Szeptember 3. vasárnapján rendezték meg számos hívő jelenlétében a sümegi Hétfájdalmú Szűzanya főbúcsúját. Idén két év kihagyással után nagy örömmel vettünk részt a búcsún Pozsonyból.
A liturgikus naptár szeptember, azaz szent Mihály hava 15.napján emlékezik meg a fájdalmas Szűzanyáról. Vasárnap a sümegi Sarlós Boldogasszony Ferences Kegytemplom és Kolostor előtt rendezték meg a 10 órai szabadtéri szentmisét. Előtte 8 órakor P.Reisz Pál OFM atya mondott misét, aki nyolc év után befejezte Sümegen házfőnöki pozícióját. Közeli és kedves ismerősünk; barátságunk, ismeretségünk Pál atyával még az Őrvidékre megrendezésre kerülő zarándoklatokra vezethető vissza. Mint megtudtuk, augusztus 15-étől ismét Budapestre került, a pesti ferences kolostorban fog működni.
A főmisét Barsi Balázs OFM atya, a sümegi ferences kegytemplom korábbi igazgatója mutatta be 10 órakor. Ő csaknem két és fél évtizedig működött Sümegen, tavaly júliusban búcsúztatták el, akkor került a ferences kolostorba Szécsénybe.
A sümegi zarándoktemplomhoz köthető csoda 1699 januárjára vezethető vissza. Egy bizonyos Berghoffer Mária Zsófia Katalin bécsi otthonában álmot látott, hogy – keresztcsontjának szuvasodása, mely járását is bénította – rendbe jöhet, ha egy templom bal oldalán lévő, ölében Krisztust tartó Fájdalmas Szűzanya-szobor előtt imát mond el. Az addig ismeretlen szobrot mások mellett keresték Bécsett és környékén, de nem találták. További álmaiban már fény derült rá, hogy Sümegen fogja megtalálni ezt a bizonyos szobrot. 1699 februárjában meg is érkezett Sümegre, meglelte a szobrot, leemelte helyéről, hogy érinthesse. Többi hívő szeme láttára felállt. Bizsergető érzés fogta el, egyszeriben erősnek érezte magát. Gyógyulását követően a nő felkereste Széchenyi Pál püspököt és tudtára adta a történteket. A sümegi rendházban megmaradt feljegyzések szerint még abban az esztendőben 7 csodás gyógyulás történt a templomban, melyek a Szűzanya közbenjárásának voltak betudhatók. Ezeket maga Széchenyi püspök vizsgáltatta ki. Még azon év Sarlós Boldogasszonyának ünnepén, július 2-án hivatalos aláírásával és pecsétjével ellátva hitelesítette a lejegyzett gyógyulásokat.
A tölgyfából faragott Mária-szobor minden bizonnyal felvidéki kötődésű: a szintén ferences templommal és kolostorral rendelkező településről, Szakolcáról érkezhetett a ferences testvérekkel együtt Sümegre 1649-ben.
A szentmise végén megtartották a 3 év alatt megújult, megszépült, kiépült városkában a szokásos körmenetet, énekekkel, imákkal, ifjak, kisgyermekes szülők, családok, idősek részvételével, élen a papsággal, Barsi atya kezében az Oltáriszentséggel. A református templom előtt szokásosan térdet hajtottak az Eucharisztia előtt. Szokás szerint a gyülekezet is üdvözölte a templomuk előtt az előtte elhaladó zarándokok sokaságát.
Jó volt újra Sümegen lenni, ahova már több mint egy évtizede járunk, már voltunk kerékpáron, gyalogosan, felújítandó az 1950-es években hagyományos Mosonmagyaróvárról nagy számban járó gyalogos zarándokokra emlékezve a nehéz időszakban. Idén vonattal is élménydús volt az út, hiszen már Sümeg felé robogva messziről elénk tárul a szépen megújult és vonzó sümegi vár, amit idén sem hagyhattunk ki. A mise után felkapaszkodtunk a meredek várhegyen a várhoz a napsütéses, de szeles késő őszi vasárnap délutánon. Késő estére testileg kissé fáradtan, de lelkileg feltöltődve értünk haza a 2022-es sümegi főbúcsúról.
(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
