A szerb érvelés kicsit gyenge

A szerb érvelés kicsit gyenge

„Mint az ujj az ajtó és a küszöb között…” Magyarország helyzetét jellemezte így Pázmány Péter négy évszázaddal ezelőtt.

Szerbia nem engedi meg, hogy Magyarországról vagy bármely más országból erővel küldjenek vissza migránsokat Szerbia területére – jelentette ki Aleksandar Vulin szerb szociálisügyi miniszter kedden.

Az mondat figyelemkeltő.

Szerbiából özönlenek a migránsok Magyarországra, ezzel Belgrád szerint nincs baj. Ha Magyarországról jutnak vissza migránsok Szerbiába, az már elfogadhatatlan. Eléggé gyerekes gondolkodásmód.

Fenyegetést is kap Budapest az Európai Unóba vágyó Belgrádtól.

„Aleksandar Vulin leszögezte, hogy ilyet egyetlen ország sem kényszeríthet rá a másikra következmények nélkül.” Ez a „következmények nélkül” már ultimátum. Homályos, de egyértelmű fenyegetés.

Száz éve világháború zajlott az adott térségben.

A „következmények” ebben a régióban nagyon fájdalmasak – egyébként mindkét oldalra nézve. A magyar külgazdasági és külügyi tárca meglehetősen kemény diót lelt működési területén.

Erre a fenyegetésre ugyanis nehéz diplomatikus választ adni.

Mindamellett Belgrádnak a maga szempontjából félig igaza van. Nemzetstratégiai szempontból akkor is eszesen járt el, amikor busszal szállította tömegesen a magyar határra a migránsokat.

A Bem téri külgazdasági és külügy akkor hallgatott.

Belgrád azt akarta, hogy a migráns tömeg minél hamarabb hagyja el Szerbiát. Rázúdította őket Magyarországra. Amikor a határon a terrormigránsok támadást indítottak Magyarország ellen, a szerb rendőrök derűsen nézték a jelenetsort.

Akkor nem védték állami területüket.

Szabadon őrjönghettek a terrormigránsok szerb területen, és szabadon sérthették meg a legelemibb törvényeket is a magyar rendőrök dobálásával, megrohamozásával. Ez nem sértette a szerb érzékenységet.

Mond okosat is a szerb állami ember.

„Ha Szerbia is hasonlóképpen járna el, akkor a dominóhatás Törökországig terjedne.” Igen, pontosan ez a helyzet, és pontosan ezt kellene elérni. Szerbia délkeleten védje határát, s ne északon, ahol törvényes rendet akar tartani a szomszéd. A dominóhatás így nem Török-, hanem Németországig dől.

Már a németek is érzik, hogy sok nekik a dominó.

Okos a következő belgrádi mondat is: Szerbia nem lesz a migránsok “parkolóhelye”. Ez a nyers megfogalmazás nem jut el Berlinig. Pedig jó lenne, ha Brüsszelben, sőt Párizsban is meghallanák.

Ott, ahol hazánkat jelölték ki parkolóhelynek.

Rados Djurovic, a menedékkérők védelmével foglalkozó központ vezetője szerint ha valóban igaz, hogy Magyarország Szerbiába küldené vissza a határ mentén elfogott migránsokat, azzal a migráció teljes terhét Szerbiára helyezné át.

A migráció terhét…

Azaz terhes a migráció – jelenti ki Belgrád. Nem „áldás” – ahogy a Vatikán celebjei mondják. Nem „megoldás” a demográfiai válságra – ahogy Berlinben örvendezik egy gyermektelen politikusnő.

„Mint az ujj az ajtó és a küszöb között…”

Magyarország helyzetét jellemezte így Pázmány Péter négy évszázaddal ezelőtt. Azaz ismerős helyzetben találtuk magunkat megint. Délről, dél-keletről öntik ránk a migránsokat, Nyugatról szeretnék őket visszazúdítani.

Nyugatról: ahol hívták a migránsokat.

A migránsokat – akik „terhet” jelentenek. Ezt Belgrád mondta ki – de Berlin, Brüsszel befogja a fülét. Ha Budapest mondott volna „terhet” – már őrjöngene a korrumpált sajtó, tombolna a tengerentúlról pénzelt „civil” csőcselék.

Belgrád érvelése éppen stupidsága miatt igen veszélyes.

Ma Európa a stupiditásra vevő. Tettesből gyárt áldozatot, az igazmondót címkézi, a patrióták helyett az idiótákat éljenzi.

Meg kell őrizni higgadtságunkat, ámbár nehéz.

Kovács G. Tibor – www.gondola.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »