Lipót nyomására avatták hivatalosan szentté I. István királyt 1693-ban egy politikai mutyi melléktermékeként és egy földbirtokért cserébe? I. István királyunk szent volt-e, vagy inkább véreskezű és családgyilkos? Pogány egyenlő magyar és nem keresztény? Interjú részletek Bognár Józseftől, aki végzettsége szerint teológus, szakmája szerint jelenleg könyvkiadásokkal foglalkozik.
Kérdező: …egyáltalán nem tiltakozol, ha pogánynak nevez néhány katolikus püspök.
Bognár József: Mert az vagyok. Nálunk a pogány kifejezésnek rendkívül rossz a kicsengése, pedig eredetileg csak annyit jelent, hogy vidéki. A IV. században hatalomra jutott keresztények mint városi gyökértelen, kozmopolita ideológia képviselői a más kultuszokhoz kötődőket nevezték lenézően így, kb. a mai mucsai vagy maradi szó értelmében. A kereszténység egyébként mindent pogánynak nevez, ami nem ő. Így pogány volt Arisztotelész, Hippokratész, Archimédesz, Püthagorasz, aztán Szophoklész, Pheidiász, Cicero stb. stb. De uralomra kerülésük után, mint pogány dolgot tiltották be a színházakat, szüntették meg másfél ezer évre az olimpiákat, gyújtották fel a könyvtárakat, pusztították el a templomokat stb. De ez régen volt. Aztán sok évszázados pusztítás után rájöttek a pápák, hogy ha nem jön a megváltó, addig élni is kell, lehetőleg minél jobban. Na, itt kezdődik a reneszánsz, és az emberi élet normalizálódása térségünkben. De a magyar kultúra nagy része is a kereszténység ellenében virágzott fel. Gondoljunk csak irodalmunkra. Csokonai, Petőfi, Arany, Vörösmarty, Mikszáth, Katona, Kosztolányi, majd napjainkban Németh László, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Határ Győző, Nemes Nagy Ágnes és sokan legnagyobbjaink közül úgy írnak, mintha nem is lett volna kereszténység. Egyszerűen nem érdekli őket. Bár némelyiknek a gondolkodásán azért érződik. Mert ha lelkileg el is szakadt tőle, de tudatilag nem sikerült. Egyébként a pogány az én olvasatomban csak annyi jelent, hogy magyar és nem keresztény.
Kérdező: Másként gondolkodik egy pogány, mint egy keresztény?
Bognár József: Feltétlenül. Az előbb felsoroltak egy része inkább csak ateista volt, és nem klasszikus értelemben pogány. Tehát ezt itt árnyalni kellene. És azt is tudni illik, hogy egy marxista vagy egy liberális gondolkodása közelebb áll egy keresztényéhez, mint egy ún. pogányéhoz. Hiszen ők csak szekularizálódott keresztények. Miben áll a különbség egy pogány és egy keresztény között? Elsősorban az isten(ek)ről való gondolkodásban. A keresztény isten a világmindenség (kozmosz) fölött áll, és ő szabja meg annak törvényeit. Tehát törvényhozó. A pogány istenek ugyanúgy részei a kozmosznak és alá vannak rendelve neki, mint mondjuk az emberek. Tehát legjobb esetben csak törvénybeteljesítők. A keresztény isten (monoteizmus) birtokolja az igazságot, a pogány istenek (politeizmus) az igazság számtalan megjelenési formáját mutatják. A keresztény isten meg akar váltani “eredendő” bűnünktől. A pogány felfogás szerint bűntelenül születtünk. Tehát nincs szükség megváltásra. A kereszténységnek tanítása, dogmái, hittételei vannak. A pogányt ilyen tanítások nem kötik, úgy és annyit áldoz isteneinek, amennyit és ahogy akar. Toleráns. Annyi istent fogad el minden ember, amennyit csak akar. A pogányságnak nincsenek eretnekségei. A kereszténység a gyengeséget hirdeti, a pogány az erőt. A monoteizmus a totalitárius gondolkodás kezdete. Megjelenésével kezdődtek a vallásháborúk, amelyeket az ókor még nem ismert. Érdemes megjegyezni, hogy az ókori akadémiákon, például Athénban még nem volt teológia. Nem tartották tudománynak az istenekről való vélt tudást. Az istenekről való beszédet sokkal inkább a költészet részének