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
