Szeptember 14-én a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét üli az egyház. Az ünnep 335. szeptember 13-ára nyúlik vissza, amikor Jeruzsálemben felszentelték a bazilikát, amelyet Nagy Konstantin császár emeltetett Krisztus sírja fölé.
A Szent Keresztet Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg Jeruzsálemben.
A Keresztet szeptember 14-én ünnepélyesen felmutatták az összegyűlt népnek. Innen az elnevezés: Szent Kereszt felmagasztalása.
Az ereklyét, amelyet később elraboltak a perzsák, Hérakleiosz császár 630 körül szerezte vissza, és vitte őrzési helyére – a legenda szerint mezítláb, szegényes ruhában, a saját vállán.
Piero della Francesca: A Szent Kereszt legendája (Fotó: Wikimedia.com)
Az egyház minden évben megüli a Kereszt felemelésének és felmagasztalásának ünnepét. Felemeli a Keresztet, hogy rátekintsünk, és tudatossá legyen, mit vállalt értünk Jézus, és milyen úton kell haladnia minden kereszténynek.
A kereszt ószövetségi előképe a Mózes által póznára tűzött rézkígyó, miszerint aki hittel és bűnbánattal tekintett a kígyóra, megmenekült a marásától. Ezt a rézkígyót Jézus is említi Nikodémusnak kereszthalála előképeként.
A kereszt hitünk központi jelképe és tartalma. Általa nyertük el megváltásunkat, a kereszt útján mutatta meg Isten irántunk való végtelen szeretetét.
„A mi jelünk a kereszt” – mondta a felvidéki mártírpolitikus Esterházy János, aki Krisztus keresztjére tekintve viselte el a méltatlan bebörtönzést és vállalta a szenvedést. Sírboltja fölött ma, a Szent Kereszt Felmagasztalása-kápolna hirdeti Krisztushoz való hűségét az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontban.
A barti Szent Kereszt Felmagasztalása-templom (Fotó: Bart Község)
A jel, mely Európa történelmét és az európai kultúrát megalapozta és betölteni kívánja, ma sajnos kiszorulni látszik, és sokszor gúny tárgyává válik. Mégis, a Szent Kereszt nemcsak egy történelmi pillanatban volt megváltásunk eszköze, hanem az idők végéig árasztja kegyelmi erejét a világra – olvasható a Liturgikus Népénektárban.
A régiek számára a kereszt használata jelen volt a mindennapokban. Keresztet rajzoltak magukra vagy a homlokukra, a kenyérre, a szerszámokra, melyekkel dolgoztak. Keresztvetéssel kezdték a napi munkát, ezzel kérték az erőt és a védelmet életük minden területén, és keresztvetéssel fejezték be a napot.
Az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása-kápolna, szentmise Farkas Zsolt atyával 2018-ban (Fotó: Berényi Kornélia)
Út menti keresztek idézik ma is eleink hitét, mely számukra a föld és az ég összekapcsolódását és az örök élet hitének ígéretét jelentette. Vannak, akik ma is sokan így néznek az út melletti keresztekre, és keresztet vetnek magukra, ezzel fejezik ki a Megváltó Krisztushoz való tartozásukat.
Útszéli kereszt Szőgyénben (Fotó: Berényi Kornélia)
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