tekintették, semmint holmi száraz és unalmas, kötelező skolasztikának. A kereszténységnek formaváltozott, nyilvánvaló folytatásai az elmúlt évszázadok ideológikus harcai. Legyenek azok a jakobinizmus vagy a kommunizmus, illetve a nácizmus vagy a liberalizmus érdekében. A pogány ember tudja, hogy a világ hierarchizált, értékcentrikus. A kereszténység kezdte az egyenlősítést. Onnan egyenes út vezet a mai nivellálódott világhoz, például a Pepsi-szigethez. Ezt látni kell. Egyébként van egy elterjedt tévedés, hogy a monoteizmus zsidó eredetű. Ez nem igaz. A zsidók sohasem hirdették, hogy csak az ő istenük az egyetlen. A tízparancsolat is azt mondja, hogy neked, zsidó, csak én legyek a te istened. Ott sem tagadják más istenek létezését. Ezt nem monoteizmusnak, hanem henoteizmusnak nevezik, amely kizárólagosságot jelent, de nem tagadja más isten létezését. A monoteizmust a keresztények találták ki, mikor elkezdték Platónt (egy romlott pogányt!) olvasni. Majd az ott tanultakat visszavetítették az Ószövetségre, a szemfüles zsidók pedig rábólintottak. Így lett Jehovából, egy törzsi istenből, az egyisten. …
Kérdező: A közéletben, legyen az konzervatív, liberális vagy balos, teljesen egységes Szent István-kultusz van. Nem furcsa ez?
Bognár József: Nem. Hiszen a Szent István-kultusz múltunk újkori meghamisítása, és csak alig háromszáz éves. Múltunk meghamisítása pedig mindegyik idegen gyökerű politikai irányzat érdeke. A középkori Magyarországon Szent László- kultusz volt. Nagy Lajostól Rudolf királyig aranypénzeinken Szent László ábrázolták. Ő Nagy Lajosnak éppen úgy, mint Zsigmond királynak a lovagi példaképe volt. A Vazul-ág kiirtására törekvő István abszolút negatív személynek számított az Árpádok idején. Halála után, jó száz évvel később Könyves Kálmán az első király, aki szintén Fehérváron, a „családgyilkos” mellé temettette el magát. Szent Istvánról nincsenek mondák-mesék, mint Lászlóról. A nép számára is taszító volt. Jellemző, hogy az egész Árpád-kor nem tud az Intelmekről, amit különben csak a XV. században „találtak meg” Bécsben a Habsburgok. Hitelességét az teszi kétségessé, hogy nyelvezete nagyrészt XII. századi latin, és szövegének a legminimálisabb magyar vonatkozása sincs. A szakemberek szerint valahol a Rajna mentén írták egy tartományi úr (burgundiai, lotharingiai?) trónörökösének.
Kérdező: Mikor került előtérbe István személye a közéletben?
Bognár József: Szinte napra pontosan megmondható. Buda 1686-os visszafoglalása után Lipót új legitimációt akart Magyarországon megnövekedett hatalma és uralma biztosítása érdekében. Vagyis Habsburg–találmány az egész Szent István-kultusz. Persze mi úgy tanultuk, hogy Istvánt már Szent László idején szentté avatták. A baj csak az, hogy azt nem fogadta el a katolikus egyház, lévén, hogy a szentté avatás pápai privilégium. Az itteni avatás pedig csak egy kis helyi zsinatolás volt. Lipót nyomására avatták hivatalosan szentté Istvánt 1693-ban. XI. Ince pápa unokaöccse, egy Odescalchi pedig ekkor lett szerémi herceg is óriási birtokokkal, nyilván puszta véletlenségből. Mária Terézia alatt aztán kiteljesedett a kultusz. És ahogy az lenni szokott, ennek igazolásaképpen éppen ekkor, amikor kellett, „megtalálták” a szentjobbot Dalmáciában, amely addig a kutyának sem hiányzott hétszáz éven át. A mesét pedig az elmúlt háromszáz évben írták hozzá „legnagyobb” történészeink. És a vicc az, hogy ezt ma is tudják a történészek, csak azzal hárítják el a felelősséget, hogy ne „bolygassunk ilyen régi dolgokat”. Tehát nemzeti múltunk meghamisításában ezért közös a nevező hivatalos politikai életünkben az összes konformista résztvevőnél. …
Kérdező: A magyar útnak akkor mik a fogodzói? Mire tudunk építeni?
Bognár József: A magyar kultúrára, mert az minden törekvés ellenére gyökeresen magyar. Abban is a legnagyobbakra figyeljünk, csak az a fontos, hogy ideológiai szemellenzők nélkül ismerkedjünk vele. Itt most nem az unos-untalan szajkózott népmesékre, népművészetre, népdalokra gondolok elsősorban, bár azok is lényegesek, hanem legnagyobb íróinkra, költőinkre, zeneszerzőnkre stb. Gondolkodtál már például azon, hogy Katona József Bánk bánjában, mely XIII. századi történet a királyi udvarban és ennek ellenére miért nincsenek benne papok? Lehetett ilyen akkoriban? Nyilván nem. Katonánál még sincs belőlük egy sem. És a nézőnek sem hiányzanak. Miként Arany Toldijában sincsenek. Pedig Nagy Lajos király udvarában fölös számban voltak. Vörösmartynál sem találunk ilyesféle hivatkozásokat sohasem, és Csokonainál sem. Ezek tehát nyilván jelzések az olvasónak, az utókornak. Petőfi már bátrabb volt. Ő verseiben nyíltan is írt a papok ellen. De csak levélben merte megírni Aranynak, hogy ő pogány, ezért is lett szintén jelzésként Zoltán a gyermeke neve. A Nemzeti dalban szereplő „Magyarok Istene” egy a nemzethez köthető kitaláció, egy hiány jelzése, mely egész biztosan nem Jézusra vonatkozik. Ezek kis partizánakciók legnagyobbjainknál, de rendkívül fontosak. Mert ők a magyar követelmények szerint gondolkodtak, nem követtek idegen érdekeket, idegen isteneket. Pedig abban az időben ez még veszélyes volt. Ne felejtsük el, hogy 1802-ben még felségsértés vádjával, de valójában keresztényellenesség és ateizmus miatt Pesten kivégeztek két jogászt, a nevüket is tudjuk a szerencsétleneknek (Zsarnóczy János ügyvédről és Mikola István írnokról van szó, ld. Nonkonform naptár: Június 14 – az AD-szerk.). De Bessenyei Györgytől Komjáthy Jenőn át Bartók Béláig, Szabó Lőrincig, Németh Lászlóig és Weöres Sándorig hosszú a sor azok között, akik a magyar utat járták lelkükben, műveikben. Ez több mint kétszáz éves tudatos program a magyar kultúrában: megszabadulni az idegenségtől, a szellemi és erkölcsi kényszerzubbonyoktól. Saját lelki, szellemi talajra állni. Bartók zenéje maga a tiszta pogányság! A kommunizmus rombolásai utáni elmúlt húsz év is sajnos visszalépést hozott. Ma szinte nincs is számottevő magyar értelmiségi, aki merne magyarként alkotni, megszólalni. A pártok meg kivétel nélkül idegen érdeket képviselnek, ahogy az összes tévé és rádióállomás is a nemzet további gúzsbakötését tartja legfőbb céljának. Mert rágódjanak az emberek csak minél tovább számukra érdektelen dolgokon, csak nehogy egyszer saját sorsukról kezdjenek el morfondírozni. Félreértések helyett ez nem csak magyar ügy, Európában más népeket is hasonlókkal sújtanak, de nekem nyilván ez fáj a legjobban. Viszont főleg a skandinávok és a baltiak nálunk sokkal jobban állnak. Ott az identitás-rombolás nem volt olyan hatékony, mint máshol és nálunk. …
Bognár József: Konfucius az az ember, akinél én még okosabbal nem találkoztam az államelmélet terén. Kétezerhatszáz éve figyelmeztetett arra például, hogy a dolgok rendbetételének elsődleges kérdése a szavak helyes használata. A helytelen használatnál pedig csak az a rosszabb, mikor valaki tudatosan hazudik. …
Az interjú készítője Nagy Tibor. A teljes cikk megjelent az Aranytarsoly 2oo9. szeptember-október-novemberi és 2010. január-februári számaiban.
Forrás: antidogma.hu
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
