A Szent Korona titkai nyomában Balaskó Réka2026. 08. 20., cs – 11:19
„Nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy Kálmán király uralkodása idején, nagyjából 1100 körül állították össze a később használt koronázási jelvényeket. Mindezt tudatosan tették: olyan tárgyakat választottak, amelyek Szent István személyéhez kapcsolódtak” – nyilatkozta lapunknak a Szent Korona történetéről Tóth Endre történészprofesszor, akinek a rangos Századok című történelmi folyóirat idei első számában jelent meg tanulmánya a magyar államiság legfontosabb szimbólumának fő kérdéseiről.
Évszázadok óta élénk vita folyik a Szent Korona eredetéről. Ön szerint miért foglalkoztatja ennyire a magyarokat ez a kérdés?
A válasz részben éppen abban rejlik, hogy évszázadokon át szinte senki sem láthatta a koronát. Pozsonyban őrizték, és a koronázási ládát csak a koronázások alkalmával nyitották fel, amikor a jelvényeket a Szent Márton-templomba vitték. Ha meg akarjuk érteni a Szent Korona jelentőségét, érdemes 1792-ig visszanyúlnunk. II. József halála után Bécsből Budára szállították, és az útja valóságos népünnepéllyé vált: minden településen tömegek várták, hogy legalább megpillanthassák. Olyan érdeklődők is látták, mint Kazinczy Ferenc. Budán a vármegyék díszruhás küldöttei felváltva őrizték, miután II. József korábban megszüntette a koronaőrséget. Mindez jól mutatja, milyen rendkívüli tisztelet övezte a Szent Koronát, amire már évszázadok óta úgy tekintettek, mint Szent Istvánhoz és a magyar államisághoz kötődő ereklyére. Az, hogy ekkor közszemlére került, ugyanakkor fordulatot is jelentett, mert szélesebb körben feltűnt, hogy az 1070-es évekre vonatkozó görög feliratok találhatók rajta, amelyek nehezen egyeztethetők össze a hagyományos Szent István-képpel. Ettől kezdve egyre többen kezdték vitatni az eredetét. Korábban erre nem volt lehetőség, hiszen szinte senki sem tanulmányozhatta.
IV. Béla oklevelében nevezték először szentnek
Ön szerint mennyiben tekinthető történeti ténynek, és mennyiben hagyománynak az a kijelentés, hogy ez „Szent István koronája”?
Mindenekelőtt különbséget kell tennünk a mai és a középkori szemlélet között. Ma természetesnek vesszük, hogy ha valamire azt mondják: Szent István koronája, akkor azt maga Szent István viselte. Az Árpád-korban azonban másként gondolkodtak. Ha a koronának akár csak egy része Szent István személyéhez kötődött, akkor az egész koronát az ő koronájának tekintették. A középkori ember számára ez teljesen természetes volt.
Ismert, mikortól kezdték szentnek nevezni?
Igen: IV. Béla 1256-ban kiadott oklevele említi először Szent Koronaként, ugyanakkor kiemelt tisztelete ennél korábbra nyúlik vissza. A 12.század közepétől Székesfehérváron őrizték, ahol egészen a török hódoltságig megkülönböztetett megbecsülés övezte. Mindez arra utal, hogy a korona szakrális jelentősége már jóval az első írásos említés előtt megszilárdult.
Tanulmánya egyik fontos tézise, hogy a Szent Koronát tudatos terv alapján állították össze. Miből látszik ez, és mit árul el a korona készítőinek szándékáról?
Nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy Kálmán király uralkodása idején, nagyjából 1100 körül állították össze a később használt koronázási jelvényeket. Mindezt tudatosan tették: olyan tárgyakat választottak, amelyek Szent István személyéhez kapcsolódtak. Erre azért is törekedtek, mert István 1083-as szentté avatása után a hozzá köthető tárgyak szakrális jelentőséget kaptak. Jó példa erre a koronázási palást, amelynek felirata szerint István király és Gizella királyné készíttette és adományozta a székesfehérvári Szűz Mária-egyháznak. Hasonlóan különleges a jogar is: ilyen, jellegzetes buzogány formájú jogart a korszakban csak Szent István és sógora, II. Henrik német-római császár használt. Ezért tételezhető fel, hogy a koronában is van olyan rész, ami Istvánhoz kapcsolódik. Az megállapítható, hogy a korona felső részén látható nyolc rekeszzománc apostolkép stílusa és ikonográfiája alapján Szent István korában készülhetett. Nem tudjuk biztosan, hogy eredetileg milyen tárgyat díszítettek – lehetett könyvtábla vagy akár egy korábbi korona része is –, de nagy valószínűséggel egy Istvánhoz köthető tárgyról származtak. Ez magyarázza azt is, hogy a Szent Korona alsó része miért egy bizánci eredetű női korona. Kálmán király idején azért választhatták ezt alapul, mert zománcképei stílusukban jól illeszkedtek a Szent István korából származó apostolképekhez. A középkorban a zománcképekkel díszített koronák rendkívül ritkák voltak – a német-római császári korona szinte az egyetlen ismert párhuzam. Véleményem szerint tehát a korona mai formája tudatos szerkesztés eredménye: egy bizánci eredetű koronát kapcsoltak össze olyan elemekkel, amelyek Szent István személyéhez kötődtek. Kálmánról ráadásul tudjuk, hogy nagy tisztelője volt az államalapító uralkodónak, fiát is Istvánnak nevezte. A 12. század folyamán aztán megszilárdult az a felfogás, hogy a magyar királyt kizárólag ezzel a koronával lehet törvényesen megkoronázni. Arról viszont nincs biztos ismeretünk, hogy a 11. században milyen koronával koronázták a magyar királyokat.
A korona alsó, női koronának tartott része hogyan kerülhetett Magyarországra?
Ez kétségtelenül Bizáncból, a konstantinápolyi császári kincstárból származik. Abban a kutatók között nincs vita, hogy eredetileg női korona volt. Erre nemcsak a háromszög és félkör alakú díszítések utalnak, hanem a kialakítása is: egyetlen lemezből készült koronaabroncsa élesen eltér a nyugati koronák szerkezetétől, amelyek a középkorban több – rendszerint nyolc vagy tizenhat –, zsanérokkal összekapcsolt elemből álltak. A legvalószínűbb magyarázat szerint a korona Szünadéné bizánci hercegnővel érkezett Magyarországra, amikor 1072-ben I. Géza felesége lett. Nem a király számára készült ajándékról volt tehát szó, hanem egy olyan női koronáról, amely a menyasszony személyéhez tartozott. A házasságkötés előtt egy korábban készült koronát átalakítottak: erre utal, hogy Dukasz Mihály bizánci császár zománcképe másodlagosan került rá, és ugyanígy megjelent rajta I. Géza ábrázolása is. Géza görög feliratú neve – Geobitzasz – sok vitát váltott ki, de ennek oka egyszerűen az, hogy a király eredeti magyar nevét nem ismerjük, a ma használt Géza név csak a 19. században kitalált forma. A görög felirat ezért egy korabeli átírást őrzött meg. A koronán Géza alakját jól megkülönböztették a bizánci császárétól: míg Dukasz Mihály felirata bíborvörös, Gézáé fekete színű.
A kereszt utólag került a koronára
A közvéleményt régóta foglalkoztatja, miért ferde a kereszt. Tudható, hogy mikor és hogyan sérült meg a korona?
Írott feljegyzés nem maradt fenn a sérülésről, de magából a koronából sok minden kiolvasható: a keresztpánt három ága eltört, a kereszt elferdült, ugyanakkor a homlokzati pártadísz és az alatta lévő rendkívül sérülékeny rekeszzománcképek épen maradtak. Ez arra utal, hogy a koronát nagy erejű ütés vagy nyomás érte, amely a felső szerkezetet összetörte, de nem hatolt tovább. Ha a görög korona pártájának zománcképei is megsérülnek, azokat már nem lehetett volna helyreállítani. Korabeli forrás ugyan nem rögzíti, de a legvalószínűbb magyarázat szerint a sérülés a 17. században történhetett, amikor egy koronázás után a jelvényeket visszahelyezték a pozsonyi várban őrzött vasládába. Elképzelhető, hogy a korona nem feküdt megfelelően a ládában, a fedél pedig rácsapódott. Ez megmagyarázná, hogy a keresztpántok eltörtek, miközben a korona többi része nem károsodott. Bizonyára nagy riadalmat okozott az eset, de a sérülést ezután gyorsan kijavíthatták, így a későbbi koronázások résztvevői már nem is érzékelték azt.
Igaz, hogy a korona eredetileg akár kereszt nélkül készült?
A ma látható kereszt eredetileg biztosan nem volt része a koronának, mert a román kori ikonográfia ismeretében elképzelhetetlen, hogy átfúrták volna a tetején látható trónoló Krisztus zománcképét. A keresztet feltehetően csak a 16. század végén helyezték fel, amikor Európában elterjedt, hogy a koronákat kereszttel díszítsék. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a Krisztus-ábrázolást nem távolították el, hanem inkább átfúrták. Ez is azt mutatja, milyen nagy tisztelet övezte magát a koronát: nem akarták átalakítani, csak a kor szokásaihoz igazítani.
Valóban magyar sajátosság volt, hogy a korona nem csupán a királyi hatalom jelképe, hanem egy konkrét, kiemelt jelentőségű tárgy lett?
Igen. Európa más országaiban a korona elsősorban az államhatalom jelképe volt, de nem egy meghatározott tárgyat értettek alatta, hanem egy virtuális koronát. Magyarországon viszont a korona mindig a konkrét Szent Koronát jelentette. Amikor a korona nevében ítélkeztek vagy az államhatalomról beszéltek, mindenki erre az egyetlen tárgyra gondolt. Ez alapozta meg a Szent Korona különleges tiszteletét is. Európában ehhez talán csak a cseh Szent Vencel-korona hasonlítható, amelyet 1346-ban készítettek Luxemburgi Károly számára, és amibe Szent Vencel ereklyéjét is beépítették, így szintén szakrális jelentőséget kapott. Ez egy fontos folyamat része volt: Prága ekkor érsekségi rangot kapott, ami lehetővé tette, hogy a cseh királyt saját országában koronázzák meg. A középkorban ugyanis az önálló érsekség az állami függetlenség egyik legfontosabb bizonyítéka volt. Ugyanez történt korábban Magyarországon is az esztergomi érsekség megalapításával, hiszen csak így válhatott lehetővé, hogy a magyar királyt a saját egyházi szervezet keretében koronázzák meg.
A felkenés tette az uralkodót királlyá
Tanulmányában azt írja, hogy a középkori koronázás legfontosabb mozzanata nem feltétlenül maga a korona volt, hanem a felkenés. Mit jelentett ez a korabeli emberek számára?
A középkori koronázási szertartásnak két része volt: egy egyházi és egy világi. Az egyházi rész legfontosabb mozzanatának a szentelt olajjal történő felkenés számított, mert ez tette az uralkodót királlyá. A korabeli felfogás szerint tehát nem maga a koronázás, hanem a felkenés tette királlyá az uralkodót. Ezt követte a szertartás világi része: a királyt trónra ültették, majd átadták neki a hatalmi jelvényeket. Székesfehérvár neve is ehhez a hagyományhoz kapcsolódik, hiszen ott állt a király széke, amely a királyavatási szertartás fontos kelléke volt.
Az örök kérdés: a pápa vagy a császár küldte a koronát Istvánnak?
Valójában nem ez a legfontosabb kérdés. Az első királykoronázás esetében nem maga a korona volt a döntő, hanem az, hogy a pápa engedélyezte a felkenést. Ez tette lehetővé, hogy Istvánt keresztény királlyá avassák. Az ezredforduló táján ez rendkívül ritka kiváltságnak számított: Európában ekkor mindössze néhány uralkodót koronáztak meg ilyen módon, a német-római császárt, valamint a francia, az angol és a magyar királyt. A cseh, a lengyel és a skót uralkodók csak később jutottak hasonló ranghoz. Azt viszont nem tudjuk, kitől származott maga a korona. Ha valóban II. Szilveszter pápa küldött valamilyen koronát vagy más hatalmi jelvényt, az elsősorban az egyházfő lelki tekintélyét fejezte volna ki, ha viszont a német-római császár, az mindenképpen az alárendeltség látszatát keltette volna. III. Ottó császár beleegyezése a koronázásba kétségtelenül szükséges volt, hiszen szoros kapcsolatban állt II. Szilveszter pápával, de ebből még nem következik, hogy ő küldte volna a koronát. Érdemes ugyanakkor összehasonlítani Magyarország helyzetét Lengyelországéval. III. Ottó hozzájárult ahhoz, hogy a lengyelek önálló érsekséget kapjanak, de királykoronázásra akkor még nem került sor. Magyarország ezzel szemben nemcsak önálló egyházszervezetet kapott, hanem a királykoronázás jogát is elnyerte.
Győrben koronázták meg Szent Istvánt?
Tanulmányában felveti, hogy Szent István koronázásának helyszíne sem tekinthető teljesen lezárt kérdésnek. Miért?
Az első királykoronázás helyszínéről valójában nincs kortárs adatunk. A későbbi magyar királyokat már Székesfehérváron koronázták, mégpedig Szent István emlékére és a kialakult hagyomány alapján. A történészek többsége úgy véli, hogy István koronázása Esztergomban történhetett. Van azonban egy figyelemre méltó 16. századi forrás. A győri püspök egy levelében Oláh Miklós esztergomi érsekhez fordult segítségért a győri székesegyház helyreállítása érdekében. Azt írta: nem dőlhet össze az a templom, ahol Szent István királyt megkoronázták. Ha a korabeli egyházi hagyomány egyértelműen Esztergomot tartotta volna a koronázás helyszínének, aligha fogalmazott volna így egy jogban is jártas püspök az esztergomi érseknek. Hogy a koronázás Győrben pontosan hol történhetett, azt természetesen nem tudjuk. Valószínűleg nem a mai székesegyházban, hiszen ott akkor még egy jóval kisebb templom állt. A 16. századi levél ugyanakkor azt jelzi, hogy a korabeli hagyomány Győrt számontartotta Szent István koronázásának lehetséges helyszíneként.
Fogta már kézbe a Szent Koronát? És ha igen: történészként milyen érzés ilyen közel kerülni a magyar történelem talán legismertebb tárgyi emlékéhez?
Igen. Erre 1993-ban nyílt lehetőségem, amikor egy hónapon át fotódokumentáció készült a Szent Koronáról és a koronázási jelvényekről a Magyar Nemzeti Múzeumban. Akkor még nem létezett a mai digitális technika, ezért színes és fekete-fehér felvételeket, valamint diákat is készítettünk. A koronázási teremben a fotóson kívül csak én voltam jelen, így minden részletet alaposan tanulmányozhattam, nemcsak a Szent Koronán, hanem a jogaron és az országalmán is. Későbbi kutatásaim és tanulmányaim nagyrészt ezekre a közvetlen megfigyelésekre épültek. Régészként ugyanakkor másként közelítek a tárgyakhoz, mint a legtöbb ember. Egész pályám során tárgyakat vizsgáltam, tudom, hogyan kell kézbe venni és megfigyelni őket, ezért elsőként magára a tárgyra, annak részleteire figyeltem. Természetesen mindvégig tudatában voltam annak is, hogy egy olyan jelképet tartok a kezemben, amely csaknem ezer éve a magyar államiság egyik legfontosabb szimbóluma.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
