A Szahara a migránsok a legfőbb ellensége

A Szahara a migránsok a legfőbb ellensége

Nap mint nap tömegek indulnak útnak a világ egyik legszegényebb régiójaként számontartott Száhel-övezetből Afrika északi országai felé, hogy onnan csempészek segítségével átjussanak a biztonságot és magasabb életszínvonalat nyújtó Európába.

Az unió határainak megerősítésére tett erőfeszítések azonban nem a probléma megoldását, legfeljebb annak elodázását jelentik: az adatok szerint ugyan kevesebb elvándorló fullad a Földközi-tengerbe, de nem azért, mert Európa kevésbé népszerű úti cél a számukra, hanem a Fekete-Afrikából északra vezető út lett minden eddiginél veszélyesebb.

Egyre nő az aggodalom az Afrikát Szenegáltól Szudánig keresztülszelő, a Szaharától délre fekvő Száhel-övezet kellős közepén található Nigerben, hogy az uniós országok által erőltetett, az Euró­pába irányuló migrációt megállítani hivatott intézkedések következményeként tovább növekedhet a terrorfenyegetettség a régióban.

Az ok egyszerű: az EU nyomására a fekete-afrikai ország még 2015-ben bűncselekménnyé nyilvánította az emberkereskedelmet, 18 hónappal ezelőtt pedig a gyakorlatban is elkezdte alkalmazni a törvényt, ami a hétköznapokban annyit jelentett, hogy egyik napról a másikra körülbelül hétezer ember vesztette el a rendkívül jól jövedelmező megélhetési forrását.

A régióban tevékenykedő iszlamista terrorcsoportok számára ez a helyzet ideális, hiszen az éhínség és a kilátástalan jövőkép miatt könnyebb harcosokat toborozniuk, az intézkedés közvetett következménye azonban még ennél is súlyosabb: az emberkereskedelem kriminalizálásával minden eddiginél veszélyesebb lett a szubszaharai régióból Észak-Afrika, konkrétabban a Líbia felé vezető út.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet legutóbbi, a múlt héten közzétett összesítéséből kiderült, hogy idén már meghaladta az 50 ezret a Földközi-tengeren keresztül Európába érkezett migránsok száma, és több mint 1400-an fulladtak meg vagy tűntek el nyomtalanul az átkelés alatt.

E számok még mindig ijesztően magasak, csakhogy tavaly ugyanebben az időszakban körülbelül 110 ezren tették meg ugyanezt az utat, 2016-ban pedig csaknem 242 ezren. Az adatokból tehát az olvasható ki, hogy csökkent az Európára nehezedő migrációs nyomás, az azonban már kevésbé egyértelmű, hogy milyen okok húzódnak a háttérben.

Az ugyanis hamis feltételezés, hogy a végletekig elszegényedett fekete-afrikai régióban csökkent volna a lelkesedés vagy a vonzalom az Európa által kínált életszínvonal iránt. Alig egy hete Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke büszkén beszélt arról nigeri látogatásán, hogy a pénzügyi támogatás révén az EU segített Nigernek 95 százalékkal csökkentenie a Líbiába irányuló migrációs hullámot.

Niger a szubszaharai övezeten belüli migráció egyik központja, csak éppen az onnan való továbbjutás vált lehetetlenné. Az ország egyik legfontosabb csomópontja Agadez város, ahol a kelet–nyugati utak összefutnak, és itt volt a térségbeli emberkereskedelem központja is, amíg mindez működhetett legális kereteken belül. Nem véletlenül mondta nemrég Mahamadou Issoufou nigeri elnök, hogy Európa valójában Nigerrel és Csáddal határos a hatalmi vákuum és a Líbiában uralkodó káosz miatt.

Arról egyik nemzetközi szervezetnek sincsenek adatai, hogy vajon hányan veszthették életüket az Agadezt és az emberkereskedőket megkerülő – dzsihadista csoportok és külföldi hadseregek által keresztezett – sivatagi utakon. A The Guardiannek Mohamed ­Anacko, Agadez regionális tanácsának elnöke azt nyilatkozta: senki nem tudja megmondani, hány élet veszhetett oda. Annyi azonban bizonyos, hogy mivel minden szem Agadezre figyel, ezért azok, akik tovább akarnak jutni, nagy ívben elkerülik a várost, így viszont senki nem tudja, mi lett a sorsuk.

Niger, Mali, Mauritánia, Burkina Faso és Csád, vagyis a G5 Száhel-országcsoport államai összeállítottak egy ötezer katonát számláló közös haderőt, amely az övezetben erősödő szélsőségesekkel és az embercsempészekkel venné fel a harcot, az azonban valószínűtlen – főleg megfelelő külső segítség nélkül –, hogy helyi sikereken kívül komolyabb eredményeket tudnának elérni.

Magyar Idők – Tóth Loretta


Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »