Hát én aszondom, valamicskét mégescsak jobb ez a lampinyonos eregetőzés, mint a tűzijáték. Mán csupa kutyabaráti megindulásból es.
Met milyen a kutya? Az fél, mint az ördög a tömjén füstjitől, mikor valami erős hangot hall. Nyáron es, ha villámlik, bébúvik az egérlyukba, pedig máskor milyen nagy hős! Ugat reggeltől napestig, s még éccaka es, ha reajön. S akkor ha egy cseppecskét megdörren az ég, mán a hangja elakad, s nyomát sem lehet látni, csak kujtoroghatok künn a szakadó esőben, míg valamelyik pajta mélyiről előkerítem. S osztán hogy mi van szilveszterkor! A nem emberi, hej. Akkor úgy megbolondul, hogy még a szemeit es forgatja, s a lábam mellől el nem akar mozdulni.
Tavaly es bé kellett vigyem a konyhába, s még ott se vót neki elég, bémászott az ótomata mosógép mögi, met az es olyan egy masina, hogy nem bír egy helyt állni, feszt eltáncol a faltól, heába mondom a zasszonynak, ne pakolja úgy meg szennyessel, met azétt jár csárdást, hogy túl sok ruhát tesz belé. Na, s akkor a kutya bépréselte magát abba a likba, osztán se előre, se hátra, s úgy hajnal felé, mikor mán a lődözést odakünn abbahagyták, s valami bátorságot méges esszeszedett, hát nem tudott kivaszkalódni onnét, csak vinnyogott. Mán eppeg elaludtam vóna, mikor felkőtött a zassszony, s aszongya, gyámbásszam ki a kutyát, me különben engem es kirak vele együtt.
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
