Idestova egy hét telt el, mióta a Majka művésznévre hallgató celeb rapper megjelentette legújabb, Molnár Tamással közös, Azt beszélik a városban című számát, ahol az aktuálpolitikai utalásokat sem megkerülve látleletet ad az ország állapotáról. A megjelenést követően a YouTube-ra feltöltött klip rekordnézettséget ért el, így – ha az úgymond „sikert” ebből az aspektusból nézzük – akkor a dal sikeresnek mondható. Az általános politikai apátiát, a szekértáborok becsontosodását és az egymással párhuzamosan haladó „politikai univerzumok” lehetetlenségét meglovagoló dal után annak rendje és módja szerint megkezdődött Majka személyiségének vizsgálata, a látottakkal – vagy inkább hallottakkal – kapcsolatban pedig szokatlanul sok közéleti szereplő is – részben az érintettség révén – megszólalt, csakúgy, mint az „átlag ember”. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az Azt beszélik a városbant több olyan ismerősöm Facebook-falán is viszontláttam, akik egyáltalán nem hallgatnának még csak a műfajhoz közel eső zenét sem. Majka tehát elérte a célját. „Mindenki” az Azt beszélik a városban című számról – illetve Majkáról – beszél, teszik ezt úgy, hogy a „rendszerkritikusnak” kikiáltott dal igazából az égegyadta világon semmi konkrétumot nem tartalmaz, ami magát a NER-t, vagy az ország valódi állapotát festené le olcsó, általános húzások nélkül. Majka dala sótlan lett, a mai kor embere pedig imádja a sótlan dolgokat, ösztönösen rájuk cuppan, mert a konkrét igazságok megismerése vagy a valódi érzelmek kimutatása manapság már „nem menő”.
Persze sok mindent lehet mondani Majkára, de hogy hülye lenne vagy ne lenne érzéke az olcsó szórakoztatáshoz, azt nem. Csakúgy, mint a NER, ő is patikamérlegen mérte ki, mi az a nagyon vékony mezsgye, ami még nyomokban tartalmaz rendszerkritikát, így a megfáradt nép ráharap, de konkrétumokat nem, így a dal végül is mindegyik rendszerben felhasználható, újrahasznosítható lesz. Erre mondják, hogy „jól öregszik” annak számára, aki rendszertől függetlenül, csak saját érdekeit szem előtt tartva mindig érvényesülni akar, a középpontban akar lenni.
Semmitmondó dalnál persze felelősség sincs, népszerűség viszont annál inkább. Azóta is mennek a találgatások, hogy Majka vajon a NER embere-e, vagy egy szerencselovag, aki ide-oda vetődik. A válaszom talán meglepő lehet, de szerintem mindkettő. Az egészen biztos, hogy ideológiailag – ha a NER esetében egyáltalán lehet ilyenről beszélni – nincs sok kapcsolódási pont Majka és a kormány áljobboldalisága között, Majoros Péter saját baloldaliságáról idén márciusban is szót ejtett a Partizán egyik minisorozatában. Érdekkapcsolódás viszont annál inkább (pl. a TV2-nél való munka), így Majka nyilvánvalóan nem rohanhat fejjel a falnak. A NER-nek és neki is meg kell találni azt a fajta, már korábban említett vékony mezsgyét, ami még kritika ugyan, de vállalható, sőt, még jót is tesz a rendszernek. Majka „politikai univerzalitásával” a Fidesz is tisztában van, de ezt annak rendje és módja szerint a saját javára használja fel. Ezen a tényen pedig az sem változtat, hogy Majoros korábban találkozott Szijjártóval. Találkozni sok mindenkivel lehet, nyilván ez is – mint minden más – előre ki lett centizve, amin egy közös pont még sokat is lendített, ugyanis Majka talán az egyik legagresszívebb Covid-tálib volt a járvány alatt, ez pedig baromira kapóra jött az akkortájt enyhén megingó rendszernek. Egyszerűbben szólva: szükségük volt egymásra.
Ellenben találkozni a külügyminiszterrel nem azt jelenti, hogy valaki rögtön ízig-vérig fideszes lesz, ez is hozzátartozik az igazsághoz. Nem is jó ezt így önmagában kimondani, mert ezt rögtön tagadni is tudja – legitim módon – viszont, ha valaki úgy fogalmaz, hogy baloldali, de karrierista módon mindent megtesz, hogy a NER-rel is jóban legyen, erre már nem lehet mit felhozni mentségképpen.
Számomra nem ez, hanem a társadalom bizonyos – meglehetősen széles – rétegének reakciója váltott ki kellemetlen meglepetést, habár megmondom őszintén, kevés dolgon lehet már manapság megrökönyödni. Mégpedig az, hogy milyen félelmetes egyszerűséggel képes a társadalom jelentős része felejteni. Sokan, akik szerint tegnap Majka még hardcore fideszes (nem NER-kegyelt, hanem FIDESZES) volt, ma már egy kiváló rendszerkritikus, aki a saját műfajában üzen hadat egyszerre a minket körülvevő atmoszférának és azok megteremtőinek, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének. Szánalmas. Majka pedig ezzel pontosan tisztában is volt, még a dal megjelenése előtt, hiszen a show-biznisszel és hülyítéssel foglalkozik, mióta világ a világ. Nem óhajt ő változtatni, jobbá tenni semmit, sőt, ez így neki fekszik is, ebből lehet jókat „robbantani”. A nép meg zabálja.
Találkoztam olyan – megdöbbentő – véleményekkel is, miszerint Majka elmozdult a „Mi Hazánk irányába”. Nyilván ez a tézis onnan indult, hogy mindkét nagy politikai pólust és pár hírhedt arcát kritizálta a dalában, márpedig a Mi Hazánk is ezt teszi. Gondolom ez nem szorul magyarázatra, de azért leírom, hogy természetesen erről semmiféle szó nincs, három nappal ezelőtti posztjában például lelkesen szórta a rasszista, antiszemita jelzőket – persze negatív előjellel. A két politikai pólust több oldalról is lehet kritizálni (jelen sorok írója csak az elmúlt pár hétben beszélt több olyan – rendszerint huszonéves – személlyel, akik szintén gyűlölték mindkét oldalt, de a baloldali ellenzékkel pont az volt a bajuk, hogy nem elég baloldaliak), így pusztán ez nem jelent semmit, kritizálni valamit pedig még mindig nem világnézet és nem is lesz az soha, mint ahogy egyébként az sem az, ha valaki pusztán mi hazánkos. Világnézetileg képviselni valamit ennél „egy fokkal” bonyolultabb dolog, Majoros Péter pedig a legkevésbé sem óhajtja beleártani magát ilyen „kellemetlenségekbe”, hiszen, ha van terület, amely gyűlöli az egyéniségeket és a szó jó értelmében erős személyiségeket, akkor az pontosan a show-biznisz, hiszen ezek a mai légkörben egyáltalán nem eladhatóak.
Nos, én ennyit akartam ehhez az egész témához hozzászólni, az pedig, hogy ki szereti a rapet, kinek tetszett maga a dal zeneileg egészen irreleváns a lényeg szempontjából. Viszont, hogyha valaki ragaszkodik a stílushoz és a tematikához, akkor sokkal inkább ajánlanám a zeneileg is százszor jobb RESET című alkotást Deniztől, amely egy jóval tágabb és lényeglátóbb oldalról közelíti meg a témát.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
