Ezt teszi velünk advent és karácsony: máskor talán nem érezhető sok kis érzelemkaput nyit meg az emberben. Másként tekintünk ilyenkor a világra, befogadóbbá és megértőbbé válunk embertársaink iránt. Az együttérzés nem csak hangzatos szólam karácsony tájékán, hanem konkrét tettekben megnyilvánuló életérzés.
A legszebb ünnep közeledtével például a hajlaktélanokra elesettekként tekintünk, akik megbotlottak az élet göröngyeiben és segítségre szorulnak. Nincs olyan ember, aki közömbös arccal elmegy ilyenkor egy kéregető rászoruló mellett. Tele van most az internet olyan kisfilmekkel, amelyekben éhező kisgyerekeknek vagy időseknek segítenek önzetlenül pincérek, szakácsok, cukrászok – jóemberek, és szégyenbe ejtik az őket durván elhessegető, kikosarazó szívteleneket, akik persze ennek hatására egycsapásra megváltoznak.
Ehhez persze nagyban hozzájárul a számtalan karácsonyi program is a város szinte minden szegletében. Az iskolákban, óvodákban, tereken se szeri, se száma a nyilvános karácsonyi rendezvényeknek, csillogó szemű lurkók varázsolódnak el pillanatok alatt a fényáradatban, a karácsonyi hangulatban. A nyilvános szerepléstől egyébként ódzkodó, szégyellős és rosszcsont gyerekek is magukra öltenek ilyenkor angyalkaszárnyakat, szinte repkednek a színpadon szüleik és nagyszüleik nagy-nagy örömére. A karácsonyi dalokat éneklő gyerekkórusban pedig minden anyuka felismeri örömtől kipirult gyermekének legszebb hangját.
A szívtelen és gazdag fösvényből valamilyen égi sugallatra hirtelen jószívű adakozó válik, a gonosz mostohából szerető anya, a családját magától elűző részeges apából pedig egyszeriben. kandalló mellett üldögélő, kutyusa és gyermeke fejét simogató, velük egész nap játszadozó csillagosjeles apuka lesz. Csak soha ne múljon el karácsony békés varázsa!
Észrevették, hogy a karácsonyi romantikus filmekben a legtöbb veszekedő, egymást nem kímélő szerelmespár is ekkor békül ki? Mikuláskor még repkednek a nappaliban a házastársak között a tányérok és egyéb könnyen törhető lakástartozékok, szenteste pedig már a férjéért epekedő feleség szedi ki a gőzölgő levest a szerelmes szemekkel rámosolygó férjnek, aki mielőtt megterített, a karácsonyfa beállításával foglalatoskodott a nap folyamán, de káromkodások helyett, csókokat dobált neje irányába, és a karácsonyi asztalnál agyba-főbe dicséri feleségének kétszer besózott rántotthalát, elecetezett lencselevesét és agyonrepedezett mákosbejglijét, amitől már csak az avas-diósbejgli bosszantóbb.
Az év legszebb ünnepét kísérő különböző csilingelések, titokzatos égi rezdülések és halk zajok a lélek apró harangocskáiként zengik be világunkat: Hallottad? Kérdezi a kistesó a picit idősebb bátyjától. Igen, ez biztos valami szárnysuhogás, ő lesz…Vigyázz! Kinézni nem szabad! Mikuláskor a szánon jövő nagyszakállas jelez így nekünk, szenteste a Jézuska köszönt be otthonainkba kis csengetyűvel, a nagy harangszóval pedig éjféli misére hívóan, hogy örvendjünk, újra itt van, megérkezett!
Szilveszterkor pedig majd a pezsgőpoharas koccintások felnőttes csilingelése hat ránk várakozóan, szebb jövőt, boldogabb, békésebb újévet ígérően.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
