Habár egyre népszerűbbek ezek a pártok Európa-szerte, és nyitnak is egymás felé, van néhány sarkalatos kérdés, amelyben nem lesz könnyű megegyezniük, ha szövetségre akarnak lépni.
Lorenzo Castellani, a politikai intézmények történetének professzora első helyre teszi, hogy mind bevándorlásellenesek. Szerinte ez egy erős elem mindnyájuk politikájában. A másik az euroszkepticizmus abban az értelemben, hogy mindegyikük ellenzi az Európai Unió további integrációját. A harmadik az az elképzelés, hogy a köznépet képviselik a liberális progresszív szemlélettel és az uralkodó pártokkal szemben – magyarázta az elemző.
Általában az ECR és az ID tagjai is ellenszenvvel figyelik a környezetvédelem térnyerését, amit károsnak tartanak az európai országok gazdaságára és termelési szerkezetére nézve. Ezt bizonyítja, hogy a Fit for 55, a klímaváltozást okozó gázok kibocsátásának 2030-ig 55%-os csökkentésére irányuló terv szinte valamennyi intézkedését leszavazták.
A legmélyebb törésvonal a külpolitikai elképzeléseikben mutatkozik, azon belül is főleg az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyukban és az ukrajnai háborúról alkotott véleményükben.
Az ECR pártjai támogatják Ukrajnát, és határozottan oroszellenesek. Ezzel szemben az Identitás és Demokrácia tagjai ellenzik Ukrajna támogatásának folytatását, és szívesen kezdenének béketárgyalásokat Vlagyimir Putyinnal – mondja Dave Sinardet politológus. Ez a különbség még a finn Perussuomalaiset (Igazi Finnek) pártot is arra késztette, hogy az Identitás és Demokrácia frakcióból átigazoljon az Európai Konzervatívok és Reformisták csoportjához.
A radikális jobboldal befolyást nyerhet a következő EP-ben
Az európai szélsőjobb pártjai az euroszkepticizmusukban sem egyöntetűek. Dave Sinardet, a brüsszeli Vrije Universiteit politológus professzora szerint az Identitás és Demokrácia tagjai radikálisabbak és szélsőségesebbek, valóban szélsőjobboldaliak. Az Európai Konzervatívok és Reformisták között is vannak euroszkeptikusok, de ezzel együtt elég konstruktívak. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a pártok végül is részt vállaltak az uniós intézmények működtetésében, vagyis nem ellenzik teljes egészében az Európai Uniót.
Ez a kétféle tendencia Olaszországban is megjelenik, ahol az Olaszország Fivérei mérsékeltebb álláspontot képvisel az EU-val szemben, a Liga pedig keményebbet. Matteo Salvini szlogenje a közelgő választásokra: „Több Olaszországot, kevesebb Európát”. Sinardet úgy látja, hogy a különbség abból is adódik, hogy az ECR-pártok gyakrabban vannak kormánytöbbségben, vagy vesznek részt a kormányzásban.
Ez azt is jelenti, hogy az olasz kormányzópárthoz hasonló állásponton lévő radikális jobboldali pártok jövőben támogathatják az Európai Bizottságot: akár úgy, hogy a következő választásokból kikerülő parlamenti többség részét képezik, akár úgy, hogy beállnak az Európai Néppárt bizottsági elnökjelöltje mögé, aki a jelenlegi elnök, Ursula von der Leyen.
A radikális jobboldal erősödése minden bizonnyal hatással lesz az uniós politikákra, és veszélyezteti például a Green Deal megvalósítását, vagyis azt a tervet, amelynek célja, hogy 2050-re az Unióban a klímaváltozást okozó gázok kibocsátása nullára csökkenjen. Ugyanígy kérdésessé tenné az április közepén elfogadott Migrációs és Menekültügyi Paktum sorsát.
Még ha a két csoport egyesülése ma még lehetetlennek tűnik is, Lorenzo Castellani professzor szerint a radikális jobboldal pártjainak fokozott együttműködésére lehet számítani.
Euronews
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
