A szolgáló szeretet összeköti a felvidéki közösségeket

A szolgáló szeretet összeköti a felvidéki közösségeket

A Kárpát-medence református közösségeit összekötő Szeretethíd program immár 18. éve hívja közös szolgálatra az önkénteseket. A Magyar Református Szeretetszolgálat kezdeményezéséhez a kezdetektől csatlakozik a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központja is, amely minden esztendőben segíti a felvidéki gyülekezetek bekapcsolódását a Kárpát-medencei Református Önkéntes Napokba.

Az idei felvidéki megnyitónak május 15-én Királyhelmec adott otthont, s azóta folyamatosan csatlakoznak a református gyülekezetek, különböző programokat valósítanak meg.

A megnyitó helyszíne különleges jelentőséggel bírt, hiszen éppen egy évtizeddel ezelőtt ugyancsak ott rendezték meg az eseményt, egybeesve a Diakóniai Központ helyi kirendeltségének megnyitásával.

Az azóta eltelt tíz év alatt a szolgálat látványos fejlődésen ment keresztül: a diakóniai munka annyira kibővült, hogy az idei nyitóalkalmat már a gyülekezeti házban kellett megtartani, mert a korábbi helyszín szűkösnek bizonyult.

Gyerekek a Szeretethíd-akción (Fotó: Szarvas László, SZRKE – Diakónia)

A résztvevőket elsőként Molnár István lelkipásztor, a házigazda gyülekezet pásztora köszöntötte, majd Máté-Borbás Orsolya, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjának igazgatója szólt az egybegyűltekhez.

Köszöntőjében hangsúlyozta: az idei megnyitó célja az volt, hogy gyakorlati példákon keresztül mutassák meg, mennyi formája lehet a szeretetszolgálatnak.

A nyitóalkalmon a lelki üzenetet Kendi Csaba, a Zempléni Református Egyházmegye esperese adta át, aki János evangéliuma 21. fejezetének jól ismert kérdésére építette áhítatát: „Szeretsz-e engem?”

Arra hívta fel a figyelmet, hogy a Krisztus iránti szeretet nem maradhat puszta vallomás, hanem a hétköznapokban végzett szolgálatban kell láthatóvá válnia.

A közösségi élményt Mátyás Hudák Katalin zenés szolgálata gazdagította, míg Kompán Julianna nyelvi tolmács, a Magyarországi Református Szeretetszolgálat siketmissziójának munkatársa interaktív előadásában arra világított rá, mennyire fontos, hogy valóban észrevegyük egymást, és érzékenyen reagáljunk a másik ember szükségleteire.

A királyhelmeci alkalmat Haris Szilárd diakóniai lelkész imádsága és szeretetvendégség zárta.

Szeretethíd Királyhelmecen (Fotó: Szarvas László, SZRKE – Diakónia)

A generációk közötti kapcsolódás

Mint Máté-Borbás Orsolya a Felvidék.má-nak fogalmazott, szerettek volna túlmutatni azon a hagyományos képen, amely a Szeretethidat sokszor csupán templom- és udvarrendezési munkákhoz köti.

„Fontosak ezek a szolgálatok is, de szerettük volna megmutatni, hogy a templom küszöbét átlépve is számtalan lehetőségünk van a segítségnyújtásra. Meg kell látnunk a rászorulót a templomkerten kívül is – az időset, a fiatalt, a sérültet vagy bárkit, akinek szüksége van a figyelmünkre” – emelte ki.

Hírdetés

Elmondta, a rendezvény programjai ezt az üzenetet kézzelfogható módon is megjelenítették.

Kiemelt figyelmet kapott a generációk közötti kapcsolatépítés: a helyi óvoda nagycsoportosai énekkel készültek, majd ellátogattak az idősek otthonába, ahol közösen virágot ültettek az ott lakókkal. A szervezők ezzel is azt kívánták hangsúlyozni, hogy a szeretet egyik legfontosabb formája az egymásra figyelés.

Máté-Borbás Orsolya arról is beszámolt, hogy évről évre egyre több felvidéki gyülekezet csatlakozik a kezdeményezéshez.

Az idei alkalomra is számos helyre jutottak el a Szeretethíd pólói, jelezve, hogy a szolgáló szeretet mozgalma egyre szélesebb körben talál követőkre.

Az idén 20 éves Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány Kárpát-medencén átívelő önkéntes akciójára március 7-től lehetett jelentkezni. Az első 12 000 regisztrált jelentkező részére tudtak pólót biztosítani a készlet szerinti méretekben.

Gyerekek műsora (Fotó: Szarvas László, SZRKE – Diakónia)

A Szeretethíd szellemisége Rimaszombatban is megelevenedett

A Református Oktatási Központban megrendezett május 22-i családi naphoz kapcsolódva a Diakóniai Központ is jelen volt. A szervezet standjánál azokkal a kézműves ajándéktárgyakkal találkozhattak az érdeklődők, amelyeket a szociális ruhaboltok és a védett műhelyek munkatársai – köztük fogyatékkal élő dolgozók – készítettek újrahasznosított anyagok felhasználásával.

Az adományokkal a résztvevők közvetlenül is támogathatták a diakóniai szolgálatot.

Máté-Borbás Orsolya szerint ezek az alkalmak lehetőséget teremtenek arra, hogy a szeretetszolgálat közelebb kerüljön az emberekhez, személyesebb kapcsolatot építve a gyülekezetekkel és a helyi közösségekkel.

Az esemény számára személyes jelentőséggel is bírt, hiszen a programot követően az általa vezetett néptáncegyüttessel is szolgált, így a közösségépítés és a hit megélése ezen a napon több formában is összekapcsolódott.

Fotó: Gólyavár Óvoda

Ezt megelőzően a rimaszombati református Gólyavár Óvodában is volt Szeretethíd-akció. A közösségi oldalukon közzétett bejegyzés szerint a Wass Albert Nyugdíjasklub tagjait fogadták az óvodában.

„A gyermekek népi játékfűzéssel köszöntötték az időseket, majd együtt tevékenykedtek. Nagy öröm volt látni a közösen eltöltött pillanatokat, a mosolyokat, a türelmes segítő kezeket és azt a szeretetet, amellyel a gyermekek felé fordultak. Ezek az alkalmak nemcsak szép emlékek maradnak, hanem maradandó élmények is a gyermekek szívében. A közös munka és együttlét különleges hidat épít a generációk között. A gyermekek sokat tanulnak az idősebbektől — figyelmet, kedvességet, tiszteletet és szeretetet” – számolt be Szaniszló Judit igazgatónő.

Mint megtudtuk, az óvodában elkészült könyvjelzőket pünkösdvasárnap, az istentisztelet alkalmával a rimaszombati gyülekezet tagjainak ajándékozták.

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központ igazgatója szerint a Szeretethíd legfontosabb üzenete éppen ez, hogy a keresztyén ember ne csupán saját közösségén belül legyen jelen, hanem merjen kilépni a megszokott keretek közül, és legyen látható jele Isten szeretetének a világban.

Ahogyan Máté Borbás Orsolya fogalmaz:

a hívő ember feladata, hogy ne csupán pont legyen a közösségben, hanem felkiáltójel a környezetében.

HE/Felvidék.ma


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »