A veszprémi Szent Anna-kápolna előtti Ranolder János tér megbújik a város forgalmasabb részei között. Különleges, bensőséges hangulatot áraszt ez a hely, s nagyban hozzájárul ehhez a fehérre vakolt falú, keskeny tornyú kis templom is, amely előtt az ember önkéntelenül megáll és körbenéz.
A kápolna bejáratától balra egy családi jelenetet ábrázoló szoborcsoport fogadja az érkezőt, az istenháza kapuja fölött pedig az anyaság, az oltalom és a gondoskodás jelképeként Szent Anna öleli magához a kis Máriát.
Itt fogad bennünket az Édesanyák Imái (É. I.) mozgalom két tagja, Beránková Jana, az É. I. magyarországi koordinátora és imatársa Nagy Ágota. Minden héten ebbe a kápolnába várják Veszprémben az édesanyákat, akiket az É. I. hitvallása – Az édesanyák szeretete megváltoztatja a világot – gyűjt egybe.
Az imaalkalmak kelléktára egyszerű: egy kis asztalon gyertya áll és kereszt, a Szentírásés egykosárka. Ez utóbbiba helyezik az édesanyák szeretteik neveit, szimbolikusan ezzel fejezik ki, hogy gyermekeiket Jézus kezébe helyezik. Míg egy-egy édesanya „átadja” az Úrnak szeretteit, a többiek csöndes imádsággal támogatják őt.
A gondviselésre bízzuk a gyermekeinket
A szlovákiai származású Jana 2011-ben kapcsolódott a mozgalomhoz. Tulajdonképpen ez az év a magyarországi É. I. indulásának ideje. Szlovákiában sok É. I.-csoport akkor már két éve imádkozott azért, hogy Magyarországon is elinduljon az Édesanyák Imái mozgalom. „Kirepültek a gyerekeim – két fiam és egy lányom van –, felkerültek Budapestre, és kiüresedett a ház – meséli Jana. – Amikor hívtam őket, volt, hogy nem vették fel a telefont, én pedig a távolból aggódtam értük. A bérmaanyám már évek óta hívott imádkozni. Akkor jött el az a pillanat, hogy úgy éreztem, semmi mást nem tehetek értük, „csak” imádkozhatok” – tekint vissza a kezdetekre Jana.
Adventben létrejött a Szent Anna-kápolnában az imacsoportjuk. Többen már kezdetektől, azaz tizenöt éve tagok, s vannak elmaradók és visszatérők is. Az évek során többször kettéosztódott a csoport, ugyanis a létszám legfeljebb nyolc fő lehet. Fájdalmas, amikor egy megszokott társaságnak osztódnia kell azért, hogy csatlakozni tudjanak az új jelentkezők, de ezen a módon terjed az É. I.” – magyarázza Jana.
Ágota is alapító tag. Az első hívásra csatlakozott az induló csoporthoz. „A fiam akkor lett tizennyolc éves. El kellett engednem, és ez nagyon nehéz, minden anya tudja. Nekem az É. I. segített ebben. A Szűzanya tanított másként látni, másként szólni, s lassanként ráéreztem, hogy bírálás és kioktatás helyett hogyan legyek inkább elfogadó, befogadó.
Hétről hétre az imában: Az elvárástól az elfogadás felé
„Az imáink nagyon egyszerűek, belőlünk fakadnak, a mi szavainkkal szólnak” – meséli Jana. Minden alkalommal a Szentlélek hívása az első, ezt követi a hálaadás az elmúlt hét kegyelmeiért. Az egyes imák után csendet tartanak, ilyenkor lehetőség nyílik egy-egy gondolat megosztására. Az imáikban mindig ott van a hála, az istendicséret.
A Szentírás olvasása is része az imaalkalmaknak: tetszőleges helyen felütik a Bibliát, és figyelnek, mit üzen nekik az Úr arra az alkalomra.
Az ima kiemelt pillanata maga az átadás. Ezt így írja le Jana: „Az imák készítenek fel minket arra, hogy át tudjuk adni magunkat és gyermekeinket az Úrnak, és bízzunk abban, hogy amiben mi tehetetlenek vagyunk, ami fáj, azt ő megoldja, akkor és úgy, ahogyan az jó.”
Az átadást gyakorolni kell. Mi, anyák megszoktuk, hogy gondoskodunk a gyerekeinkről, mindent tudunk, és mindent megteszünk, ami felmerül velük kapcsolatban. De amikor eljön az idő, és elvisszük őket óvodába, iskolába, onnantól kezdve már nem tudjuk, mi történik velük napközben. A Jóisten kezében vannak a legjobb helyen. Jana tapasztalja, hogyan gyógyít ebben a folyamatban a Jóisten. „Azért hív minket ebbe a közösségbe, mert így tudjuk a legtöbbet adni a szeretteinknek. A család másképp kezd működni, amikor az édesanya megnyugszik, és már másképp szól, szeretettel, elfogadással. A fiataloknak nehéz, ha azt tapasztalják a szülők visszajelzéseiből, hogy nincsenek megelégedve velük, nem tudják elfogadni őket olyannak, amilyenek. Az imacsoportban az elvárásoktól az elfogadás felé haladunk, hétről hétre.”
Gyógyulnak a sebek, oldódnak a gondok
Ági szerint, amikor egy anyuka közéjük érkezik, általában az vezérli, hogy „gonddal, problémával szembesült a családjában, és szeretné, ha az megoldódna. Ahogy alkalomról alkalomra együtt imádkozik a többiekkel, lassanként rájön, hogy az ima az ő önátadásáról, az ő istenkapcsolatáról szól. Ha ezt megérti, akkor tudja igazán átérezni, mit jelent a bizalom, mit jelent átadni magát Istennek. Közben szépen gyógyulunk az ima által, és egyre jobban tudunk működni a családunkban. Nincs rajtunk az a nagy teher, hogy mindent nekünk kell megoldanunk.
Élni a szeretetközösség megtartó erejével
Az É. I. különleges kapcsolatot alakít ki az édesanyák között. „Érdekes, ritkán fordul elő, hogy barátnők elkezdenek együtt imádkozni. Inkább az a jellemző, hogy idegenek gyűlnek össze ezzel a céllal egy-egy csoportban, s idővel szeretetkapcsolat alakul ki közöttük. De ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az imaalkalmakon kívül is meglátogatják egymást, vagy hogy a családjaik is barátkoznak egymással. Amikor találkozunk, szeretetszövetséget élünk meg. A csoportban érezzük az elfogadást, a szeretetet. Ez nagyon fontos, ugyanis sok édesanyja szeretetlenséget is tapasztal a családjában, a gyerekek olykor bizony oda tudnak szúrni a szüleiknek.” Az édesanyák felajánlásai, kérései gyakorta a fájdalmaikról szólnak az imacsoportban. Ebben a bizalmas légkörben megosztják egymással, ami a szívüket nyomja, és együttérzés, részvét alakul ki bennük egymás iránt.
Az É. I. alkalmai nem a beszélgetésről szólnak, a megosztások a Szentíráshoz kapcsolódnak, és a felajánlásokat fogalmazzák meg. Alapelv, hogy a csoporttagok nem adnak tanácsokat egymásnak, minden nehézséget, fájdalmat, aggodalmat imádságba foglalnak. „Minden gondunkat az Úr elé tesszük, az imánkkal segítjük egymást” – mondja Jana.
Ági hozzáteszi: „Nagy megtartó ereje van annak, ahogy kísérjük a csoporttársainkat a bajban. Megtapasztaljuk, hogy a gondjainkkal nem vagyunk egyedül, így sorsközösség alakul ki köztünk. Látjuk a másik életét, azt, ahogyan a problémáit hordozza, és ahogy az életében megoldást talál arra, hogy miként vészelje át a nehéz időszakot. Így erősítjük egymást.”
Jana szerint nagy ajándék egy vegyes életkorú csoport, mert így különböző élethelyzeteket ismerhetnek meg. „Azáltal, hogy fiatal anyukák beszélnek a problémáikról, sokkal jobban megértem a gyermekeim életét, akik idő közben házasok és szülők lettek. Tudjuk, hogy a legfájdalmasabb dolgaikat sokszor nem a szülőkkel osztják meg, de hasonló élethelyzetben lévő édesanyákat hallgatva már más szempontból nézünk a gyerekeinkre. Az imacsoportban ráláthatunk arra is, hogyan lehet megélni például az időskort. Jár közénk két nyolcvanöt éves pedagógus. Olyan tartásuk van! Biztató, ha az ember így látja a jövőt, ha azzal a meggyőződéssel tud élni, hogy bár az évek múlnak felettünk, azért nem kell beleroskadni ebbe” – fogalmazza meg érzéseit Jana.
„Küszködéssel telt világban élnek a gyermekeink”
Ezeket a szavakat az egyik imából idézi Jana. Ágival együtt mindketten késői megtérők. Jana ötvenévesen bérmálkozott, Ági megtérése is akkor történt, amikor a fia már kinőtt a gyerekkorból. „A gyerekeink tudomásul veszik, hogy közösségbe járunk. Tiszteletben tartják, de közülük azok, akik nem gyakorló hitéletben nőttek fel, nem feltétlenül tudnak mit kezdeni vele. A gyümölcseiben azonban lubickolnak. Azt látom, sok édesanya szenved attól, hogy a gyermekei nem járnak templomba, és nem keresztelik meg az unokákat. Az ima ebben a helyzetben is hozzásegíti őket a türelemhez, a megértéshez, és erősíti a hitüket abban, hogy az Úr meg fogja szólítani a gyerekeiket. Ez is egyfajta elfogadása a dolgoknak. Konfliktusba kerülni teljesen felesleges” – véli Jana. Ági szerint ez is olyasmi, amire emberileg nincs ráhatásuk: „Finomodik az ima által az együttérzésünk. Így nincs akkora aggodalom bennünk, hanem erősebb a bizalom: ahogy engem fülön csípett a Jóisten, a gyerekeimet is eléri majd.”
Imában egyesülve mentsük meg gyermekeinket!
Az É. I. imafüzete ezekkel a fenti szavakkal hív imádságra. Egy-egy imaalkalom kilenc egységből áll, melyek a következő sorrendben követik egymást: a Szentlélek meghívása arra, hogy vezesse az összejövetelt; ima a védelemért; ima a megbocsátásért; ima, hogy egyek legyünk szívben és lélekben; Isten dicsőítése imádsággal, énekkel; ima az É. I. csoportjainak egységéért; felolvasás a Szentírásból; köszönet Istennek az anyaság ajándékáért; a gyermekek rábízása Jézus gondviselésére (nevük elhelyezése a kereszt lábánál lévő kosárban).
Imaháló a Föld körül
Az Édesanyák Imái kezdeményezés Angliából indult 1995-ben, alapítója Veronica Williams. A következő lépés az Édesapák Imái, majd a Hit Gyermekei csoportok megalakulása volt. E hármat fogja össze a Vigasz Közösség, amelynek első csoportjai Angliában, Csehországban, Szlovákiában, Oroszországban és Portugáliában alakultak meg, majd következett Németország, Hollandia és Franciaország. Magyarországon 2011 óta vannak jelen, és a csoportok száma mára meghaladja a százat. Egy-egy csoport maximális létszáma nyolc fő, ha új tag érkezik, az eredeti csoport kettéoszlik. A koordinátorok mindenhová elmennek, hogy átadják az Édesanyák Imái mozgalom lelkiségét. Egy-egy imaalkalom a világ minden táján ugyanúgy épül fel, s ebben egy imafüzet nyújt segítséget. Az É. I. nyitott minden felekezet előtt, amely elismeri Jézust mint Isten Fiát, és a Szűzanyát mint Isten szülőjét.
2024 elején Kárpátaljára hívták Janáékat, a szlovák koordinátorral négyen utaztak ki. Vittek magukkal magyar és ukrán nyelvű imafüzeteket. „Azt gondoltuk, nagyon sok panaszt, sírást hallunk majd, de nagy lelki békével és türelemmel imádkoznak ott az anyák! Nincs más eszközük. Olyan szép volt megélni, hogy mélységes fájdalmukban ilyen méltóssággal viselik azt a helyzetet, amiben vannak. Mára ott is nagyon szépen terjed az imamozgalom, egyre több É. I.-csoport alakul.”
Az Édesanyák Imái közösségei ma már minden kontinensen, a világ 130 országban vannak jelen. Kétévente világtalálkozót is tartanak. Tavaly, fennállásuk 30. évfordulóján Lourdes-ban gyűltek össze résztvevők, harminchárom országból, köztük Dél-Koreából, Közép-Amerikából, Dél-Amerikából, Kanadából, Ausztráliából. Az É. I. létrehozott egy imahálót, amely körbeszövi a Földet. A világ valamelyik pontján mindig imádkoznak az édesanyák.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. április 5–12-i ünnepi számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
