Szakemberek szerint minden szerelem, vagy ha úgy tetszik, párkapcsolat 5 szakaszon megy keresztül, és, bár minden szakasznak megvannak a maga nehézségei, van legalább egy, ami kifejezetten kritikusnak mondható. Talán nem meglepő, hogy a legtöbben annál buknak el. Lássuk a részleteket!
Minden párkapcsolat az új szerelem varázsával indul. Ilyenkor általában úgy érezzük magunkat, mintha nászúton lennénk. Az összes randevút izgatottan várjuk, állandóan a párunk csókja, ölelése után vágyakozunk, és nincs számunkra jobb időtöltés, mint a közös jövőt tervezni. Valahol mélyen érezzük, hogy talán túlságosan is „remegünk” a másikért, de nem vesszük le a rózsaszín szemüveget – egyszerűen csak szeretnénk elmerülni ebben a megnyugtató, mégis vérpezsdítő állapotban – írja a Házipatika.com.
A szerelem második szakaszában a párok „letelepednek”. Ez alatt a kifejezés alatt nem csupán az összeköltözést érthetjük, hanem annak az elhatározásnak a megszületését is, hogy elköteleződünk a másik mellett, mert még erősebben érezzük, hogy nem élhetünk nélküle. Még mindig vágyjuk a közös beszélgetéseket, szeretjük az együtt eltöltött időt, de már tudjuk, hogy nem minden „fenékig tejfel”: az állandó flörtölés és nevetgélés mellett megszületnek a gondok, amelyek mindkettőnket érintenek, egyre több a komoly beszélgetés, sokat mesélünk mélyebb érzéseinkről, élményeinkről, traumáinkról. Ezenkívül az eufóriába egy kis rutin is vegyül.
Még mindig megvannak az egymás iránt érzett erős emóciók, de a rutin, aminek hatása a második szakaszban még nem volt olyan erős, most kezdi átvenni a hatalmat a kapcsolat felett. A harmadik szakaszra már teljesen megszoktuk a másik állandó, közeli jelenlétét, így nem meglepő, hogy nem kezdenek pillangók repkedni a hasunkban, valahányszor meglátjuk a párunkat. A számlák, a munka, a bevásárlás, a házimunka mind-mind csökkentik az együttélés, az együttlét romantikáját, felmerülhet tehát a kérdés: valóban ezt akartam?
Szakemberek szerint ez a legkritikusabb szakasza a párkapcsolatoknak. Sokan nem tesznek azért, hogy a mindennapi kötelezettségek mellett továbbra is megmaradjon a meghitt, intim viszony – ők ilyenkor különválnak. Akik azonban átküzdik magukat ezen az időszakon, a problémák nagy része lekerülhet a vállukról.
A párkapcsolat negyedik szakaszában a legtöbben már jóleső biztonságban érzik magukat, a két ember közötti szövetség stabil. Nagy valószínűséggel eddigre már megismertük a másik igazi valóját, és megtanultuk, hogy az együtt töltött idő mellett szabad teret is biztosítanunk kell a párunknak és magunknak. Elfogadtuk, hogy mindkettőnknek vannak jó és rossz tulajdonságai, és ami a legfontosabb, megértettük, hogy nem kell mindenről ugyanúgy gondolkodni. Két külön egyén vagyunk, de nem szükséges feladnunk önmagunkat ahhoz, hogy a köztünk lévő kötelék szoros maradjon.
Bár az ötödik szakaszra a legtöbb pár a szakítás mellett dönt, azokban, akik elérnek ide, nagyon mély elköteleződés alakul ki a másik iránt – ami valószínűleg életük végéig nem múlik el. Ez már a nyugalom ideje, nem hiányoljuk többé a kapcsolatunk elejét jellemző izzó szenvedélyt, hanem boldogok vagyunk azzal, ami(nk) most van. El sem tudnánk képzelni, hogy másképp alakuljanak a dolgok, hogy ne az legyen a társunk életünk végéig, aki jelenleg is mellettünk áll. Ha visszatekintünk, láthatjuk, mi mindenen mentünk keresztül együtt, ez pedig büszkévé, hálássá tehet minket.
Mivel minden párkapcsolat, szerelem egyedi, a különféle szakaszok megélése is egyéni lehet – következésképp némiképp eltérhet a fent leírtaktól. Ettől függetlenül kijelenthető, hogy minden kapcsolat folyamatosan alakul, egészen addig, amíg el nem ér egyfajta állandóságot. A cél azonban – persze, csak ha nagyon szeretjük a másikat – minden szakaszban ugyanaz: együtt maradni.
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
