A szegény újságíró panaszai – és ami a görög meséből kimaradt

Bejárta a világhálót azoknak a görög újságíróknak az esete, akik ellen azért indítottak eljárást, mert nem a kormány álláspontját képviselték a vasárnapi népszavazáson. A szenzációhajhász cím után az apróbetűs részből kiderül, hogy igazából nem is újságírókról, hanem hírigazgatókról és téves bemondókról van szó, és nem is azért vizsgálódnak ellenük, mert a kormány ellen kampányoltak, hanem mert semmibe vették a kiegyensúlyozott tájékoztatás elvét. Ha pedig még mélyebbre ásunk, kiderül, hogy az érintett újságírók nem elszenvedői, hanem inkább elkövetői a sajtószabadság elleni merényletnek Hellászban.

A magyar cikkek a Sydney Morning Heraldra hivatkoznak, amely szerint az ügyészség, az állami médiahatóság és az athéni újságíró szakszervezet, az ESIEA indított eljárást a magántulajdonban lévő tévécsatornák ellen a vasárnapi népszavazás kapcsán, mivel az érintett médiumok törvényt sértettek, amikor nem biztosítottak egyenlő (!) műsoridőt mindkét oldal érveinek bemutatására. Vagyis nem arról van szó, hogy egy újságírót azért hurcolnának meg, mert a cikkeiben elküldi a kormányt a jó édes anyjába, hanem arról, hogy az állam nem huny szemet egy törvénysértés felett. Bizonyos pártok, nézetek elhallgatására a kereskedelmi televíziózásban egyébként magyarországi példát is találunk, mondjuk nálunk még eddig senkinek nem jutott eszébe, hogy ha emiatt megérkezik a sárga csekk, akkor hangos jajveszékelésbe kezdjen, és a független újságírást temesse.

Az idézett cikkből egyébként az is kiderül, hogy összesen kilenc bemondót és hírigazgatót kérettek be etikai vizsgálatra, és hogy az ESIEA már korábban is kifogásolta bizonyos névtelen újságírók etikátlan, propagandaszerű, IGEN-re buzdító tudósításait. Ezzel szemben a szakszervezet pénztárosa, Dimitris Kotaridis azt állítja, az ESIEA kormánypárti befolyás alá került, és tudomása szerint hamarosan mintegy 300 újságíró ellen indul eljárás, miközben a kormánypárti adók felett szemet hunynak. Az érintett ellenzéki újságírók politikailag motivált támadásoktól és sztálini korszak beköszöntétől tartanak.

Hogy félelmeik mennyire megalapozottak, nem tudjuk, mindenesetre a görög médiamunkások és tulajdonosaik viszonyáról sokat elmond Costas Efimeros újságíró ma közzétett összegzése, amely megdöbbentő tényeket sorol fel, hogy tömegtájékoztatás címszó alatt mi folyik a demokrácia egykori mintaországában. Angolul értő olvasóinknak ajánljuk minden bekezdését végigböngészni, a lényeget röviden összefoglaltuk:

Az elmúlt héten két hasonló nagyságrendű tüntetés volt a görög parlament előtt, az egyik az IGEN-ek, a másik a NEM-ek mellett. Mindként demonstrációt élőben közvetítette a hat országos tv-csatorna, az IGEN-es tüntetésre 47 percnyi műsoridő jutott, a NEM-ekre összesen 8 perc.

A bankautomaták előtt kígyózó sorokról tudósító MEGA (nevéhez mérten a legnagyobb görög tv-csatorna) illusztrációnak évekkel korábban Dél-Afrikában készült képeket használt fel.

Hírdetés

A görög kereskedelmi média több szállal kötődik a külföldről feltőkésített bankrendszerhez, az utóbbi áttételesen finanszírozza is az előbbit. Egyes médiamunkások gyanús kötődését az Egyesült Államokhoz és az IMF-hez nemrég egy parlamenti vizsgálóbizottság is kutatta.

A trojka által Görögországra erőltetett megszorítások közül egyedül a televíziós társaságokra kivetett 20 százalékos adó elhalasztását hagyta jóvá a Nyugat, és ezt öt éve minden év végén egy újabb esztendővel meghosszabbítják.

A nyomtatott lapokat és a televíziós piacot pár oligarcha család birtokolja. A válság óta mintegy háromezer újságíró vesztette el a munkáját, a szakmát a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság uralja, de nem az államtól, hanem a kenyéradó gazdáktól, akik a fentebb említett körhöz vannak bekötve.

Hogy a hellén médiamaffiozókhoz képest Habony Árpád vagy Simicska Lajos miért számít kispályásnak, azt akkor értjük meg, ha rájövünk, hogy a félsziget televíziói 1989 óta (!) engedély nélkül (pontosabban próba licensszel) működnek és az állami számvevőszék adatai szerint adót sem fizetnek.

Ilyen körülmények között működik jelenleg a görög sajtó, amely az elmúlt hetekben már a törvényesség látszatára sem ügyelve riogatott, fenyegetett és manipulált, hogy a görögök saját reformcsomagjuk helyett az IMF újabb megszorításait vegyék a nyakukba.

Nem kell tehát csodálkozni, ha a megszorításokkal sakkban tartott, médiamogulok kiskirályságaként működő szerkesztőségek kritika nélkül átveszik a nyugat-európai hitelintézetek érdekeinek aktuálisan megfelelő propagandát. Aki nem szeretné másnap az utcán találni magát, nem is nagyon tehet mást. Lehet és kell is sajnálni őket, de a „sztálini médiaterrort” a konkrét kormányzati intézkedésekig kezeljük fenntartással. És ha már mindenképpen a sajtószabadságért akarunk küzdeni, fordítsuk billentyűzetünk Brüsszel és Washington felé.


Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »