A dackorszakot általában mindenki kinövi maximum négyéves koráig. Ezt követi a tinédzserkor, ami hasonlatos a dackorszakkal, csupán a lázadás természete más a kettőben. Ahogy a neve is mutatja, teenager, vagyis maximum húszéves korig tarthat. Ha valaki felnőttkorában is a dac- vagy a tinikorszakát éli, ott szakemberre van szükség.
Jövőre leszek 30 éves, azt hiszem, nevezhetem magam fiatalnak, olyan fiatalnak, aki már nagyon régen túl van a dackorszakán és kellő idő telt el a tinédzserkora óta is. Lázadtam én eleget, de idővel rájöttem, hogy a dac vagy a stop helyett sokkal értékesebb a teremtés művészete. Egészséges, normális értékrendű fiatalembernek tartom magam, éppen emiatt döbbent meg kortársaim stopkultúrája. Igen, a Momentumra gondolok. Ez az a politikai formáció, amely 2017-ben olyan céllal jött létre, hogy valamit megakadályozzon. A Momentum első politikai üzenete a „NOlimpia” szembement a budapesti olimpia megrendezésével. Elvileg tettre kész fiatalok azt tűzik a zászlajukra, hogy mi ne(!) legyen, és semmiféle válaszuk nincs arra, hogy mi legyen?
A mai fiatalok, vagy ha úgy tetszik mi, a fiatalok valami ellen és nem valamiért éljük az életünket? Még a kérdésfeltevés is rendkívül betegnek tűnik. Ha egy 20-as, 30-as éveiben járó ember így gondolkodik, akkor ott hatalmas problémák vannak. A fiatalságnak minden esetben az építésről, a fejlődésről, a tettvágyról kell szólnia. A nihil ebben az esetben nem jó iránytű.
A olimpia megfúrását követően a Momentum mára jóval nagyobb erőforrásokkal rendelkezve az atlétikai világbajnokságot akarta meggátolni. A romboló tervben természetesen minden ellenzéki párt partner volt a „merjünk kicsik lenni” jegyében.
El is érkezett a nap, amikor döntenie kellett a Fővárosi Közgyűlésnek, hogy mi is legyen a 2023-as atlétikai vb sorsa. A sportágnak jelenleg Magyarországon nincs „otthona”, az atlétikai stadion megépítése tehát nemcsak egy vb-helyszín lenne, hanem sportolóink első saját „háza” is. Pont a nagy tét miatt szerdán a Városháza elé sportolók érkeztek, akik kiálltak a vb és a stadion mellett. Érdekesség, hogy az atlétákat nem engedték be az egyébként nyílt, sőt nyitottságot meghirdető Karácsony Gergely vezette közgyűlésre, miközben az egy hónappal korábbi alakuló ülésen ligetvédők egész hada tüntetett bent a Városháza a dísztermében. Az a híres kettős mérce, de ezt most hagyjuk is.
Az ellenzéki többségű Fővárosi Közgyűlés – a kormánnyal egyeztetett feltételek után – megszavazta az atlétikai stadion megépítését. Ízlelgessük egy kicsit a mondatot. A Karácsony Gergely hirdette stadionstop közepén Budapesten egy új stadion épül. Ha Karácsony Gergely szavazója lennék, akkor most finoman szólva is becsapva érezném magam, sőt ha ingerültebb támogató lennék, akkor azt gondolnám, hogy a képembe hazudtak.
Már ez az eset is pontosan elég arra, hogy bemutassa az ellenzéki elvek működését a gyakorlatban, de lehet még fokozni. A Karácsony Gergely vezette ellenzék, aki az egész kampányában stadionstopozott és helyette CT-zett, most egy stadiont megszavazott, de a budapesti szuperkórház ötletét elvetette.
Karácsony a kampányban: stadionok helyett kórházak!
Karácsony főpolgármesterként: kórházak helyett stadionok!
Micsoda ellentmondás ez kérem szépen.
Nem csodálom, hogy a közgyűlés döntése után az álomromboló momentumos Fekete-Győr András és Hadházy Ákos (érezhetően nem beletörődve a döntésbe) kiállt a sajtó elé és bejelentette, ha Orbán Viktor és kormánya nem teljesíti a feltételeket, akkor „átváltanak az erő nyelvére”, újabb népszavazás kiírását kezdeményezik. Az már egyszer úgyis bejött a Momentumnak. A nagy stadionellenző Hadházy is meg lehet keveredve a döntés után. Stoppolták a stadionstopot – gondolhatja, majd gyorsan rávágja: a lónak a f888át, itt tenni kell valamit.
Bohár Dániel – www.888.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
