Stockholmban a feministák elhagyják az olyan területeket, mint Husby és Tensta jelentős számú migránssal bíró, hírhedt no-go zónáját, mert azt mondják, hogy most már a vallási fundamentalisták uralják azokat a külvárosokat.
Nalin Pekgul önmagát feministaként jellemzi, és a baloldali Svéd Szociáldemokrata Párt korábbi parlamenti képviselője. Több mint 30 évig élt Stockholm Tensta nevű külvárosában, de azt mondja, hogy többé már nem érzi magát biztonságban ott. Azt állítja, hogy muszlim fundamentalisták vették át azt, és nem érzi úgy, hogy Tensta központját zaklatás nélkül meg tudja látogatni – számol be a svéd SVT rádióadó.
Pekgul asszony szerint a területen a nők közéletbeli helyzete az utóbbi években leromlott. Megjegyezte, hogy a területen a vallási fundamentalizmus emelkedett a férfiak között, akik közül sokan migránsháttérből származnak. Pekgul megkísérelte a tendenciát kávézókban való találkozók megszervezésével ellensúlyozni, de hamarosan elvetette az ötletet.
„Tenstában ismert arc vagyok, és nem óhajtok bajt keverni, amikor zaklatnak”, mondta Pekgul azt magyarázva, hogy többet miért nem megy a külváros központjába. Amikor arról kérdezték, hogy a külvárosban fog-e maradni, azt mondta: „Mindig remélem, hogy ez egyszer el fog csendesedni. Az embernek nem szabad elfelejtenie, hogy itt a nagy többség átkozza a fundamentalistákat.”
Zeliha Dagli, a Baloldali Párt korábbi politikusa végül tényleg elköltözött Husby no-go külvárosából. Dagli úgy jellemezte Husbyt, mint aminek önjelölt „erkölcsrendőrsége” van, akik megkísérlik a területen a nők viselkedését ellenőrizni.
Különösen a feministák elleni agresszió vált problémává, mondta. „Szóbeszéd volt arról, hogy el akarjuk venni a nők fátylát”, mondta. „Azt mondták, hogy vigyáznom kellene magamra, és azután többé nem éreztem magamat olyan biztonságban”.
Dagli most Stockholm belvárosi területén él, és azt mondja, hogy boldogabb, hogy azt viselhet és mondhat, amit akar, anélkül, hogy félnie kellene a biztonsága miatt. Azt mondta, hogy megfontolná a Husbyba való visszatérést, de csak akkor, ha a terület biztonságosabbá válna számára.
Husby, akárcsak Rinkeby no-go külvárosa, jelentősen migránsok által lakott, akik közül sokan afrikai és közel-keleti országokból valók, és természetesen muszlimok. Múlt év [2016] májusában Husbyban egy csapat helyi megtámadott egy norvég filmes stábot, miközben megkíséreltek interjút készíteni Tino Sanandaji svéd közgazdásszal és szerzővel.
Sanandajit, egy kurd iráni bevándorlót Svédországban sokan erősen kritizáltak Tömeges kihívás című új könyve miatt, ami leírja azokat a problémákat, melyekkel Svédország a tömeges migráció miatt szembekerült. Stockholmban az egyik könyvtár még azt is visszautasította, hogy állományba vegye a könyvet, azzal vádolva, hogy rasszista.
A múlt évben Husbyban szintén megtámadták Ari Horowitz amerikai filmkészítőt egy svéd no-go zónákkal kapcsolatos nyomozása során.
Eddig tartott maga a cikk, melyből több tanulság is leszűrhető.
Itt van Nalin Pekgul és Zeliha Dagli, akik annyira svédek, mint Ahmed, vagy amennyire Mickey ló. Odaette őket a fene Svédországba, és persze egyből a két felforgató mozgalomhoz, a szociáldemokratákhoz és a baloldalhoz csatlakoztak, erőltették a feminizmust és a multikulturalizmust, tönkretéve egy működő európai országot.
Aztán amikor a felforgatás negatív hatásai hozzájuk is elértek, Nalin Pekgul gyermeteg módon kitalálta, hogy kávézgatás mellett fogja megbeszélni a problémákat a muszlim férfiakkal, akiknek a kultúrájában egyrészről egy nőnek hallgass a neve, másrészről ahol a világot nem a tárgyalóasztal mellől, hanem kizárólag az erős és a gyenge szemszögéből nézik. Minden józan ember eleve tudta, hogy a kávézgatós megbeszélősdi hamvában holt ötlet – azokról a józan emberekről van szó, akiket éppen az ilyen Pekgul-félék szoktak rasszistának és iszlamofóbnak kikiáltani.
„Nem óhajtok bajt keverni, amikor zaklatnak”, mondta Pekgul, azt magyarázva, hogy többet miért nem megy a külváros központjába. Hogy oda ne rohanjak, hogy milyen erkölcsi felsőbbrendűséggel bír… Valójában nem más ez, mint a gyávaságának és tehetetlenségének a megideologizálása, amolyan „savanyú a szőlő” módon.
„Mindig remélem, hogy ez egyszer el fog csendesedni”, mondta Pekgul. Hát hogyne: megkavarta a trágyát, és most, hogy már őt is elöntené, mert nem tud vele mit kezdeni, reméli, hogy csak úgy magától megoldódik a baj.
„Az embernek nem szabad elfelejtenie, hogy itt a nagy többség átkozza a fundamentalistákat”, teszi hozzá Pekgul, azaz még mindig a multikulturalizmus egyszarvús-szivárványos álomvilágában él. Aki ugyanis átnézi a Pew Research és más megbízható cégek felméréseit, vagy rátekint a muszlim országokra, pontosan tudja, hogy a muszlimok jelentős része támogatja a fundamentalistákat.
Az lehet, hogy az átlag muszlim nem ragad kardot, nem ordítja azt, hogy „Allahu akbar!”, de ha azt egy másik muszlim megteszi helyette, akkor a háttérből bíztatja, a tettével egyetért. Kitűnő példa erre a molenbeeki elkövető, akit az egész muszlim közösség bújtatott, akivel az egész muszlim közösség szimpatizált.
És ott van a másik felforgató, Zeliha Dagli, aki, miután hozzájárult a multikulturális trágya odaömlesztéséhez, nemes egyszerűséggel elmenekült Stockholm belvárosi területére, egy valószínűleg olyan kerületbe, ahol rendezett környezetben élő, civilizált fehérek között lehet.
Dagli még hozzátette, hogy megfontolná a Husbyba való visszatérést, de csak akkor, ha a terület biztonságosabbá válna számára. Csak hogy értsük, hogy ez a gyakorlatban mit jelent: egy helyzet magától nem javul, azon valakinek dolgoznia kell, tehát ez a felforgató arra vár, hogy valaki más ragadjon lapátot, és fáradságos munkával lapátolja el azt a trágyát, amit ő zúdított oda, hogy aztán ő kényelmesen és biztonságosan visszaköltözhessen a jóba.
Feministaként ugyanis könnyű hőbörögni az európai férfival szemben, aki egyfelől civilizált kultúrájából adódóan lovagias a nőkkel szemben, másfelől akit éppen az ilyen felforgatók genderidológiája tett puhává. Aztán amikor a feminista egy muszlim férfival kerül szembe, akinek a kultúrájában ismeretlen a nőkkel szembeni lovagiasság, van viszont olyan pofon a szájaló nők részére, hogy a fal adja a másikat, akkor a feminista a fülét-farkát behúzva, megvert szukaként kotródik a helyére.
Éppen ezért kell a magyaroknak a szemüket nyitva tartaniuk, mert ha néhány év vagy évtized múlva megindul a svédek, németek, franciák, britek stb. keletre való menekülése, biztos, hogy az ilyen Nalin Pekgul- és Zeliha Dagli-féle felforgatók is megpróbálnak majd átjutni, hogy aztán Magyarországon folytassák aknamunkájukat. A tapasztalat ugyanis az, és ezt a fenti nyilatkozatok meg is erősítik, hogy a felforgatók, valamint az őket támogató hasznos idióták semmit nem tanulnak a hibáikból. Ezzel kapcsolatban konkrét példát nyújtanak a Coloradóba áttelepült kaliforniaiak, vagy a Virginiába áttelepült New York-iak.
Legyen ezért számukra egyértelmű az üzenet Magyarország vonatkozásában: kívül tágasabb!
Hidra – Kuruc.info
Forrás: Swedish Feminists Flee Suburbs Due to Islamic Fundamentalists
Korábban írtuk: A multikulti felfalja támogatóit: zsidót vernek, homokos óvóbácsi ellen tiltakoznak az "új németek" Merkelisztánban
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
