A szuperhívő kiürítheti a kórházakat? – A Hit és tudomány vitasorozat második része Debrecenben

A szuperhívő kiürítheti a kórházakat? – A Hit és tudomány vitasorozat második része Debrecenben

A „Szólj be a papnak!” csapat Hit és tudomány című, négyrészes vitasorozatának második alkalmára is nagyon sokan voltak kíváncsiak Debrecenben október 14-én. Alig fért el a közönség a Nagyerdei Víztoronyban.

Az est résztvevői voltak: Berényi András ötgyermekes édesapa, pszichológus, akinek ápolóként volt alkalma pszichiátriai betegeket kezelni; dr. Bánfalvi Attila, a Debreceni Egyetem Magatartástudományi Intézetének egyetemi docense, aki orvosantropológiát és a pszichiátria aspektusait tanítja, és aki kategorizálta magát a nem hívők közé; dr. Kállai Imre lelkész, aki feladatai mellett pszichiáternek készül, négy gyermek édesapja; valamint római katolikus válaszadóként Szabó József atya, aki az egri szemináriumban a papnövendékek lelki képzéséért felel.

Hagyományos módon az első kérdést a moderátor, Püski Dániel, az Úrréti Református Gyülekezet alapító lelkésze tette fel. Azt kérdezte a válaszadóktól, hogy az ő életükben hogyan jelenik meg a pszichológia, életük során ezzel kapcsolatban milyen élmények érték őket. József atya a szentgyónásokhoz kapcsolódóan vetette fel, hogy amikor másokon segít, maga is gyógyul. Kállai Imre úgy érzi, mindig is benne volt a vágy, hogy embereken segíthessen. A református lelkipásztor szerint a pszichiáterhez hasonlóan a lelkész is teljes egészében nézi az embert, nem csak egy adott területre koncentrálva. Bánfalvi Attila úgy emlékszik vissza, hogy olvasmányélményei új világot nyitottak meg előtte: Sigmund Freud, a pszichoanalitikus iskola alapítója nagy hatással volt rá. Berényi András pszichológus egy nagyon közeli élményét osztotta meg a hallgatósággal: egy ismerős házaspár családi krízise kapcsán egy pap barátjával közösen ültek le beszélgetni a házaspárral; ekkor döbbent rá, hogy a két szakterületnek együtt kellene dolgozni. Elgondolkoztatta, hogy a pszichológiaoktatásban miért nincs benne a teológia ismerete, illetve fordítva. Milyen jó lenne, ha a papok pszichológiában képzettek lennének.

A rövid bemutatkozás után a jelenlévők kérdéseit várták a válaszadók. Az első kérdés rögtön arra irányult, hogy lehet-e kapcsolatot vonni a hívők, illetve a nem hívők aránya és a megbetegedések előfordulása között. Kállai Imre leszögezte, hogy rengeteg kutatás volt ilyen témában, és egyértelműen megállapítható, hogy a hívők kevésbé lesznek betegek, sőt kevesebb a hívő dohányos is. A testi egészség szorosan összefügg a mentális egészséggel. Később egy másik kérdés – visszautalva erre – azt firtatta, lehet-e mérni a hitet. Illetve, hogy van-e a mentális függéseknek felekezetfüggése. Arra, hogy melyik vallás betegítheti meg az embert, Kállai Imre azt mondta, az lehet megbetegítő, amikor kontextus nélküli egy spirituális élmény.

A hit mérésével kapcsolatban Berényi András felvetette, hogy azért is nehéz, mert egyik nap még hívő vagyok, másik nap kevésbe. Ez egy folyamat, ahogy Pál a Korinthusiakhoz írt levelében is írja: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!”. A mai világban egyre több az, aki a „maga módján hisz”, illetve tíz hívő ember hitélménye mind különböző. Szabó József szerint a hit mérése a parancsok megtartásában mérhető („Aki szeret engem, megtartja tanításomat”).

Felmerült, hogy tudatalatti gondolataink befolyásolják a döntéseinket, ezáltal a tetteinket is. Van-e arra tanítás, hogy ezt hogyan lehet irányítani? Szabó József elmondta, hogy sokat segíthet a szentgyónás, a szemlélődő ima; kiemelte, hogy Isten karizmákon keresztül gyógyít. További kérdés került terítékre ennek hallatán, mégpedig, hogy lehet-e mércéje a hitnek az, hogy mennyi embert vagyunk képesek a karizmák által gyógyítani. Erre Kállai Imre kijelentette, hogy azért itt nem arról van szó, hogy a szuperhívő kiüríti a kórházakat.

Egy kérdező arra volt kíváncsi, hogy a nem hívő pszichológus hogyan tud segíteni a hívő páciensnek, illetve fordítva. Berényi András pszichológus erre úgy válaszolt, hogy egy-egy terápia során ez nem fontos, hiszen mindenki Isten teremtménye. Persze, ha az illetőnek hithez kapcsolódik a problémája, akkor nem mindegy, hogy kihez fordul segítségért.

Hírdetés

Szóba került az is, hogy akinek hívőként pszichés betegsége (például depressziója) van, az Isten ellen cselekszik-e. Szabó József felvetette, hogy sok olyan szent volt, aki pszichés betegséggel küszködött. Néri Szent Fülöpnek öngyilkos gondolatai voltak, érdemes lenne megvizsgálni, hogy egy-egy szent a mai orvosi besorolás szerint hová lenne sorolható.

József atya kijelentése, miszerint azzal okozunk a legnagyobb kárt, ha bizonyos szenvedésektől fosztjuk meg a másikat, olyanoktól, amelyeket át kellene élniük, újabb kérdést vetett fel, méghozzá azt, hogy mi a helyzet a császármetszéssel.

Arra is rákérdeztek a jelenlévők, vajon azért van-e egyre több lelki beteg, mert egyre jobban tudjuk diagnosztizálni a különféle betegségeket. Szóba került az egészséges személyiség is: Kállai Imre szerint nem mindegy, hogy saját magunkat hogyan látjuk.

Az utolsó kérdések megválaszolása már sietősen telt, hiszen a másfél óra ismét szűknek bizonyult. De nem kell aggódni, az eseményen írásban feltett kérdések közül a legjobbakat a Debrecen Úrréti Református Gyülekezet novemberben három alkalommal (10-én, 17-én és 24-én) is feldolgozza a vasárnapi istentiszteleteken prédikáció formájában.

Forrás: Szóljbeapapnak.blog.hu

Fotó: Szabó Zsombor

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »