A somorjai kajakos három érme az U23-as Eb-n Orosky Tamás2025. 07. 06., v – 17:00 Pitesti |
Esélyeshez méltón, az U23-as kajak-kenu Európa-bajnokság egyik sztárja lett Sidó Bianka.
A somorjai sportoló mindhárom számában érmet szerzett a romániai Pitestiben hétvégén rendezett kontinensviadalon.
Teljesítményéről mindent elmond, hogy egyesben és párosban is közvetlenül a döntőbe került a csütörtöki előfutamokból, így rákészülhetett a vasárnapi finálékra.
K1 500 méteren csak a mezőnyből kiemelkedő Rendessy Eszter volt jobb nála.
„Nagyon jó tempót tudtam menni. A rajtom nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de jó hajrát tudtam nyitni”
– értékelt röviden Sidó a szlovák szövetség közösségi oldalán.
Nem sokkal később ugyanis már K2 500 méteren állt rajthoz Bugár Rékával, akivel ugyancsak a második helyen, a német hajó mögött értek célba.
„Nagyon elégedett vagyok. Jól kezdtünk, tudtuk tartani a tempót, amit a végén még fokoztunk is. Egyetlen kellemetlenségünk adódott csak, a pálya közepe táján egy hínárt kellett kikerülnünk”
– nyilatkozta a komáromi Bugár.
Végül a K4 500 méter következett, ahol a Bugár Réka, Sofia Bergendi, Hana Gavorová, Sidó Bianka négyes feltette a pontot az i-re, Európa-bajnoki címet szerezve.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Mind a férfi-kajaknégyes, mind a női kajak páros lemaradt a döntőről 500 méteren a hétvégén rendezett Európa-bajnokságon. A szlovákiai küldöttségből két érintettel, Zalka Csabával és Sidó Biankával beszélgettünk a Račicében történtekről.
Mindkét egység továbbjutott a saját előfutamából csütörtökön, pénteken azonban már nem tudták ugyanezt megismételni a középdöntőikben.
Szörnyű versenyek
A Zalka Csaba–Denis Myšák–Milan Dörner–Botek Ádám összeállítású férfi négyes nem tudott beleszólni a döntős helyekért zajló versenyfutásba. S bár az összesítésben elért 13. hely nem hangzik tragikusan, az érintettek és a szakmai vezetés is csalódásként értékelik az eredményt.
„A lehető legrosszabban alakult az Eb, szörnyű eredménye lett, ilyen rosszul még nem versenyeztem négyesben. Ilyen időket ifiben szoktunk elérni annak idején. Az edzéseken még jól mentünk, reménykedtünk a döntős szereplésben, de a futamokon valamiért nem siklott alattunk a hajó, pedig nem is éreztem, hogy rossz napunk lenne
– ecsetelte a történteket lapunknak Zalka.
– Nem tudom, volt-e bennünk több, de ha volt is, akkor azt nem tudtuk kihozni magunkból.”
Pedig a négyes jó szereplése érdekében ezúttal két hetet is együtt készült a kvartett az Eb-t megelőzően, Zalka és Botek pedig a párost is elengedte, amelyben ezúttal nem indultak a kontinensviadalon.
„Utólag már bánom, hogy nem edzettük a párost, de ezzel már nincs mit tenni. Samo Baláž helyében én is az egyesre összpontosítanék, ha olyan jól menne, mint neki”
– mondta Zalka, hozzátéve, az augusztusi milánói vb-ig még dönthet másképp a pozsonyi kajakos, és vissza is térhet a négyesbe (is). Zalka azonban a mostani összetételben már nem igazán szeretne a K4-ben versenyezni.
„A világbajnokságig még tervben van egy válogató, amelyen K1 200-on biztosan elindulok, hogy a vb-részvételem ne kerüljön veszélybe”
– tette hozzá a somorjai sportoló.
Kapcsolódó cikkünk
A szerdai ünnepélyes megnyitóval veszi kezdetét a kajak-kenusok Európa-bajnoksága a csehországi Račicében.
2006 és 2015 után harmadszor látja vendégül a kontinens legjobbjait a morva város. Ezúttal a versenyek egységesített lebonyolításával: az összes szám előfutamát csütörtökön rendezik, pénteken jönnek a középdöntők, az érmeket pedig szombaton és vasárnap osztják ki.
A szlovákiai küldöttségnek ezúttal ennyire vérmes reményei nincsenek (talán az egyedüli Samuel Baláž kivételével), az A döntős szereplések már elégedettségre adhatnak okot.
Annál is inkább, mivel a nőknél a K2 500 méteren induló Sidó Bianka és Bugár Réka teljes edzésből utazott az Eb-re. Előzetesen ugyanis a július elején sorra kerülő U23-as kontinensviadalra koncentráltak.
„Hüttner Csaba szövetségi kapitány meggyőzött minket, hogy nincs más páros a nőknél, amelyik képviselhetné az országot, de ettől függetlenül továbbra is az U23-as kategória a prioritás, mert ott a legjobbak közé tartoznak a lányok a mezőnyben. A felnőtteknél Biankáék messze a legfiatalabbak, a szezonkezdő világkupákon sem voltak a korosztályukból versenyzők. Tudtommal a felnőtt-Eb-n sem lesznek, de ha mégis, annak csak örülni fogunk, mert megnézhetnénk őket
– nyilatkozta lapunknak Honti Jenő, Sidó Bianka edzője.
– Račicében nem lesz teher a lányokon, ha bejutnak az A döntőbe, nagyon elégedettek leszünk. A hangsúly azon van, hogy taktikailag jó futamokat menjenek. Az Eb-re a pitesti korosztályos viadal főpróbájaként tekintünk.”
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Nemrég lezajlott az idény első két világkupaversenye kajak-kenuban. A Szegeden és Poznanban történtekről két érintettet kérdeztünk.
A szlovákiai küldöttségből a két helyszínen egyedül Samuel Baláž jutott el az A döntőig. K1 5000 méteren másodikként zárt, K1 1000 méteren pedig ötödik lett.
A többi egységnek jellemzően a B döntő jutott – így a kajaknégyesnek is. Szegeden Zalka Csaba, Gacsal Ákos, Denis Myšák és Botek Ádám kilencedikként zárt 500 méteren, egy héttel később, Poznanban – immár Milan Dörnerrel Gacsal helyén – harmadikként.
Nagyon rég nem mentem négyest nemzetközi szinten. Három futamot abszolválhattunk együtt, az előfutamot, a középfutamot és a B döntőt, ezek közül a második sikerült a legjobban. Sok pályát előtte sem tudtunk menni, mert a felkészülés során már a június végi Eb-t szem előtt tartva lényegében azt próbálgattuk, hogy milyen összeállításban versenyezzen a szlovákiai négyes
– utalt a komáromi Gacsal arra, hogy idén az egyéni számokra koncentráló Baláž pótlását kell megoldania a szakvezetésnek.
„Nem voltunk összeszokva, még nem éreztük, milyen az ideális pálya. A középfutamban az elején sokat kaptunk, aztán a táv második felében már tartottuk a különbséget, picit közeledtünk is az élmezőnyhöz. Azt mindenesetre tudjuk, hogy bárki is lesz az új tag a négyesben, többet kell együtt készülnie a srácokkal” – tette hozzá.
Gacsal nem érzi úgy, hogy az Eb-n is ott lehetne a négyesben, a Denis Myšákkal abszolvált K2-es 500 méterre pedig csak másodlagos számként tekintett a versenyeken (Magyarországon kizárták őket az előfutamban, Lengyelországban a középfutamig jutottak).
Kapcsolódó cikkünk
Pénteken az idei első vk-versennyel Szegeden rajtol el a kajak-kenusok 2025-ös nemzetközi idénye. A szlovákiai küldöttség egységeiben öt magyar sportoló kapott helyet.
A legnagyobb érdeklődés általában a férfi kajaknégyes összetételét kíséri, amelyben egy meglepő változás állt be: Samuel Baláž helyett Gacsal Ákos ül(t) be Denis Myšák, Zalka Csaba és Botek Ádám mellé az 500 méteres versenytávon. A csere hátteréről a három komáromi kajakos edzője, Likér Péter nyilatkozott lapunknak.
„A bevezetendő új kvótarendszerben az egész csapat pontszáma lesz a döntő a versenyeken. Azaz nekünk kell egy jó egyes menő, egy jó páros és egy jó négyes. Baláž úgy gondolta, tavaly elég jó eredményeket ért el egyéniben, ezért szeretné magát kipróbálni csak az egyesre koncentrálva, más számokat nem vállalva.
Ezt a lehetőséget meg akartuk neki adni, hogy ezen a világkupán csak erre figyeljen, aztán utána majd meglátjuk, milyen eredmények születtek
– magyarázta a szakember, aki arra is kitért, miért Gacsal került be a négyesbe a pozsonyi kajakos helyére.
– A hazai válogatón egyesben csak 9. lett, párosban viszont második. Kipróbáltuk a négyesben Milan Dörnert és Dominik Doktoríkot is. De a kajak egy nagyon fifikás sportág, mert láthattuk, hogy Varga Ádám és Kopasz Bálint, a világ legjobb 500-as menői nem jutottak be a döntőbe az olimpián. Szemre és az időeredményt nézve is Ákossal nézett ki a legjobban a négyesünk. Szerettünk volna neki lehetőséget adni, amennyiben lehet ezekre az érzésekre hagyatkozni.”
Kapcsolódó cikkünk
A hétvégén a hazai válogatókkal ténylegesen is elrajtol a szlovákiai kajak-kenusok új idénye. Zalka Csabával az új szövetségi kapitányt, Hüttner Csabát bemutató sajtótájékoztatón beszélgettünk.
Felkaptuk a fejünket, amikor arról érkeztek hírek, hogy a dél-afrikai edzőtáborozás során még skorpióval is találkoztak a szállásukon…
Az történt, hogy a szövetség részéről fennálló anyagi gondok miatt nagyon későn tudtunk csak szállást foglalni. Így már az összes, tó körüli szállodát lefoglalták arra az időszakra. Muszáj volt egy kempinghez hasonló szállást választanunk, ahol egy hétig voltunk.
Az első éjszaka még tele volt pókokkal a szobánk, Ádi pedig (Botek Ádám kajakos) az ágya fölött egy skorpiót látott meg.
Az ottani srác gyorsan lefújta spray-vel, kidobta és jó éjszakát kívánt. Aztán még annyit mondott, hogy 19 év alatt ez volt a harmadik skorpió… Gyorsan kerestünk másik szállást, szerencsére a magyar válogatott már utazott haza, így azonnal átköltöztünk a helyükre. A további két hetet már ott töltöttük. Nagyon jó volt az időjárás is, nem volt annyira meleg, mint tavaly, tökéletes körülmények között készülhettünk.
Feltételezhetően akkor a műtött válla is jól bírta a terhelést.
Az első műtétemen a másik vállamat hozták rendbe, és most pont ugyanaz a probléma jött elő a másiknál. Tudtam már, hogy mi vár rám, hogy mit kell csinálnom a rehabilitáció alatt. Amerikában még éreztem kis fájdalmat, de Dél-Afrika már teljesen fájdalommentes volt. Teljes mértékben végig tudtam csinálni a felkészülést, aminek nagyon örültem. Remélem, más gond a vállammal már nem fog előjönni.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Nem akárkit sikerült megnyernie szövetségi kapitánynak a Szlovák Kajak-kenu Szövetség síkvízi szakágának: Hüttner Csaba 8 évig vezette a sikert sikerre halmozó magyar válogatottat.
A végsőkig kivártak
Vlček Erik, a síkvízi szakág tavaly megválasztott új elnöke a hétfői sajtótájékoztatón elárulta, az utolsó pillanatig kivártak a döntéssel, mivel a kapitányi posztra jelentkező pályázók közül nem tudtak választani.
Szerettünk volna némi vérfrissítést, hogy új szelek fújjanak a vezetésben. Ezért végül külföldi szakember mellett döntöttünk, amire még nem volt példa. Hüttner Csaba irányításával 13 olimpiai érmet, közte három aranyat szereztek a magyar kajak-kenusok, ami önmagáért beszél. Remélem, gyümölcsöző lesz a közös munka
– mondta Vlček, majd bevallottan a focistáktól lekoppintva a módit, ünnepélyesen átadta Hüttnernek a szlovák válogatott hivatalos melegítőjét.
Nagyon köszönöm a megkeresést, szeretném sikeresen elvégezni az új kihívást. Az új olimpiai kvalifikációs rendszer kemény feladat elé állít, szűkül a rendszer, de itt ül mellettem három olimpiai érmes kajakos, ami jelzi, megvannak a lehetőségeink
– jegyezte meg Hüttner.
Az olimpiai érmesek közé tartozik Botek Ádám is, aki tavaly nyári csuklóműtétje után a felkészülést már maximális erőbedobással végezhette.
Az operáció után sokáig tartott a felépülésem, december végére, január elejére tudtam elkezdeni nehezebb súlyokkal is tornázni. Nem gondolkoztam azon, hogyan fog viselkedni a csuklóm, csak azt szerettem volna, hogy minél gyorsabban elérjek arra a szintre, ahol tavaly voltam, aztán kicsit túl is lépjek azon. Jól sikerült a felkészülés, nem hátráltatott semmi
– mondta lapunknak a virti kajakos.
Járni, majd repülni
A leghosszabb időszakot Dél-Afrikában töltötte a komáromi Likér Péter edzette csapat, a finisben pedig az olaszországi Sabaudiában készültek. Azzal, hogy teljesen új alapokra kellett helyezniük a négyéves ciklus munkáját, tekintve, hogy a párizsi olimpiára nem jutott ki szlovákiai kajakos.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy a kudarc után – mert nem lehet másnak nevezni, hogy nem szereztünk kvótát – mindenki magába nézzen. És akinek van egy pici önkritikája, az magánál kezdte ezt a tisztogatást. Újra kellett gondolnunk a szakmai kapcsolatokat, mit akarunk, hogyan akarjuk elérni. Tudatában vagyunk, hogy ha nem egyesítjük az erőinket, nem fog jó eredmény születni belőle.
Azaz meg kellett újítani mindent. Ebben az évben a kapcsolatokon, az edzésmetodikán van a hangsúly: egy olyan rendszert kell kiépítenünk, amelyet tudunk a jövőben használni. Először meg kell tanulnunk újra járni, hogy aztán tudjunk repülni
– magyarázta az Új Szónak Likér, hozzátéve, a múlton, a pozsonyi klubbal, tisztségviselőkkel való konfliktusokon nincs értelme rágódni.
„Ha van egy kis eszünk, nem követjük el újra ugyanazokat a hibákat. Ezért nagyon fontos, hogy a lányoknál ilyesmi ne következzen be, mert nagyon ügyes csapatuk van.”
Kapcsolódó cikkünk
Felhajtás nélkül, mondhatni szép csendben ült át a kajakból a szövetségi-szakági elnöki székbe. Vlček Erikkel, a négyszeres olimpiai érmessel, 10-szeres világbajnokkal és 11-szeres Európa-bajnokkal beszélgettünk az elmúlt hónapok történéseiről.
Kijelenthető, hogy már visszavonult az élsporttól?
Sportolói mivoltomban igen. A sportkarrrierem versenyzőként véget ért.
Legutóbb a párizsi ötkarikás játékok előtt beszélgettünk, amikor kiderült, hogy sérülése miatt nem tud harcba szállni a kvótáért. Akkor a szamarkandi, nem olimpiai számok világbajnokságát célozta meg, ahova azonban mégsem jutott el.
Akkor azt gondoltam, ha kicsit megpihenek az edzőtábor után és nem fogok indulni az első válogatón, a vállam kicsit jobb állapotba kerül, és elkezdhetek újra teljes erőbedobással edzeni. De végül úgy döntöttem, hogy már elég volt. Időm se volt már annyi, nem is tudtam volna úgy felkészülni, ahogy azt magamtól elvárom, úgyhogy elengedtem ezt az egészet (nagyot sóhajt).
Hány év után is?
Profi szinten 17 éves korom óta kajakozok, most vagyok 42. Úgyhogy sok év után…
Milyen érzés, hogy ez a fajta kötöttség megszűnt?
Eleinte nagyon furcsa volt. Sőt, még most is kicsit furcsa szombaton vagy vasárnap úgy felkelni, hogy nem kell menni edzésre, otthon maradhatok. Ha nem csinálok semmit, úgy érzem, az a nap valahogy nem igazán jó, hogy valami kimaradt belőle. Nem is arról van szó, hogy nyugtalan lennék, csak azt érzem, hogy elcsesztem a napot. De ez tényleg csak a hétvégére korlátozódik, mert a parlamenti munka és kajakszövetségbeli teendők is lefoglalnak hétközben. Nagyon sok a találkozó, a tárgyalás, sok az utazás Komáromból Pozsonyba és vissza, mindez annyira lefoglal, mint ha továbbra is sportolnék. Benne vagyok ugyanabban a rezsimben, csak nem versenyzőként.
Hol (volt) a nehezebb helytállni, a kajakban vagy tisztviselőként?
Ennyi év után a sportolás nekem rutinból jött. Megvolt az edzésterv, az ember be tudta osztani az idejét ez alapján, az egész napját, az egész hetét. Most pedig nagyon gyorsan változik minden, más rezsimbe kell átváltani. Ezt még szoknom kell. Azelőtt fizikálisan fáradtam el, voltak olyan napok, hogy csak ledőltem a tévé elé, és nem volt erőm fölkelni se szinte, a legkisebb mozgáshoz se, annyira lemerültem. Most pedig mentálisan fáradok el hasonlóan, gyakran beszélni sincs kedvem, ha hazaérek, és semmire nem akarok gondolni (nevet). Most már tudom, elfáradni kétfajtaképpen is lehet.
Róbert Petriskától átvéve a kajak-kenu sík vízi szakágának vezetését, mi a legsürgetőbb feladata?
Azt az 5-6 kiemelt pontot, amit a kampányomban említettem, valóra is szeretném váltani. Transzpransen, korrektül akarok eljárni. A papírozás után az első lépést már megtettük, kihirdettük a pályázatot a különböző korosztályok válogatottjainak edzői posztjaira. Meghallgattuk a jelentkezőket, hogy a legjobb szakemberek kerüljenek pozícióba, első körben az ifjúságiaknál tudtunk győztest hirdetni Kristína Medovčíková személyében. Egyébként az alapoktól rakjuk össze a szövetséget, azt, hogy kinek milyen kompetenciája lesz a végrehajtó bizottságban, mivel fognak foglalkozni az egyes bizottságok. Fontos kialakítani a szabályokat, hogy mindenki úgy dolgozhasson, hogy tudja, miért felelős.
A megválasztása utáni első nyilatkozataiban hangsúlyozta, a prioritásai közé tartozik, hogy kiszélesítse a sportág bázisát. Mennyien voltak, amikor az ön korosztálya kezdett, és mennyien vannak most?
Amikor én kezdtem, nagyon sokan voltunk, sok gyerek sportolt. Aztán volt egy nagyobb kiesés, de most újra azt veszem észre, hogy többen akarnak sportolni. De ehhez megfelelő feltételeket kell biztosítani a számukra. Vannak is klubok, amelyek nagyon szépen fejlődnek, dolgoznak az infrastruktúra fejlesztésén. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsük őket, adjuk meg nekik a lehetőséget a fejlődésre. El kell érni, hogy minél több gyerek jöjjön el a klubokba és próbálja ki a kajakozást, ezért biztos, hogy jobban kell propagálni a sportágat, a médiában, de az iskolákban is. A mi időnkben elegek voltak az úgymond spártai, egyszerűbb körülmények is, ma már szofisztikáltabb, komolyabb dolgokat kell bebiztosítani a kajakozáshoz. Nagyon fontos, hogy az edzőkkel is dolgozzunk, sokat kommunikáljunk velük, hogy követhessék, mik a legújabb trendek, hogy ne maradjunk le ezen a téren se. Továbbra is fontos célunk, hogy nemcsak jó sportolókat neveljünk, hanem jó embereket is.
A meglévők mellett új klubok alapítását is említette korábban.
Igen, kitippeltünk három régiót, ahol el tudjuk képzelni új egyesületek létrehozását, mert vannak hozzá emberek is, akik elvállalnák a dolgot: Gútán, Vágújhelyen és Vágbesztercén. Minimum két városban a polgármester is támogatná ezt a projektet. Nagyon örülnék neki, ha ez sikerülne, jócskán kiszélesedne általuk a bázis, nagyobb lenne a merítési lehetőség. Persze, a kajak-kenut nem lehet csak úgy akárhová elvinni, a természeti körülményeknek adottaknak kell lenniük, víz nélkül nem lehet evezni (nevet).
A mai világban hatványozottan érvényes, hogy nagyon sok minden pénz kérdése. Mennyire nehezíti meg az anyagiak bebiztosítását, hogy a sík vízi kajak-kenu mellett Párizs után nem lehet az olimpiai eredményekkel érvelni?
Az biztos, hogy x százalékkal kevesebb állami dotációt kapunk, mert nem volt sportolónk az olimpián, amit megérzünk. Másrészt a sportminisztérium is leszögezte, azzal a céllal is alakult, hogy minél több sportolónk jusson ki a játékokra, ez pedig csak úgy érhető el, ha támogatjuk a sportot és a sportolókat. Nagyon jó példa erre Magyarország, ahol csak a Kovács Katalin Kajak-kenu Akadémia annyi támogatást kapott, ami nálunk a sportminisztérium teljes dotációs alapjának a 60%-a. Ezek óriási különbségek. Természtesen egy világbajnoki vagy ötkarikás érmet nem lehet megvásárolni, de ha jól fektetjük be a pénzt, akkor jönnek az eredmények. Ezen a téren is jó példa Magyarország. Ott a sportolók nemzeti hősök, nagy a presztízsük, ezért sokan is akarnak sportolni, ez nálunk hiányzik.
A közvélemény a sportágakat alapvetően az élsportolók eredményein keresztül látja és értékeli. Céljai között szerepel, hogy Los Angelesben újra legyen(ek) kajakos(ok) az olimpián. Ha nem sikerülne, azt személyes kudarcként élné meg?
Természetesen. Azért jelentkeztem szövetségi elnöknek, hogy produkáljunk egy olyan sportolót, egységet vagy egy olyan eredményt, amire büszkék lehetünk, arra, hogy újra ott vagyunk az olimpián. Teljesen jogos a kérdésfelvetés. Én azért vagyok itt, hogy megteremtsem azokat a feltételeket, amik ehhez szükségesek. Azért akarok a legjobbakkal dolgozni, a lehető legjobb edzőket is ezért választottuk ki – akikben némileg kételkedtünk, nem is kaptak bizalmat az első körben. Van négy ügyes fiúnk, akikben biztosan benne van egy olimpia, és hosszú idő után egy lánycsapat is, akik még nagyon sokat fejlődhetnek. Csúcs lenne, ha mindkét hajó kievezné a kvótát.
Fókuszban az U23
A nőket a médiaeseményen a somorjai Sidó Bianka képviselte, aki ugyancsak pozitívan nyilatkozott a szakmai vezetésben bekövetkezett változásokról:
Meglátjuk, az új kapitánynak milyen víziója lesz, de a változás már nagyon kellett a szövetségben. Emberileg is közel áll hozzám Hüttner Csaba, aki profi szakember, sokat fog nekünk segíteni.
Sidó korábban nehezményezte egy-egy verseny alkalmával, hogy nem mindig azokban a számokban indulhatott, amelyeken szeretett volna, most azonban még nem akart konkrét célokat megfogalmazni.
Sok fog múlni a válogatón is, de azt is számításba kell venni, hogy nekem még idén is az U23-as kategória lesz a fő terepem. Ebben a korosztályban Romániában lesz az Eb, Portugáliában a vb. Szegeden és Poznańban biztosan szeretném abszolválni a felnőtt-világkupákat. Utána majd eldől, indulok-e a felnőtt-Eb-n is, mert sok lesz a verseny
– nyilatkozta Sidó, aki emellett továbbra is folytatja egyetemi tanulmányait.
Az említett, kétnapos válogatót a hétvégén rendezik a pozsonyi Zemníken. Az ott született eredmények szolgálnak majd a nevezés alapjául a két vk-ra és a račicéi Eb-re. A későbbi, milánói vb előtt a tervek szerint lesz majd egy újabb válogató is.
A Hüttner Csaba szövetségi kapitánnyal és Zalka Csaba kajakossal készült interjúinkat hamarosan olvashatják az ujszo.com-on.
Néhány nappal a hazai válogatók előtt beszélgetünk – ha ezek eredményétől függetlenül választhatna, idén melyik számokra összpontosítana?
Indulunk Ádival páros 500-on, ahol tavaly sikerült nyernünk, ez a célunk most is. Reméljük, sikerül. Én mindig azt mondtam, annak ellenére, hogy nem túl jók a kapcsolatok a pozsonyiakkal, muszáj lesz négyesben is indulnunk. Szerintem az új szövetségi kapitányunk, Hüttner Csaba is ezt fogja akarni, és én is ennek a híve vagyok. Az új olimpiai kvalifikációs rendszerben ugyanis minél több pontot kell szerezni. Ez úgy fog működni, hogy az összes olimpiai számban elért eredmény után pontokat fog kapni egy-egy ország. Az idei tesztév, amikor ezt kipróbálják, ez még nem fog beleszámítani a tényleges kvalifikációba, de a jövő évtől kezdődően már elkezdjük gyűjteni a pontokat. Ha kihagynánk a négyest, az nagyon nagy pontveszteséget jelentene. De például arra is szükségünk lesz, hogy Samo Baláž minél jobban menjen K1 1000-en, mert ezzel ő is pontokat szerez az országnak. Ehhez jönne a mi párosunk és a négyes – csak így, csoportban juthatunk ki az olimpiára.
A világkupa-versenyek után Račicében lesz az Európa-bajnokság, majd Milánóban a vb. Melyik helyszínt várja jobban?
Milánó számomra teljesen új, ott még nem voltam kajakosként és turistaként sem. Nem tudom, mire számíthatok, de várom, mert örülök az új helyszínnek. Az összes többi pálya, Csehországban, Magyarországon, Romániában, Lengyelországban, Németországban már megszokott. Račice duplán is, mivel amíg nem működött a létesítmény a Zemníken, oda jártunk válogatózni is. Kiskorom óta ismerem, de nem mondom, hogy kedvelem. A négy órás útnak nem örülök, de legalább nem kell repülni.
Kapcsolódó cikkünk
A hétfői bejelentésig teljes titokban tartották, hogy Hüttner Csaba lett a szlovákiai kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya. Az 54 éves szakember, aki nyolc évig irányította Magyarországon a szakág szakmai munkáját, az elsők között adott interjút az Új Szónak új feladata kapcsán.
Mikor történt meg az első kapcsolatfelvétel a szlovákiai Kajak-kenu Szövetséggel?
Akkor beszéltünk erről először Erik elnök úrral (Vlček Erik, a szövetség síkvízi szakágának elnöke), amikor úgy döntöttek Magyarországon, hogy már nem velem fognak dolgozni a továbbiakban, és új irányt vesznek. Kétszer-háromszor tárgyaltunk. Nekem volt egy másik munkám Magyarországon, amit a posztomról való távozásom után kaptam, de végül úgy hozta az élet, hogy április elején megkötöttük a szerződést a szlovákiai szövetséggel.
Mennyire volt képben a szlovákiai kajakosokat, illetve magát az itteni kajaksportot illetően?
Nagyon régóta járunk együtt edzőtáborokba, gyakran készültünk közösen Szolnokon. Nemcsak a szlovákiai kajak-kenu sportot figyelem, szövetségi kapitányként az összes többi válogatott ténykedését is figyelemmel követtem, de a szlovákiaival különösen jó kapcsolatom volt eddig is. Nagyon tisztelem mind Eriket, mind az itt dolgozó edzőket, azok előtt az eredmények előtt, amelyeket ők az elmúlt 10-15 évben elértek 500 párosban és 500 négyesben, mindenki megemelheti a kalapját.
Azt gondolom, itt is az lesz a legfontosabb, hogy újra egységben legyen az erő, hogy mindenki megtalálja azt a számot, amelyben a legeredményesebb lehet.
Alkalmazhatóak itt egy az egyben azok elvek, elgondolások, amelyek alapján Magyarországon dolgozott kapitányként? Vagy kell majd rajtuk alakítani a helyi viszonyok, helyzet alapján?
A kajak-kenu kis sportág. Természetesen biztosan lesznek olyan dolgok, amiket itt is alkalmazhatunk, de egyértelműen azt gondolom, hogy itt a helyi rendszerhez kell alkalmazkodni. Egyértelmű döntéseket kell hozni, és számolni azzal, hogy egy-egy ilyen döntés nem lehet mindenki számára megfelelő. Magyarországon is így tettem, és itt is olyan kapcsolatokat szeretnék kialakítani, hogy mindenki elfogadja azt, amit mondok, mindenki belássa, hogy azért cselekszem így vagy úgy, mert akkor lehet a legeredményesebb a csapat.
A komáromi és a pozsonyi klub között a múltban voltak súrlódások, amelyek a férfi négyes teljesítményét is befolyásolták. Hogyan fogja kezelni ezt?
Ezeket a dolgokat ki kell beszélni. Meg kell oldani azt, hogy rájöjjön mindenki a cél érdekében: annyira kevesen vannak ebben a sportágban – ami más országokban is pontosan így van –, hogy ahhoz, hogy célt érjünk, egységesen kell fellépnünk, egy irányba kell tolni a szekeret.
A teljes olimpiai ciklusra szól a megállapodása, a Los Angeles-i játékokkal bezárólag?
Igen, négyéves szerződést kötöttünk, de ezt befolyásolja majd az eredményesség és más dolgok is. Én szeretnék minél jobban dolgozni, mindenkivel minél jobban megismertetni magamat, hogy hozzám is tudjanak fordulni, és én is mindenkihez fordulhassak.
Szeretném a srácokból kihozni a maximumot.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Nem akárkit sikerült megnyernie szövetségi kapitánynak a Szlovák Kajak-kenu Szövetség síkvízi szakágának: Hüttner Csaba 8 évig vezette a sikert sikerre halmozó magyar válogatottat.
A végsőkig kivártak
Vlček Erik, a síkvízi szakág tavaly megválasztott új elnöke a hétfői sajtótájékoztatón elárulta, az utolsó pillanatig kivártak a döntéssel, mivel a kapitányi posztra jelentkező pályázók közül nem tudtak választani.
Szerettünk volna némi vérfrissítést, hogy új szelek fújjanak a vezetésben. Ezért végül külföldi szakember mellett döntöttünk, amire még nem volt példa. Hüttner Csaba irányításával 13 olimpiai érmet, közte három aranyat szereztek a magyar kajak-kenusok, ami önmagáért beszél. Remélem, gyümölcsöző lesz a közös munka
– mondta Vlček, majd bevallottan a focistáktól lekoppintva a módit, ünnepélyesen átadta Hüttnernek a szlovák válogatott hivatalos melegítőjét.
Nagyon köszönöm a megkeresést, szeretném sikeresen elvégezni az új kihívást. Az új olimpiai kvalifikációs rendszer kemény feladat elé állít, szűkül a rendszer, de itt ül mellettem három olimpiai érmes kajakos, ami jelzi, megvannak a lehetőségeink
– jegyezte meg Hüttner.
Az olimpiai érmesek közé tartozik Botek Ádám is, aki tavaly nyári csuklóműtétje után a felkészülést már maximális erőbedobással végezhette.
Az operáció után sokáig tartott a felépülésem, december végére, január elejére tudtam elkezdeni nehezebb súlyokkal is tornázni. Nem gondolkoztam azon, hogyan fog viselkedni a csuklóm, csak azt szerettem volna, hogy minél gyorsabban elérjek arra a szintre, ahol tavaly voltam, aztán kicsit túl is lépjek azon. Jól sikerült a felkészülés, nem hátráltatott semmi
– mondta lapunknak a virti kajakos.
Járni, majd repülni
A leghosszabb időszakot Dél-Afrikában töltötte a komáromi Likér Péter edzette csapat, a finisben pedig az olaszországi Sabaudiában készültek. Azzal, hogy teljesen új alapokra kellett helyezniük a négyéves ciklus munkáját, tekintve, hogy a párizsi olimpiára nem jutott ki szlovákiai kajakos.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy a kudarc után – mert nem lehet másnak nevezni, hogy nem szereztünk kvótát – mindenki magába nézzen. És akinek van egy pici önkritikája, az magánál kezdte ezt a tisztogatást. Újra kellett gondolnunk a szakmai kapcsolatokat, mit akarunk, hogyan akarjuk elérni. Tudatában vagyunk, hogy ha nem egyesítjük az erőinket, nem fog jó eredmény születni belőle.
Azaz meg kellett újítani mindent. Ebben az évben a kapcsolatokon, az edzésmetodikán van a hangsúly: egy olyan rendszert kell kiépítenünk, amelyet tudunk a jövőben használni. Először meg kell tanulnunk újra járni, hogy aztán tudjunk repülni
– magyarázta az Új Szónak Likér, hozzátéve, a múlton, a pozsonyi klubbal, tisztségviselőkkel való konfliktusokon nincs értelme rágódni.
„Ha van egy kis eszünk, nem követjük el újra ugyanazokat a hibákat. Ezért nagyon fontos, hogy a lányoknál ilyesmi ne következzen be, mert nagyon ügyes csapatuk van.”
Kapcsolódó cikkünk
Felhajtás nélkül, mondhatni szép csendben ült át a kajakból a szövetségi-szakági elnöki székbe. Vlček Erikkel, a négyszeres olimpiai érmessel, 10-szeres világbajnokkal és 11-szeres Európa-bajnokkal beszélgettünk az elmúlt hónapok történéseiről.
Kijelenthető, hogy már visszavonult az élsporttól?
Sportolói mivoltomban igen. A sportkarrrierem versenyzőként véget ért.
Legutóbb a párizsi ötkarikás játékok előtt beszélgettünk, amikor kiderült, hogy sérülése miatt nem tud harcba szállni a kvótáért. Akkor a szamarkandi, nem olimpiai számok világbajnokságát célozta meg, ahova azonban mégsem jutott el.
Akkor azt gondoltam, ha kicsit megpihenek az edzőtábor után és nem fogok indulni az első válogatón, a vállam kicsit jobb állapotba kerül, és elkezdhetek újra teljes erőbedobással edzeni. De végül úgy döntöttem, hogy már elég volt. Időm se volt már annyi, nem is tudtam volna úgy felkészülni, ahogy azt magamtól elvárom, úgyhogy elengedtem ezt az egészet (nagyot sóhajt).
Hány év után is?
Profi szinten 17 éves korom óta kajakozok, most vagyok 42. Úgyhogy sok év után…
Milyen érzés, hogy ez a fajta kötöttség megszűnt?
Eleinte nagyon furcsa volt. Sőt, még most is kicsit furcsa szombaton vagy vasárnap úgy felkelni, hogy nem kell menni edzésre, otthon maradhatok. Ha nem csinálok semmit, úgy érzem, az a nap valahogy nem igazán jó, hogy valami kimaradt belőle. Nem is arról van szó, hogy nyugtalan lennék, csak azt érzem, hogy elcsesztem a napot. De ez tényleg csak a hétvégére korlátozódik, mert a parlamenti munka és kajakszövetségbeli teendők is lefoglalnak hétközben. Nagyon sok a találkozó, a tárgyalás, sok az utazás Komáromból Pozsonyba és vissza, mindez annyira lefoglal, mint ha továbbra is sportolnék. Benne vagyok ugyanabban a rezsimben, csak nem versenyzőként.
Hol (volt) a nehezebb helytállni, a kajakban vagy tisztviselőként?
Ennyi év után a sportolás nekem rutinból jött. Megvolt az edzésterv, az ember be tudta osztani az idejét ez alapján, az egész napját, az egész hetét. Most pedig nagyon gyorsan változik minden, más rezsimbe kell átváltani. Ezt még szoknom kell. Azelőtt fizikálisan fáradtam el, voltak olyan napok, hogy csak ledőltem a tévé elé, és nem volt erőm fölkelni se szinte, a legkisebb mozgáshoz se, annyira lemerültem. Most pedig mentálisan fáradok el hasonlóan, gyakran beszélni sincs kedvem, ha hazaérek, és semmire nem akarok gondolni (nevet). Most már tudom, elfáradni kétfajtaképpen is lehet.
Róbert Petriskától átvéve a kajak-kenu sík vízi szakágának vezetését, mi a legsürgetőbb feladata?
Azt az 5-6 kiemelt pontot, amit a kampányomban említettem, valóra is szeretném váltani. Transzpransen, korrektül akarok eljárni. A papírozás után az első lépést már megtettük, kihirdettük a pályázatot a különböző korosztályok válogatottjainak edzői posztjaira. Meghallgattuk a jelentkezőket, hogy a legjobb szakemberek kerüljenek pozícióba, első körben az ifjúságiaknál tudtunk győztest hirdetni Kristína Medovčíková személyében. Egyébként az alapoktól rakjuk össze a szövetséget, azt, hogy kinek milyen kompetenciája lesz a végrehajtó bizottságban, mivel fognak foglalkozni az egyes bizottságok. Fontos kialakítani a szabályokat, hogy mindenki úgy dolgozhasson, hogy tudja, miért felelős.
A megválasztása utáni első nyilatkozataiban hangsúlyozta, a prioritásai közé tartozik, hogy kiszélesítse a sportág bázisát. Mennyien voltak, amikor az ön korosztálya kezdett, és mennyien vannak most?
Amikor én kezdtem, nagyon sokan voltunk, sok gyerek sportolt. Aztán volt egy nagyobb kiesés, de most újra azt veszem észre, hogy többen akarnak sportolni. De ehhez megfelelő feltételeket kell biztosítani a számukra. Vannak is klubok, amelyek nagyon szépen fejlődnek, dolgoznak az infrastruktúra fejlesztésén. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsük őket, adjuk meg nekik a lehetőséget a fejlődésre. El kell érni, hogy minél több gyerek jöjjön el a klubokba és próbálja ki a kajakozást, ezért biztos, hogy jobban kell propagálni a sportágat, a médiában, de az iskolákban is. A mi időnkben elegek voltak az úgymond spártai, egyszerűbb körülmények is, ma már szofisztikáltabb, komolyabb dolgokat kell bebiztosítani a kajakozáshoz. Nagyon fontos, hogy az edzőkkel is dolgozzunk, sokat kommunikáljunk velük, hogy követhessék, mik a legújabb trendek, hogy ne maradjunk le ezen a téren se. Továbbra is fontos célunk, hogy nemcsak jó sportolókat neveljünk, hanem jó embereket is.
A meglévők mellett új klubok alapítását is említette korábban.
Igen, kitippeltünk három régiót, ahol el tudjuk képzelni új egyesületek létrehozását, mert vannak hozzá emberek is, akik elvállalnák a dolgot: Gútán, Vágújhelyen és Vágbesztercén. Minimum két városban a polgármester is támogatná ezt a projektet. Nagyon örülnék neki, ha ez sikerülne, jócskán kiszélesedne általuk a bázis, nagyobb lenne a merítési lehetőség. Persze, a kajak-kenut nem lehet csak úgy akárhová elvinni, a természeti körülményeknek adottaknak kell lenniük, víz nélkül nem lehet evezni (nevet).
A mai világban hatványozottan érvényes, hogy nagyon sok minden pénz kérdése. Mennyire nehezíti meg az anyagiak bebiztosítását, hogy a sík vízi kajak-kenu mellett Párizs után nem lehet az olimpiai eredményekkel érvelni?
Az biztos, hogy x százalékkal kevesebb állami dotációt kapunk, mert nem volt sportolónk az olimpián, amit megérzünk. Másrészt a sportminisztérium is leszögezte, azzal a céllal is alakult, hogy minél több sportolónk jusson ki a játékokra, ez pedig csak úgy érhető el, ha támogatjuk a sportot és a sportolókat. Nagyon jó példa erre Magyarország, ahol csak a Kovács Katalin Kajak-kenu Akadémia annyi támogatást kapott, ami nálunk a sportminisztérium teljes dotációs alapjának a 60%-a. Ezek óriási különbségek. Természtesen egy világbajnoki vagy ötkarikás érmet nem lehet megvásárolni, de ha jól fektetjük be a pénzt, akkor jönnek az eredmények. Ezen a téren is jó példa Magyarország. Ott a sportolók nemzeti hősök, nagy a presztízsük, ezért sokan is akarnak sportolni, ez nálunk hiányzik.
A közvélemény a sportágakat alapvetően az élsportolók eredményein keresztül látja és értékeli. Céljai között szerepel, hogy Los Angelesben újra legyen(ek) kajakos(ok) az olimpián. Ha nem sikerülne, azt személyes kudarcként élné meg?
Természetesen. Azért jelentkeztem szövetségi elnöknek, hogy produkáljunk egy olyan sportolót, egységet vagy egy olyan eredményt, amire büszkék lehetünk, arra, hogy újra ott vagyunk az olimpián. Teljesen jogos a kérdésfelvetés. Én azért vagyok itt, hogy megteremtsem azokat a feltételeket, amik ehhez szükségesek. Azért akarok a legjobbakkal dolgozni, a lehető legjobb edzőket is ezért választottuk ki – akikben némileg kételkedtünk, nem is kaptak bizalmat az első körben. Van négy ügyes fiúnk, akikben biztosan benne van egy olimpia, és hosszú idő után egy lánycsapat is, akik még nagyon sokat fejlődhetnek. Csúcs lenne, ha mindkét hajó kievezné a kvótát.
Fókuszban az U23
A nőket a médiaeseményen a somorjai Sidó Bianka képviselte, aki ugyancsak pozitívan nyilatkozott a szakmai vezetésben bekövetkezett változásokról:
Meglátjuk, az új kapitánynak milyen víziója lesz, de a változás már nagyon kellett a szövetségben. Emberileg is közel áll hozzám Hüttner Csaba, aki profi szakember, sokat fog nekünk segíteni.
Sidó korábban nehezményezte egy-egy verseny alkalmával, hogy nem mindig azokban a számokban indulhatott, amelyeken szeretett volna, most azonban még nem akart konkrét célokat megfogalmazni.
Sok fog múlni a válogatón is, de azt is számításba kell venni, hogy nekem még idén is az U23-as kategória lesz a fő terepem. Ebben a korosztályban Romániában lesz az Eb, Portugáliában a vb. Szegeden és Poznańban biztosan szeretném abszolválni a felnőtt-világkupákat. Utána majd eldől, indulok-e a felnőtt-Eb-n is, mert sok lesz a verseny
– nyilatkozta Sidó, aki emellett továbbra is folytatja egyetemi tanulmányait.
Az említett, kétnapos válogatót a hétvégén rendezik a pozsonyi Zemníken. Az ott született eredmények szolgálnak majd a nevezés alapjául a két vk-ra és a račicéi Eb-re. A későbbi, milánói vb előtt a tervek szerint lesz majd egy újabb válogató is.
A Hüttner Csaba szövetségi kapitánnyal és Zalka Csaba kajakossal készült interjúinkat hamarosan olvashatják az ujszo.com-on.
Felmérni, hol tartanak
Gacsal emellett K1 1000 méteren és Denis Myšákkal K2 500-on is rajthoz áll Szegeden. Utóbbi távon a szlovákiai válogatón győztes Zalka–Botek duótól számít jobb eredményre a szakvezetés.
„A tavalyi év alapján ők sem tartoznak a legnagyobb menők közé Európában, van még hova fejlődniük. A páros 500 nagyon nehéz szám, olyan kicsi különbségek vannak a hajók között, mint az úszók között szoktak lenni. Elvárás nagyon nincs, fel szeretnénk mérni, hol tart most a világ ebben a pillanatban, és hol tartunk mi”
– tette hozzá Likér.
Kapcsolódó cikkünk
A hétfői bejelentésig teljes titokban tartották, hogy Hüttner Csaba lett a szlovákiai kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya. Az 54 éves szakember, aki nyolc évig irányította Magyarországon a szakág szakmai munkáját, az elsők között adott interjút az Új Szónak új feladata kapcsán.
Mikor történt meg az első kapcsolatfelvétel a szlovákiai Kajak-kenu Szövetséggel?
Akkor beszéltünk erről először Erik elnök úrral (Vlček Erik, a szövetség síkvízi szakágának elnöke), amikor úgy döntöttek Magyarországon, hogy már nem velem fognak dolgozni a továbbiakban, és új irányt vesznek. Kétszer-háromszor tárgyaltunk. Nekem volt egy másik munkám Magyarországon, amit a posztomról való távozásom után kaptam, de végül úgy hozta az élet, hogy április elején megkötöttük a szerződést a szlovákiai szövetséggel.
Mennyire volt képben a szlovákiai kajakosokat, illetve magát az itteni kajaksportot illetően?
Nagyon régóta járunk együtt edzőtáborokba, gyakran készültünk közösen Szolnokon. Nemcsak a szlovákiai kajak-kenu sportot figyelem, szövetségi kapitányként az összes többi válogatott ténykedését is figyelemmel követtem, de a szlovákiaival különösen jó kapcsolatom volt eddig is. Nagyon tisztelem mind Eriket, mind az itt dolgozó edzőket, azok előtt az eredmények előtt, amelyeket ők az elmúlt 10-15 évben elértek 500 párosban és 500 négyesben, mindenki megemelheti a kalapját.
Azt gondolom, itt is az lesz a legfontosabb, hogy újra egységben legyen az erő, hogy mindenki megtalálja azt a számot, amelyben a legeredményesebb lehet.
Alkalmazhatóak itt egy az egyben azok elvek, elgondolások, amelyek alapján Magyarországon dolgozott kapitányként? Vagy kell majd rajtuk alakítani a helyi viszonyok, helyzet alapján?
A kajak-kenu kis sportág. Természetesen biztosan lesznek olyan dolgok, amiket itt is alkalmazhatunk, de egyértelműen azt gondolom, hogy itt a helyi rendszerhez kell alkalmazkodni. Egyértelmű döntéseket kell hozni, és számolni azzal, hogy egy-egy ilyen döntés nem lehet mindenki számára megfelelő. Magyarországon is így tettem, és itt is olyan kapcsolatokat szeretnék kialakítani, hogy mindenki elfogadja azt, amit mondok, mindenki belássa, hogy azért cselekszem így vagy úgy, mert akkor lehet a legeredményesebb a csapat.
A komáromi és a pozsonyi klub között a múltban voltak súrlódások, amelyek a férfi négyes teljesítményét is befolyásolták. Hogyan fogja kezelni ezt?
Ezeket a dolgokat ki kell beszélni. Meg kell oldani azt, hogy rájöjjön mindenki a cél érdekében: annyira kevesen vannak ebben a sportágban – ami más országokban is pontosan így van –, hogy ahhoz, hogy célt érjünk, egységesen kell fellépnünk, egy irányba kell tolni a szekeret.
A teljes olimpiai ciklusra szól a megállapodása, a Los Angeles-i játékokkal bezárólag?
Igen, négyéves szerződést kötöttünk, de ezt befolyásolja majd az eredményesség és más dolgok is. Én szeretnék minél jobban dolgozni, mindenkivel minél jobban megismertetni magamat, hogy hozzám is tudjanak fordulni, és én is mindenkihez fordulhassak.
Szeretném a srácokból kihozni a maximumot.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Nem akárkit sikerült megnyernie szövetségi kapitánynak a Szlovák Kajak-kenu Szövetség síkvízi szakágának: Hüttner Csaba 8 évig vezette a sikert sikerre halmozó magyar válogatottat.
A végsőkig kivártak
Vlček Erik, a síkvízi szakág tavaly megválasztott új elnöke a hétfői sajtótájékoztatón elárulta, az utolsó pillanatig kivártak a döntéssel, mivel a kapitányi posztra jelentkező pályázók közül nem tudtak választani.
Szerettünk volna némi vérfrissítést, hogy új szelek fújjanak a vezetésben. Ezért végül külföldi szakember mellett döntöttünk, amire még nem volt példa. Hüttner Csaba irányításával 13 olimpiai érmet, közte három aranyat szereztek a magyar kajak-kenusok, ami önmagáért beszél. Remélem, gyümölcsöző lesz a közös munka
– mondta Vlček, majd bevallottan a focistáktól lekoppintva a módit, ünnepélyesen átadta Hüttnernek a szlovák válogatott hivatalos melegítőjét.
Nagyon köszönöm a megkeresést, szeretném sikeresen elvégezni az új kihívást. Az új olimpiai kvalifikációs rendszer kemény feladat elé állít, szűkül a rendszer, de itt ül mellettem három olimpiai érmes kajakos, ami jelzi, megvannak a lehetőségeink
– jegyezte meg Hüttner.
Az olimpiai érmesek közé tartozik Botek Ádám is, aki tavaly nyári csuklóműtétje után a felkészülést már maximális erőbedobással végezhette.
Az operáció után sokáig tartott a felépülésem, december végére, január elejére tudtam elkezdeni nehezebb súlyokkal is tornázni. Nem gondolkoztam azon, hogyan fog viselkedni a csuklóm, csak azt szerettem volna, hogy minél gyorsabban elérjek arra a szintre, ahol tavaly voltam, aztán kicsit túl is lépjek azon. Jól sikerült a felkészülés, nem hátráltatott semmi
– mondta lapunknak a virti kajakos.
Járni, majd repülni
A leghosszabb időszakot Dél-Afrikában töltötte a komáromi Likér Péter edzette csapat, a finisben pedig az olaszországi Sabaudiában készültek. Azzal, hogy teljesen új alapokra kellett helyezniük a négyéves ciklus munkáját, tekintve, hogy a párizsi olimpiára nem jutott ki szlovákiai kajakos.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy a kudarc után – mert nem lehet másnak nevezni, hogy nem szereztünk kvótát – mindenki magába nézzen. És akinek van egy pici önkritikája, az magánál kezdte ezt a tisztogatást. Újra kellett gondolnunk a szakmai kapcsolatokat, mit akarunk, hogyan akarjuk elérni. Tudatában vagyunk, hogy ha nem egyesítjük az erőinket, nem fog jó eredmény születni belőle.
Azaz meg kellett újítani mindent. Ebben az évben a kapcsolatokon, az edzésmetodikán van a hangsúly: egy olyan rendszert kell kiépítenünk, amelyet tudunk a jövőben használni. Először meg kell tanulnunk újra járni, hogy aztán tudjunk repülni
– magyarázta az Új Szónak Likér, hozzátéve, a múlton, a pozsonyi klubbal, tisztségviselőkkel való konfliktusokon nincs értelme rágódni.
„Ha van egy kis eszünk, nem követjük el újra ugyanazokat a hibákat. Ezért nagyon fontos, hogy a lányoknál ilyesmi ne következzen be, mert nagyon ügyes csapatuk van.”
Kapcsolódó cikkünk
Felhajtás nélkül, mondhatni szép csendben ült át a kajakból a szövetségi-szakági elnöki székbe. Vlček Erikkel, a négyszeres olimpiai érmessel, 10-szeres világbajnokkal és 11-szeres Európa-bajnokkal beszélgettünk az elmúlt hónapok történéseiről.
Kijelenthető, hogy már visszavonult az élsporttól?
Sportolói mivoltomban igen. A sportkarrrierem versenyzőként véget ért.
Legutóbb a párizsi ötkarikás játékok előtt beszélgettünk, amikor kiderült, hogy sérülése miatt nem tud harcba szállni a kvótáért. Akkor a szamarkandi, nem olimpiai számok világbajnokságát célozta meg, ahova azonban mégsem jutott el.
Akkor azt gondoltam, ha kicsit megpihenek az edzőtábor után és nem fogok indulni az első válogatón, a vállam kicsit jobb állapotba kerül, és elkezdhetek újra teljes erőbedobással edzeni. De végül úgy döntöttem, hogy már elég volt. Időm se volt már annyi, nem is tudtam volna úgy felkészülni, ahogy azt magamtól elvárom, úgyhogy elengedtem ezt az egészet (nagyot sóhajt).
Hány év után is?
Profi szinten 17 éves korom óta kajakozok, most vagyok 42. Úgyhogy sok év után…
Milyen érzés, hogy ez a fajta kötöttség megszűnt?
Eleinte nagyon furcsa volt. Sőt, még most is kicsit furcsa szombaton vagy vasárnap úgy felkelni, hogy nem kell menni edzésre, otthon maradhatok. Ha nem csinálok semmit, úgy érzem, az a nap valahogy nem igazán jó, hogy valami kimaradt belőle. Nem is arról van szó, hogy nyugtalan lennék, csak azt érzem, hogy elcsesztem a napot. De ez tényleg csak a hétvégére korlátozódik, mert a parlamenti munka és kajakszövetségbeli teendők is lefoglalnak hétközben. Nagyon sok a találkozó, a tárgyalás, sok az utazás Komáromból Pozsonyba és vissza, mindez annyira lefoglal, mint ha továbbra is sportolnék. Benne vagyok ugyanabban a rezsimben, csak nem versenyzőként.
Hol (volt) a nehezebb helytállni, a kajakban vagy tisztviselőként?
Ennyi év után a sportolás nekem rutinból jött. Megvolt az edzésterv, az ember be tudta osztani az idejét ez alapján, az egész napját, az egész hetét. Most pedig nagyon gyorsan változik minden, más rezsimbe kell átváltani. Ezt még szoknom kell. Azelőtt fizikálisan fáradtam el, voltak olyan napok, hogy csak ledőltem a tévé elé, és nem volt erőm fölkelni se szinte, a legkisebb mozgáshoz se, annyira lemerültem. Most pedig mentálisan fáradok el hasonlóan, gyakran beszélni sincs kedvem, ha hazaérek, és semmire nem akarok gondolni (nevet). Most már tudom, elfáradni kétfajtaképpen is lehet.
Róbert Petriskától átvéve a kajak-kenu sík vízi szakágának vezetését, mi a legsürgetőbb feladata?
Azt az 5-6 kiemelt pontot, amit a kampányomban említettem, valóra is szeretném váltani. Transzpransen, korrektül akarok eljárni. A papírozás után az első lépést már megtettük, kihirdettük a pályázatot a különböző korosztályok válogatottjainak edzői posztjaira. Meghallgattuk a jelentkezőket, hogy a legjobb szakemberek kerüljenek pozícióba, első körben az ifjúságiaknál tudtunk győztest hirdetni Kristína Medovčíková személyében. Egyébként az alapoktól rakjuk össze a szövetséget, azt, hogy kinek milyen kompetenciája lesz a végrehajtó bizottságban, mivel fognak foglalkozni az egyes bizottságok. Fontos kialakítani a szabályokat, hogy mindenki úgy dolgozhasson, hogy tudja, miért felelős.
A megválasztása utáni első nyilatkozataiban hangsúlyozta, a prioritásai közé tartozik, hogy kiszélesítse a sportág bázisát. Mennyien voltak, amikor az ön korosztálya kezdett, és mennyien vannak most?
Amikor én kezdtem, nagyon sokan voltunk, sok gyerek sportolt. Aztán volt egy nagyobb kiesés, de most újra azt veszem észre, hogy többen akarnak sportolni. De ehhez megfelelő feltételeket kell biztosítani a számukra. Vannak is klubok, amelyek nagyon szépen fejlődnek, dolgoznak az infrastruktúra fejlesztésén. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsük őket, adjuk meg nekik a lehetőséget a fejlődésre. El kell érni, hogy minél több gyerek jöjjön el a klubokba és próbálja ki a kajakozást, ezért biztos, hogy jobban kell propagálni a sportágat, a médiában, de az iskolákban is. A mi időnkben elegek voltak az úgymond spártai, egyszerűbb körülmények is, ma már szofisztikáltabb, komolyabb dolgokat kell bebiztosítani a kajakozáshoz. Nagyon fontos, hogy az edzőkkel is dolgozzunk, sokat kommunikáljunk velük, hogy követhessék, mik a legújabb trendek, hogy ne maradjunk le ezen a téren se. Továbbra is fontos célunk, hogy nemcsak jó sportolókat neveljünk, hanem jó embereket is.
A meglévők mellett új klubok alapítását is említette korábban.
Igen, kitippeltünk három régiót, ahol el tudjuk képzelni új egyesületek létrehozását, mert vannak hozzá emberek is, akik elvállalnák a dolgot: Gútán, Vágújhelyen és Vágbesztercén. Minimum két városban a polgármester is támogatná ezt a projektet. Nagyon örülnék neki, ha ez sikerülne, jócskán kiszélesedne általuk a bázis, nagyobb lenne a merítési lehetőség. Persze, a kajak-kenut nem lehet csak úgy akárhová elvinni, a természeti körülményeknek adottaknak kell lenniük, víz nélkül nem lehet evezni (nevet).
A mai világban hatványozottan érvényes, hogy nagyon sok minden pénz kérdése. Mennyire nehezíti meg az anyagiak bebiztosítását, hogy a sík vízi kajak-kenu mellett Párizs után nem lehet az olimpiai eredményekkel érvelni?
Az biztos, hogy x százalékkal kevesebb állami dotációt kapunk, mert nem volt sportolónk az olimpián, amit megérzünk. Másrészt a sportminisztérium is leszögezte, azzal a céllal is alakult, hogy minél több sportolónk jusson ki a játékokra, ez pedig csak úgy érhető el, ha támogatjuk a sportot és a sportolókat. Nagyon jó példa erre Magyarország, ahol csak a Kovács Katalin Kajak-kenu Akadémia annyi támogatást kapott, ami nálunk a sportminisztérium teljes dotációs alapjának a 60%-a. Ezek óriási különbségek. Természtesen egy világbajnoki vagy ötkarikás érmet nem lehet megvásárolni, de ha jól fektetjük be a pénzt, akkor jönnek az eredmények. Ezen a téren is jó példa Magyarország. Ott a sportolók nemzeti hősök, nagy a presztízsük, ezért sokan is akarnak sportolni, ez nálunk hiányzik.
A közvélemény a sportágakat alapvetően az élsportolók eredményein keresztül látja és értékeli. Céljai között szerepel, hogy Los Angelesben újra legyen(ek) kajakos(ok) az olimpián. Ha nem sikerülne, azt személyes kudarcként élné meg?
Természetesen. Azért jelentkeztem szövetségi elnöknek, hogy produkáljunk egy olyan sportolót, egységet vagy egy olyan eredményt, amire büszkék lehetünk, arra, hogy újra ott vagyunk az olimpián. Teljesen jogos a kérdésfelvetés. Én azért vagyok itt, hogy megteremtsem azokat a feltételeket, amik ehhez szükségesek. Azért akarok a legjobbakkal dolgozni, a lehető legjobb edzőket is ezért választottuk ki – akikben némileg kételkedtünk, nem is kaptak bizalmat az első körben. Van négy ügyes fiúnk, akikben biztosan benne van egy olimpia, és hosszú idő után egy lánycsapat is, akik még nagyon sokat fejlődhetnek. Csúcs lenne, ha mindkét hajó kievezné a kvótát.
Fókuszban az U23
A nőket a médiaeseményen a somorjai Sidó Bianka képviselte, aki ugyancsak pozitívan nyilatkozott a szakmai vezetésben bekövetkezett változásokról:
Meglátjuk, az új kapitánynak milyen víziója lesz, de a változás már nagyon kellett a szövetségben. Emberileg is közel áll hozzám Hüttner Csaba, aki profi szakember, sokat fog nekünk segíteni.
Sidó korábban nehezményezte egy-egy verseny alkalmával, hogy nem mindig azokban a számokban indulhatott, amelyeken szeretett volna, most azonban még nem akart konkrét célokat megfogalmazni.
Sok fog múlni a válogatón is, de azt is számításba kell venni, hogy nekem még idén is az U23-as kategória lesz a fő terepem. Ebben a korosztályban Romániában lesz az Eb, Portugáliában a vb. Szegeden és Poznańban biztosan szeretném abszolválni a felnőtt-világkupákat. Utána majd eldől, indulok-e a felnőtt-Eb-n is, mert sok lesz a verseny
– nyilatkozta Sidó, aki emellett továbbra is folytatja egyetemi tanulmányait.
Az említett, kétnapos válogatót a hétvégén rendezik a pozsonyi Zemníken. Az ott született eredmények szolgálnak majd a nevezés alapjául a két vk-ra és a račicéi Eb-re. A későbbi, milánói vb előtt a tervek szerint lesz majd egy újabb válogató is.
A Hüttner Csaba szövetségi kapitánnyal és Zalka Csaba kajakossal készült interjúinkat hamarosan olvashatják az ujszo.com-on.
Az U23-as kategóriára fókuszálva
Likér irányításával készül Bugár Réka is, aki a somorjai Sidó Biankával K2 500 méteren indul. Utóbbi egyéniben is rajthoz áll ezen a távon Szegeden, a női négyesben viszont egyikük sem szerepel a vk-n.
„Hat tehetséges lányunk van, és mind a hatnak akartunk találni olyan számot, amelyben jól érzik magukat. Ezért döntöttünk úgy, hogy Bianka megy egyest és párost is Rékával, és lesz egy másik duónk is a női K2 500-on. Erre az évre Biankával az egyest és a párost preferáljuk, már a rá váró U23-as versenyek fényében. A két világkupa-verseny pedig kitűnő lehetőségeket jelent a tapasztalatszerzésre”
– mondta az Új Szónak Honti Jenő, Sidó Bianka edzője.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Nem akárkit sikerült megnyernie szövetségi kapitánynak a Szlovák Kajak-kenu Szövetség síkvízi szakágának: Hüttner Csaba 8 évig vezette a sikert sikerre halmozó magyar válogatottat.
A végsőkig kivártak
Vlček Erik, a síkvízi szakág tavaly megválasztott új elnöke a hétfői sajtótájékoztatón elárulta, az utolsó pillanatig kivártak a döntéssel, mivel a kapitányi posztra jelentkező pályázók közül nem tudtak választani.
Szerettünk volna némi vérfrissítést, hogy új szelek fújjanak a vezetésben. Ezért végül külföldi szakember mellett döntöttünk, amire még nem volt példa. Hüttner Csaba irányításával 13 olimpiai érmet, közte három aranyat szereztek a magyar kajak-kenusok, ami önmagáért beszél. Remélem, gyümölcsöző lesz a közös munka
– mondta Vlček, majd bevallottan a focistáktól lekoppintva a módit, ünnepélyesen átadta Hüttnernek a szlovák válogatott hivatalos melegítőjét.
Nagyon köszönöm a megkeresést, szeretném sikeresen elvégezni az új kihívást. Az új olimpiai kvalifikációs rendszer kemény feladat elé állít, szűkül a rendszer, de itt ül mellettem három olimpiai érmes kajakos, ami jelzi, megvannak a lehetőségeink
– jegyezte meg Hüttner.
Az olimpiai érmesek közé tartozik Botek Ádám is, aki tavaly nyári csuklóműtétje után a felkészülést már maximális erőbedobással végezhette.
Az operáció után sokáig tartott a felépülésem, december végére, január elejére tudtam elkezdeni nehezebb súlyokkal is tornázni. Nem gondolkoztam azon, hogyan fog viselkedni a csuklóm, csak azt szerettem volna, hogy minél gyorsabban elérjek arra a szintre, ahol tavaly voltam, aztán kicsit túl is lépjek azon. Jól sikerült a felkészülés, nem hátráltatott semmi
– mondta lapunknak a virti kajakos.
Járni, majd repülni
A leghosszabb időszakot Dél-Afrikában töltötte a komáromi Likér Péter edzette csapat, a finisben pedig az olaszországi Sabaudiában készültek. Azzal, hogy teljesen új alapokra kellett helyezniük a négyéves ciklus munkáját, tekintve, hogy a párizsi olimpiára nem jutott ki szlovákiai kajakos.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy a kudarc után – mert nem lehet másnak nevezni, hogy nem szereztünk kvótát – mindenki magába nézzen. És akinek van egy pici önkritikája, az magánál kezdte ezt a tisztogatást. Újra kellett gondolnunk a szakmai kapcsolatokat, mit akarunk, hogyan akarjuk elérni. Tudatában vagyunk, hogy ha nem egyesítjük az erőinket, nem fog jó eredmény születni belőle.
Azaz meg kellett újítani mindent. Ebben az évben a kapcsolatokon, az edzésmetodikán van a hangsúly: egy olyan rendszert kell kiépítenünk, amelyet tudunk a jövőben használni. Először meg kell tanulnunk újra járni, hogy aztán tudjunk repülni
– magyarázta az Új Szónak Likér, hozzátéve, a múlton, a pozsonyi klubbal, tisztségviselőkkel való konfliktusokon nincs értelme rágódni.
„Ha van egy kis eszünk, nem követjük el újra ugyanazokat a hibákat. Ezért nagyon fontos, hogy a lányoknál ilyesmi ne következzen be, mert nagyon ügyes csapatuk van.”
Kapcsolódó cikkünk
Felhajtás nélkül, mondhatni szép csendben ült át a kajakból a szövetségi-szakági elnöki székbe. Vlček Erikkel, a négyszeres olimpiai érmessel, 10-szeres világbajnokkal és 11-szeres Európa-bajnokkal beszélgettünk az elmúlt hónapok történéseiről.
Kijelenthető, hogy már visszavonult az élsporttól?
Sportolói mivoltomban igen. A sportkarrrierem versenyzőként véget ért.
Legutóbb a párizsi ötkarikás játékok előtt beszélgettünk, amikor kiderült, hogy sérülése miatt nem tud harcba szállni a kvótáért. Akkor a szamarkandi, nem olimpiai számok világbajnokságát célozta meg, ahova azonban mégsem jutott el.
Akkor azt gondoltam, ha kicsit megpihenek az edzőtábor után és nem fogok indulni az első válogatón, a vállam kicsit jobb állapotba kerül, és elkezdhetek újra teljes erőbedobással edzeni. De végül úgy döntöttem, hogy már elég volt. Időm se volt már annyi, nem is tudtam volna úgy felkészülni, ahogy azt magamtól elvárom, úgyhogy elengedtem ezt az egészet (nagyot sóhajt).
Hány év után is?
Profi szinten 17 éves korom óta kajakozok, most vagyok 42. Úgyhogy sok év után…
Milyen érzés, hogy ez a fajta kötöttség megszűnt?
Eleinte nagyon furcsa volt. Sőt, még most is kicsit furcsa szombaton vagy vasárnap úgy felkelni, hogy nem kell menni edzésre, otthon maradhatok. Ha nem csinálok semmit, úgy érzem, az a nap valahogy nem igazán jó, hogy valami kimaradt belőle. Nem is arról van szó, hogy nyugtalan lennék, csak azt érzem, hogy elcsesztem a napot. De ez tényleg csak a hétvégére korlátozódik, mert a parlamenti munka és kajakszövetségbeli teendők is lefoglalnak hétközben. Nagyon sok a találkozó, a tárgyalás, sok az utazás Komáromból Pozsonyba és vissza, mindez annyira lefoglal, mint ha továbbra is sportolnék. Benne vagyok ugyanabban a rezsimben, csak nem versenyzőként.
Hol (volt) a nehezebb helytállni, a kajakban vagy tisztviselőként?
Ennyi év után a sportolás nekem rutinból jött. Megvolt az edzésterv, az ember be tudta osztani az idejét ez alapján, az egész napját, az egész hetét. Most pedig nagyon gyorsan változik minden, más rezsimbe kell átváltani. Ezt még szoknom kell. Azelőtt fizikálisan fáradtam el, voltak olyan napok, hogy csak ledőltem a tévé elé, és nem volt erőm fölkelni se szinte, a legkisebb mozgáshoz se, annyira lemerültem. Most pedig mentálisan fáradok el hasonlóan, gyakran beszélni sincs kedvem, ha hazaérek, és semmire nem akarok gondolni (nevet). Most már tudom, elfáradni kétfajtaképpen is lehet.
Róbert Petriskától átvéve a kajak-kenu sík vízi szakágának vezetését, mi a legsürgetőbb feladata?
Azt az 5-6 kiemelt pontot, amit a kampányomban említettem, valóra is szeretném váltani. Transzpransen, korrektül akarok eljárni. A papírozás után az első lépést már megtettük, kihirdettük a pályázatot a különböző korosztályok válogatottjainak edzői posztjaira. Meghallgattuk a jelentkezőket, hogy a legjobb szakemberek kerüljenek pozícióba, első körben az ifjúságiaknál tudtunk győztest hirdetni Kristína Medovčíková személyében. Egyébként az alapoktól rakjuk össze a szövetséget, azt, hogy kinek milyen kompetenciája lesz a végrehajtó bizottságban, mivel fognak foglalkozni az egyes bizottságok. Fontos kialakítani a szabályokat, hogy mindenki úgy dolgozhasson, hogy tudja, miért felelős.
A megválasztása utáni első nyilatkozataiban hangsúlyozta, a prioritásai közé tartozik, hogy kiszélesítse a sportág bázisát. Mennyien voltak, amikor az ön korosztálya kezdett, és mennyien vannak most?
Amikor én kezdtem, nagyon sokan voltunk, sok gyerek sportolt. Aztán volt egy nagyobb kiesés, de most újra azt veszem észre, hogy többen akarnak sportolni. De ehhez megfelelő feltételeket kell biztosítani a számukra. Vannak is klubok, amelyek nagyon szépen fejlődnek, dolgoznak az infrastruktúra fejlesztésén. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsük őket, adjuk meg nekik a lehetőséget a fejlődésre. El kell érni, hogy minél több gyerek jöjjön el a klubokba és próbálja ki a kajakozást, ezért biztos, hogy jobban kell propagálni a sportágat, a médiában, de az iskolákban is. A mi időnkben elegek voltak az úgymond spártai, egyszerűbb körülmények is, ma már szofisztikáltabb, komolyabb dolgokat kell bebiztosítani a kajakozáshoz. Nagyon fontos, hogy az edzőkkel is dolgozzunk, sokat kommunikáljunk velük, hogy követhessék, mik a legújabb trendek, hogy ne maradjunk le ezen a téren se. Továbbra is fontos célunk, hogy nemcsak jó sportolókat neveljünk, hanem jó embereket is.
A meglévők mellett új klubok alapítását is említette korábban.
Igen, kitippeltünk három régiót, ahol el tudjuk képzelni új egyesületek létrehozását, mert vannak hozzá emberek is, akik elvállalnák a dolgot: Gútán, Vágújhelyen és Vágbesztercén. Minimum két városban a polgármester is támogatná ezt a projektet. Nagyon örülnék neki, ha ez sikerülne, jócskán kiszélesedne általuk a bázis, nagyobb lenne a merítési lehetőség. Persze, a kajak-kenut nem lehet csak úgy akárhová elvinni, a természeti körülményeknek adottaknak kell lenniük, víz nélkül nem lehet evezni (nevet).
A mai világban hatványozottan érvényes, hogy nagyon sok minden pénz kérdése. Mennyire nehezíti meg az anyagiak bebiztosítását, hogy a sík vízi kajak-kenu mellett Párizs után nem lehet az olimpiai eredményekkel érvelni?
Az biztos, hogy x százalékkal kevesebb állami dotációt kapunk, mert nem volt sportolónk az olimpián, amit megérzünk. Másrészt a sportminisztérium is leszögezte, azzal a céllal is alakult, hogy minél több sportolónk jusson ki a játékokra, ez pedig csak úgy érhető el, ha támogatjuk a sportot és a sportolókat. Nagyon jó példa erre Magyarország, ahol csak a Kovács Katalin Kajak-kenu Akadémia annyi támogatást kapott, ami nálunk a sportminisztérium teljes dotációs alapjának a 60%-a. Ezek óriási különbségek. Természtesen egy világbajnoki vagy ötkarikás érmet nem lehet megvásárolni, de ha jól fektetjük be a pénzt, akkor jönnek az eredmények. Ezen a téren is jó példa Magyarország. Ott a sportolók nemzeti hősök, nagy a presztízsük, ezért sokan is akarnak sportolni, ez nálunk hiányzik.
A közvélemény a sportágakat alapvetően az élsportolók eredményein keresztül látja és értékeli. Céljai között szerepel, hogy Los Angelesben újra legyen(ek) kajakos(ok) az olimpián. Ha nem sikerülne, azt személyes kudarcként élné meg?
Természetesen. Azért jelentkeztem szövetségi elnöknek, hogy produkáljunk egy olyan sportolót, egységet vagy egy olyan eredményt, amire büszkék lehetünk, arra, hogy újra ott vagyunk az olimpián. Teljesen jogos a kérdésfelvetés. Én azért vagyok itt, hogy megteremtsem azokat a feltételeket, amik ehhez szükségesek. Azért akarok a legjobbakkal dolgozni, a lehető legjobb edzőket is ezért választottuk ki – akikben némileg kételkedtünk, nem is kaptak bizalmat az első körben. Van négy ügyes fiúnk, akikben biztosan benne van egy olimpia, és hosszú idő után egy lánycsapat is, akik még nagyon sokat fejlődhetnek. Csúcs lenne, ha mindkét hajó kievezné a kvótát.
Fókuszban az U23
A nőket a médiaeseményen a somorjai Sidó Bianka képviselte, aki ugyancsak pozitívan nyilatkozott a szakmai vezetésben bekövetkezett változásokról:
Meglátjuk, az új kapitánynak milyen víziója lesz, de a változás már nagyon kellett a szövetségben. Emberileg is közel áll hozzám Hüttner Csaba, aki profi szakember, sokat fog nekünk segíteni.
Sidó korábban nehezményezte egy-egy verseny alkalmával, hogy nem mindig azokban a számokban indulhatott, amelyeken szeretett volna, most azonban még nem akart konkrét célokat megfogalmazni.
Sok fog múlni a válogatón is, de azt is számításba kell venni, hogy nekem még idén is az U23-as kategória lesz a fő terepem. Ebben a korosztályban Romániában lesz az Eb, Portugáliában a vb. Szegeden és Poznańban biztosan szeretném abszolválni a felnőtt-világkupákat. Utána majd eldől, indulok-e a felnőtt-Eb-n is, mert sok lesz a verseny
– nyilatkozta Sidó, aki emellett továbbra is folytatja egyetemi tanulmányait.
Az említett, kétnapos válogatót a hétvégén rendezik a pozsonyi Zemníken. Az ott született eredmények szolgálnak majd a nevezés alapjául a két vk-ra és a račicéi Eb-re. A későbbi, milánói vb előtt a tervek szerint lesz majd egy újabb válogató is.
A Hüttner Csaba szövetségi kapitánnyal és Zalka Csaba kajakossal készült interjúinkat hamarosan olvashatják az ujszo.com-on.
Mivel az említett új kvótarendszer csak jövőre indul be élesben, az idei tesztévben kevésbé fontosak az eredmények Honti szerint is.
„Nyolc hónapja nem versenyeztünk, így minden lehetőséget ki akarunk használni, hogy minél több rutint szerezzünk az U23-as kvalifikációra, majd az U23-as Eb-re és vb-re”
– jegyezte meg a szakember.
A szegedi vk-viadalt péntektől vasárnapig rendezik meg a szegedi Maty-éren.
Teljesen más helyzetben abszolválta a viadalokat Sidó Bianka, aki 2025-ben elsősorban az U23-as versenyekre koncentrál majd.
„Nagyot léptem előre egy év alatt K1-ben és K2-ben is. Szegeden 12. lettem párosban Bugár Rékával, 13. egyéniben, ami azt jelenti, hogy ott vagyok a mezőny első felében. A Poznanban történtekből tanulnom kell, ott tudtam volna jobbat a K1 15. helyénél, viszont a K2 nagyon jól sikerült, megnyertük a B döntőt.
Az időket nem igazán lehetett összevetni, mert nagyon más időjárási körülmények voltak a két helyszínen. Azt, hogy a felnőtt Eb-n indulok-e, az edzőkre hagyom. Az biztos, hogy az U23-as kontinensviadalon biztosan ott lehetek legelöl, arra fogok elsősorban készülni”
– mondta lapunknak a somorjai kajakos.
A Zalka, Botek duó K2 500-on Szegeden a C döntőben szerepelt, Poznanban a B döntő 5. helyén zártak.
A felnőtt Eb-t június 19–22. között a csehországi Račicében rendezik.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Nem akárkit sikerült megnyernie szövetségi kapitánynak a Szlovák Kajak-kenu Szövetség síkvízi szakágának: Hüttner Csaba 8 évig vezette a sikert sikerre halmozó magyar válogatottat.
A végsőkig kivártak
Vlček Erik, a síkvízi szakág tavaly megválasztott új elnöke a hétfői sajtótájékoztatón elárulta, az utolsó pillanatig kivártak a döntéssel, mivel a kapitányi posztra jelentkező pályázók közül nem tudtak választani.
Szerettünk volna némi vérfrissítést, hogy új szelek fújjanak a vezetésben. Ezért végül külföldi szakember mellett döntöttünk, amire még nem volt példa. Hüttner Csaba irányításával 13 olimpiai érmet, közte három aranyat szereztek a magyar kajak-kenusok, ami önmagáért beszél. Remélem, gyümölcsöző lesz a közös munka
– mondta Vlček, majd bevallottan a focistáktól lekoppintva a módit, ünnepélyesen átadta Hüttnernek a szlovák válogatott hivatalos melegítőjét.
Nagyon köszönöm a megkeresést, szeretném sikeresen elvégezni az új kihívást. Az új olimpiai kvalifikációs rendszer kemény feladat elé állít, szűkül a rendszer, de itt ül mellettem három olimpiai érmes kajakos, ami jelzi, megvannak a lehetőségeink
– jegyezte meg Hüttner.
Az olimpiai érmesek közé tartozik Botek Ádám is, aki tavaly nyári csuklóműtétje után a felkészülést már maximális erőbedobással végezhette.
Az operáció után sokáig tartott a felépülésem, december végére, január elejére tudtam elkezdeni nehezebb súlyokkal is tornázni. Nem gondolkoztam azon, hogyan fog viselkedni a csuklóm, csak azt szerettem volna, hogy minél gyorsabban elérjek arra a szintre, ahol tavaly voltam, aztán kicsit túl is lépjek azon. Jól sikerült a felkészülés, nem hátráltatott semmi
– mondta lapunknak a virti kajakos.
Járni, majd repülni
A leghosszabb időszakot Dél-Afrikában töltötte a komáromi Likér Péter edzette csapat, a finisben pedig az olaszországi Sabaudiában készültek. Azzal, hogy teljesen új alapokra kellett helyezniük a négyéves ciklus munkáját, tekintve, hogy a párizsi olimpiára nem jutott ki szlovákiai kajakos.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy a kudarc után – mert nem lehet másnak nevezni, hogy nem szereztünk kvótát – mindenki magába nézzen. És akinek van egy pici önkritikája, az magánál kezdte ezt a tisztogatást. Újra kellett gondolnunk a szakmai kapcsolatokat, mit akarunk, hogyan akarjuk elérni. Tudatában vagyunk, hogy ha nem egyesítjük az erőinket, nem fog jó eredmény születni belőle.
Azaz meg kellett újítani mindent. Ebben az évben a kapcsolatokon, az edzésmetodikán van a hangsúly: egy olyan rendszert kell kiépítenünk, amelyet tudunk a jövőben használni. Először meg kell tanulnunk újra járni, hogy aztán tudjunk repülni
– magyarázta az Új Szónak Likér, hozzátéve, a múlton, a pozsonyi klubbal, tisztségviselőkkel való konfliktusokon nincs értelme rágódni.
„Ha van egy kis eszünk, nem követjük el újra ugyanazokat a hibákat. Ezért nagyon fontos, hogy a lányoknál ilyesmi ne következzen be, mert nagyon ügyes csapatuk van.”
Kapcsolódó cikkünk
Felhajtás nélkül, mondhatni szép csendben ült át a kajakból a szövetségi-szakági elnöki székbe. Vlček Erikkel, a négyszeres olimpiai érmessel, 10-szeres világbajnokkal és 11-szeres Európa-bajnokkal beszélgettünk az elmúlt hónapok történéseiről.
Kijelenthető, hogy már visszavonult az élsporttól?
Sportolói mivoltomban igen. A sportkarrrierem versenyzőként véget ért.
Legutóbb a párizsi ötkarikás játékok előtt beszélgettünk, amikor kiderült, hogy sérülése miatt nem tud harcba szállni a kvótáért. Akkor a szamarkandi, nem olimpiai számok világbajnokságát célozta meg, ahova azonban mégsem jutott el.
Akkor azt gondoltam, ha kicsit megpihenek az edzőtábor után és nem fogok indulni az első válogatón, a vállam kicsit jobb állapotba kerül, és elkezdhetek újra teljes erőbedobással edzeni. De végül úgy döntöttem, hogy már elég volt. Időm se volt már annyi, nem is tudtam volna úgy felkészülni, ahogy azt magamtól elvárom, úgyhogy elengedtem ezt az egészet (nagyot sóhajt).
Hány év után is?
Profi szinten 17 éves korom óta kajakozok, most vagyok 42. Úgyhogy sok év után…
Milyen érzés, hogy ez a fajta kötöttség megszűnt?
Eleinte nagyon furcsa volt. Sőt, még most is kicsit furcsa szombaton vagy vasárnap úgy felkelni, hogy nem kell menni edzésre, otthon maradhatok. Ha nem csinálok semmit, úgy érzem, az a nap valahogy nem igazán jó, hogy valami kimaradt belőle. Nem is arról van szó, hogy nyugtalan lennék, csak azt érzem, hogy elcsesztem a napot. De ez tényleg csak a hétvégére korlátozódik, mert a parlamenti munka és kajakszövetségbeli teendők is lefoglalnak hétközben. Nagyon sok a találkozó, a tárgyalás, sok az utazás Komáromból Pozsonyba és vissza, mindez annyira lefoglal, mint ha továbbra is sportolnék. Benne vagyok ugyanabban a rezsimben, csak nem versenyzőként.
Hol (volt) a nehezebb helytállni, a kajakban vagy tisztviselőként?
Ennyi év után a sportolás nekem rutinból jött. Megvolt az edzésterv, az ember be tudta osztani az idejét ez alapján, az egész napját, az egész hetét. Most pedig nagyon gyorsan változik minden, más rezsimbe kell átváltani. Ezt még szoknom kell. Azelőtt fizikálisan fáradtam el, voltak olyan napok, hogy csak ledőltem a tévé elé, és nem volt erőm fölkelni se szinte, a legkisebb mozgáshoz se, annyira lemerültem. Most pedig mentálisan fáradok el hasonlóan, gyakran beszélni sincs kedvem, ha hazaérek, és semmire nem akarok gondolni (nevet). Most már tudom, elfáradni kétfajtaképpen is lehet.
Róbert Petriskától átvéve a kajak-kenu sík vízi szakágának vezetését, mi a legsürgetőbb feladata?
Azt az 5-6 kiemelt pontot, amit a kampányomban említettem, valóra is szeretném váltani. Transzpransen, korrektül akarok eljárni. A papírozás után az első lépést már megtettük, kihirdettük a pályázatot a különböző korosztályok válogatottjainak edzői posztjaira. Meghallgattuk a jelentkezőket, hogy a legjobb szakemberek kerüljenek pozícióba, első körben az ifjúságiaknál tudtunk győztest hirdetni Kristína Medovčíková személyében. Egyébként az alapoktól rakjuk össze a szövetséget, azt, hogy kinek milyen kompetenciája lesz a végrehajtó bizottságban, mivel fognak foglalkozni az egyes bizottságok. Fontos kialakítani a szabályokat, hogy mindenki úgy dolgozhasson, hogy tudja, miért felelős.
A megválasztása utáni első nyilatkozataiban hangsúlyozta, a prioritásai közé tartozik, hogy kiszélesítse a sportág bázisát. Mennyien voltak, amikor az ön korosztálya kezdett, és mennyien vannak most?
Amikor én kezdtem, nagyon sokan voltunk, sok gyerek sportolt. Aztán volt egy nagyobb kiesés, de most újra azt veszem észre, hogy többen akarnak sportolni. De ehhez megfelelő feltételeket kell biztosítani a számukra. Vannak is klubok, amelyek nagyon szépen fejlődnek, dolgoznak az infrastruktúra fejlesztésén. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsük őket, adjuk meg nekik a lehetőséget a fejlődésre. El kell érni, hogy minél több gyerek jöjjön el a klubokba és próbálja ki a kajakozást, ezért biztos, hogy jobban kell propagálni a sportágat, a médiában, de az iskolákban is. A mi időnkben elegek voltak az úgymond spártai, egyszerűbb körülmények is, ma már szofisztikáltabb, komolyabb dolgokat kell bebiztosítani a kajakozáshoz. Nagyon fontos, hogy az edzőkkel is dolgozzunk, sokat kommunikáljunk velük, hogy követhessék, mik a legújabb trendek, hogy ne maradjunk le ezen a téren se. Továbbra is fontos célunk, hogy nemcsak jó sportolókat neveljünk, hanem jó embereket is.
A meglévők mellett új klubok alapítását is említette korábban.
Igen, kitippeltünk három régiót, ahol el tudjuk képzelni új egyesületek létrehozását, mert vannak hozzá emberek is, akik elvállalnák a dolgot: Gútán, Vágújhelyen és Vágbesztercén. Minimum két városban a polgármester is támogatná ezt a projektet. Nagyon örülnék neki, ha ez sikerülne, jócskán kiszélesedne általuk a bázis, nagyobb lenne a merítési lehetőség. Persze, a kajak-kenut nem lehet csak úgy akárhová elvinni, a természeti körülményeknek adottaknak kell lenniük, víz nélkül nem lehet evezni (nevet).
A mai világban hatványozottan érvényes, hogy nagyon sok minden pénz kérdése. Mennyire nehezíti meg az anyagiak bebiztosítását, hogy a sík vízi kajak-kenu mellett Párizs után nem lehet az olimpiai eredményekkel érvelni?
Az biztos, hogy x százalékkal kevesebb állami dotációt kapunk, mert nem volt sportolónk az olimpián, amit megérzünk. Másrészt a sportminisztérium is leszögezte, azzal a céllal is alakult, hogy minél több sportolónk jusson ki a játékokra, ez pedig csak úgy érhető el, ha támogatjuk a sportot és a sportolókat. Nagyon jó példa erre Magyarország, ahol csak a Kovács Katalin Kajak-kenu Akadémia annyi támogatást kapott, ami nálunk a sportminisztérium teljes dotációs alapjának a 60%-a. Ezek óriási különbségek. Természtesen egy világbajnoki vagy ötkarikás érmet nem lehet megvásárolni, de ha jól fektetjük be a pénzt, akkor jönnek az eredmények. Ezen a téren is jó példa Magyarország. Ott a sportolók nemzeti hősök, nagy a presztízsük, ezért sokan is akarnak sportolni, ez nálunk hiányzik.
A közvélemény a sportágakat alapvetően az élsportolók eredményein keresztül látja és értékeli. Céljai között szerepel, hogy Los Angelesben újra legyen(ek) kajakos(ok) az olimpián. Ha nem sikerülne, azt személyes kudarcként élné meg?
Természetesen. Azért jelentkeztem szövetségi elnöknek, hogy produkáljunk egy olyan sportolót, egységet vagy egy olyan eredményt, amire büszkék lehetünk, arra, hogy újra ott vagyunk az olimpián. Teljesen jogos a kérdésfelvetés. Én azért vagyok itt, hogy megteremtsem azokat a feltételeket, amik ehhez szükségesek. Azért akarok a legjobbakkal dolgozni, a lehető legjobb edzőket is ezért választottuk ki – akikben némileg kételkedtünk, nem is kaptak bizalmat az első körben. Van négy ügyes fiúnk, akikben biztosan benne van egy olimpia, és hosszú idő után egy lánycsapat is, akik még nagyon sokat fejlődhetnek. Csúcs lenne, ha mindkét hajó kievezné a kvótát.
Fókuszban az U23
A nőket a médiaeseményen a somorjai Sidó Bianka képviselte, aki ugyancsak pozitívan nyilatkozott a szakmai vezetésben bekövetkezett változásokról:
Meglátjuk, az új kapitánynak milyen víziója lesz, de a változás már nagyon kellett a szövetségben. Emberileg is közel áll hozzám Hüttner Csaba, aki profi szakember, sokat fog nekünk segíteni.
Sidó korábban nehezményezte egy-egy verseny alkalmával, hogy nem mindig azokban a számokban indulhatott, amelyeken szeretett volna, most azonban még nem akart konkrét célokat megfogalmazni.
Sok fog múlni a válogatón is, de azt is számításba kell venni, hogy nekem még idén is az U23-as kategória lesz a fő terepem. Ebben a korosztályban Romániában lesz az Eb, Portugáliában a vb. Szegeden és Poznańban biztosan szeretném abszolválni a felnőtt-világkupákat. Utána majd eldől, indulok-e a felnőtt-Eb-n is, mert sok lesz a verseny
– nyilatkozta Sidó, aki emellett továbbra is folytatja egyetemi tanulmányait.
Az említett, kétnapos válogatót a hétvégén rendezik a pozsonyi Zemníken. Az ott született eredmények szolgálnak majd a nevezés alapjául a két vk-ra és a račicéi Eb-re. A későbbi, milánói vb előtt a tervek szerint lesz majd egy újabb válogató is.
A Hüttner Csaba szövetségi kapitánnyal és Zalka Csaba kajakossal készült interjúinkat hamarosan olvashatják az ujszo.com-on.
A férfiaknál K4 500 méteren úgyszintén az A döntőt célozza meg a szlovákiai egység. Míg a szegedi, szezonnyitó vk-n Zalka Csaba, Denis Myšák és Botek Ádám mellett még Gacsal Ákos ült negyedikként a hajóban, Poznanban már Milan Dörner, és utóbbi „ragadt benn” az egységben Račicére is.
„Nehéz kiindulni a világkupákból, azokon országonként két hajó is indulhat, valaki válogatóként tekint rá, ki ilyen, ki olyan formában abszolválja őket. Milan is egyszer ült be a hajóba Poznanban szerdán, aztán már mentünk is a versenyre. Most viszont tudtunk készülni közösen egy hetet Pozsonyban, egy másikat pedig Szolnokon. Hagyom magam meglepni, mi lesz az Eb-n, de azért remélem, sikerül bejutnunk az A döntőbe”
– mondta az Új Szónak Botek.
A virti kajakos elárulta, az új kapitánnyal, Hüttnerrel élénk kapcsolatban vannak, a magyarországi szakember igyekszik odafigyelni minden részletre, és a meglátásaival segíteni a szakmai munkát.
„Reméljük, valamit találunk, amivel megszorongathatjuk a legjobbakat
– tette hozzá Botek azzal, hogy Račice számára több okból is kedves versenyhelyszín.
– 2017-ben ott debütáltam a világbajnokságon, és Gelle Petivel rögtön ezüstérmet nyertem K2 1000 méteren. Szeretek ott kajakozni, mert a szél az összes pályán egyforma, nem a szerencsén múlik egy-egy futam eredménye.”
Kapcsolódó cikkünk
A hétfői bejelentésig teljes titokban tartották, hogy Hüttner Csaba lett a szlovákiai kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya. Az 54 éves szakember, aki nyolc évig irányította Magyarországon a szakág szakmai munkáját, az elsők között adott interjút az Új Szónak új feladata kapcsán.
Mikor történt meg az első kapcsolatfelvétel a szlovákiai Kajak-kenu Szövetséggel?
Akkor beszéltünk erről először Erik elnök úrral (Vlček Erik, a szövetség síkvízi szakágának elnöke), amikor úgy döntöttek Magyarországon, hogy már nem velem fognak dolgozni a továbbiakban, és új irányt vesznek. Kétszer-háromszor tárgyaltunk. Nekem volt egy másik munkám Magyarországon, amit a posztomról való távozásom után kaptam, de végül úgy hozta az élet, hogy április elején megkötöttük a szerződést a szlovákiai szövetséggel.
Mennyire volt képben a szlovákiai kajakosokat, illetve magát az itteni kajaksportot illetően?
Nagyon régóta járunk együtt edzőtáborokba, gyakran készültünk közösen Szolnokon. Nemcsak a szlovákiai kajak-kenu sportot figyelem, szövetségi kapitányként az összes többi válogatott ténykedését is figyelemmel követtem, de a szlovákiaival különösen jó kapcsolatom volt eddig is. Nagyon tisztelem mind Eriket, mind az itt dolgozó edzőket, azok előtt az eredmények előtt, amelyeket ők az elmúlt 10-15 évben elértek 500 párosban és 500 négyesben, mindenki megemelheti a kalapját.
Azt gondolom, itt is az lesz a legfontosabb, hogy újra egységben legyen az erő, hogy mindenki megtalálja azt a számot, amelyben a legeredményesebb lehet.
Alkalmazhatóak itt egy az egyben azok elvek, elgondolások, amelyek alapján Magyarországon dolgozott kapitányként? Vagy kell majd rajtuk alakítani a helyi viszonyok, helyzet alapján?
A kajak-kenu kis sportág. Természetesen biztosan lesznek olyan dolgok, amiket itt is alkalmazhatunk, de egyértelműen azt gondolom, hogy itt a helyi rendszerhez kell alkalmazkodni. Egyértelmű döntéseket kell hozni, és számolni azzal, hogy egy-egy ilyen döntés nem lehet mindenki számára megfelelő. Magyarországon is így tettem, és itt is olyan kapcsolatokat szeretnék kialakítani, hogy mindenki elfogadja azt, amit mondok, mindenki belássa, hogy azért cselekszem így vagy úgy, mert akkor lehet a legeredményesebb a csapat.
A komáromi és a pozsonyi klub között a múltban voltak súrlódások, amelyek a férfi négyes teljesítményét is befolyásolták. Hogyan fogja kezelni ezt?
Ezeket a dolgokat ki kell beszélni. Meg kell oldani azt, hogy rájöjjön mindenki a cél érdekében: annyira kevesen vannak ebben a sportágban – ami más országokban is pontosan így van –, hogy ahhoz, hogy célt érjünk, egységesen kell fellépnünk, egy irányba kell tolni a szekeret.
A teljes olimpiai ciklusra szól a megállapodása, a Los Angeles-i játékokkal bezárólag?
Igen, négyéves szerződést kötöttünk, de ezt befolyásolja majd az eredményesség és más dolgok is. Én szeretnék minél jobban dolgozni, mindenkivel minél jobban megismertetni magamat, hogy hozzám is tudjanak fordulni, és én is mindenkihez fordulhassak.
Szeretném a srácokból kihozni a maximumot.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Nem akárkit sikerült megnyernie szövetségi kapitánynak a Szlovák Kajak-kenu Szövetség síkvízi szakágának: Hüttner Csaba 8 évig vezette a sikert sikerre halmozó magyar válogatottat.
A végsőkig kivártak
Vlček Erik, a síkvízi szakág tavaly megválasztott új elnöke a hétfői sajtótájékoztatón elárulta, az utolsó pillanatig kivártak a döntéssel, mivel a kapitányi posztra jelentkező pályázók közül nem tudtak választani.
Szerettünk volna némi vérfrissítést, hogy új szelek fújjanak a vezetésben. Ezért végül külföldi szakember mellett döntöttünk, amire még nem volt példa. Hüttner Csaba irányításával 13 olimpiai érmet, közte három aranyat szereztek a magyar kajak-kenusok, ami önmagáért beszél. Remélem, gyümölcsöző lesz a közös munka
– mondta Vlček, majd bevallottan a focistáktól lekoppintva a módit, ünnepélyesen átadta Hüttnernek a szlovák válogatott hivatalos melegítőjét.
Nagyon köszönöm a megkeresést, szeretném sikeresen elvégezni az új kihívást. Az új olimpiai kvalifikációs rendszer kemény feladat elé állít, szűkül a rendszer, de itt ül mellettem három olimpiai érmes kajakos, ami jelzi, megvannak a lehetőségeink
– jegyezte meg Hüttner.
Az olimpiai érmesek közé tartozik Botek Ádám is, aki tavaly nyári csuklóműtétje után a felkészülést már maximális erőbedobással végezhette.
Az operáció után sokáig tartott a felépülésem, december végére, január elejére tudtam elkezdeni nehezebb súlyokkal is tornázni. Nem gondolkoztam azon, hogyan fog viselkedni a csuklóm, csak azt szerettem volna, hogy minél gyorsabban elérjek arra a szintre, ahol tavaly voltam, aztán kicsit túl is lépjek azon. Jól sikerült a felkészülés, nem hátráltatott semmi
– mondta lapunknak a virti kajakos.
Járni, majd repülni
A leghosszabb időszakot Dél-Afrikában töltötte a komáromi Likér Péter edzette csapat, a finisben pedig az olaszországi Sabaudiában készültek. Azzal, hogy teljesen új alapokra kellett helyezniük a négyéves ciklus munkáját, tekintve, hogy a párizsi olimpiára nem jutott ki szlovákiai kajakos.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy a kudarc után – mert nem lehet másnak nevezni, hogy nem szereztünk kvótát – mindenki magába nézzen. És akinek van egy pici önkritikája, az magánál kezdte ezt a tisztogatást. Újra kellett gondolnunk a szakmai kapcsolatokat, mit akarunk, hogyan akarjuk elérni. Tudatában vagyunk, hogy ha nem egyesítjük az erőinket, nem fog jó eredmény születni belőle.
Azaz meg kellett újítani mindent. Ebben az évben a kapcsolatokon, az edzésmetodikán van a hangsúly: egy olyan rendszert kell kiépítenünk, amelyet tudunk a jövőben használni. Először meg kell tanulnunk újra járni, hogy aztán tudjunk repülni
– magyarázta az Új Szónak Likér, hozzátéve, a múlton, a pozsonyi klubbal, tisztségviselőkkel való konfliktusokon nincs értelme rágódni.
„Ha van egy kis eszünk, nem követjük el újra ugyanazokat a hibákat. Ezért nagyon fontos, hogy a lányoknál ilyesmi ne következzen be, mert nagyon ügyes csapatuk van.”
Kapcsolódó cikkünk
Felhajtás nélkül, mondhatni szép csendben ült át a kajakból a szövetségi-szakági elnöki székbe. Vlček Erikkel, a négyszeres olimpiai érmessel, 10-szeres világbajnokkal és 11-szeres Európa-bajnokkal beszélgettünk az elmúlt hónapok történéseiről.
Kijelenthető, hogy már visszavonult az élsporttól?
Sportolói mivoltomban igen. A sportkarrrierem versenyzőként véget ért.
Legutóbb a párizsi ötkarikás játékok előtt beszélgettünk, amikor kiderült, hogy sérülése miatt nem tud harcba szállni a kvótáért. Akkor a szamarkandi, nem olimpiai számok világbajnokságát célozta meg, ahova azonban mégsem jutott el.
Akkor azt gondoltam, ha kicsit megpihenek az edzőtábor után és nem fogok indulni az első válogatón, a vállam kicsit jobb állapotba kerül, és elkezdhetek újra teljes erőbedobással edzeni. De végül úgy döntöttem, hogy már elég volt. Időm se volt már annyi, nem is tudtam volna úgy felkészülni, ahogy azt magamtól elvárom, úgyhogy elengedtem ezt az egészet (nagyot sóhajt).
Hány év után is?
Profi szinten 17 éves korom óta kajakozok, most vagyok 42. Úgyhogy sok év után…
Milyen érzés, hogy ez a fajta kötöttség megszűnt?
Eleinte nagyon furcsa volt. Sőt, még most is kicsit furcsa szombaton vagy vasárnap úgy felkelni, hogy nem kell menni edzésre, otthon maradhatok. Ha nem csinálok semmit, úgy érzem, az a nap valahogy nem igazán jó, hogy valami kimaradt belőle. Nem is arról van szó, hogy nyugtalan lennék, csak azt érzem, hogy elcsesztem a napot. De ez tényleg csak a hétvégére korlátozódik, mert a parlamenti munka és kajakszövetségbeli teendők is lefoglalnak hétközben. Nagyon sok a találkozó, a tárgyalás, sok az utazás Komáromból Pozsonyba és vissza, mindez annyira lefoglal, mint ha továbbra is sportolnék. Benne vagyok ugyanabban a rezsimben, csak nem versenyzőként.
Hol (volt) a nehezebb helytállni, a kajakban vagy tisztviselőként?
Ennyi év után a sportolás nekem rutinból jött. Megvolt az edzésterv, az ember be tudta osztani az idejét ez alapján, az egész napját, az egész hetét. Most pedig nagyon gyorsan változik minden, más rezsimbe kell átváltani. Ezt még szoknom kell. Azelőtt fizikálisan fáradtam el, voltak olyan napok, hogy csak ledőltem a tévé elé, és nem volt erőm fölkelni se szinte, a legkisebb mozgáshoz se, annyira lemerültem. Most pedig mentálisan fáradok el hasonlóan, gyakran beszélni sincs kedvem, ha hazaérek, és semmire nem akarok gondolni (nevet). Most már tudom, elfáradni kétfajtaképpen is lehet.
Róbert Petriskától átvéve a kajak-kenu sík vízi szakágának vezetését, mi a legsürgetőbb feladata?
Azt az 5-6 kiemelt pontot, amit a kampányomban említettem, valóra is szeretném váltani. Transzpransen, korrektül akarok eljárni. A papírozás után az első lépést már megtettük, kihirdettük a pályázatot a különböző korosztályok válogatottjainak edzői posztjaira. Meghallgattuk a jelentkezőket, hogy a legjobb szakemberek kerüljenek pozícióba, első körben az ifjúságiaknál tudtunk győztest hirdetni Kristína Medovčíková személyében. Egyébként az alapoktól rakjuk össze a szövetséget, azt, hogy kinek milyen kompetenciája lesz a végrehajtó bizottságban, mivel fognak foglalkozni az egyes bizottságok. Fontos kialakítani a szabályokat, hogy mindenki úgy dolgozhasson, hogy tudja, miért felelős.
A megválasztása utáni első nyilatkozataiban hangsúlyozta, a prioritásai közé tartozik, hogy kiszélesítse a sportág bázisát. Mennyien voltak, amikor az ön korosztálya kezdett, és mennyien vannak most?
Amikor én kezdtem, nagyon sokan voltunk, sok gyerek sportolt. Aztán volt egy nagyobb kiesés, de most újra azt veszem észre, hogy többen akarnak sportolni. De ehhez megfelelő feltételeket kell biztosítani a számukra. Vannak is klubok, amelyek nagyon szépen fejlődnek, dolgoznak az infrastruktúra fejlesztésén. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsük őket, adjuk meg nekik a lehetőséget a fejlődésre. El kell érni, hogy minél több gyerek jöjjön el a klubokba és próbálja ki a kajakozást, ezért biztos, hogy jobban kell propagálni a sportágat, a médiában, de az iskolákban is. A mi időnkben elegek voltak az úgymond spártai, egyszerűbb körülmények is, ma már szofisztikáltabb, komolyabb dolgokat kell bebiztosítani a kajakozáshoz. Nagyon fontos, hogy az edzőkkel is dolgozzunk, sokat kommunikáljunk velük, hogy követhessék, mik a legújabb trendek, hogy ne maradjunk le ezen a téren se. Továbbra is fontos célunk, hogy nemcsak jó sportolókat neveljünk, hanem jó embereket is.
A meglévők mellett új klubok alapítását is említette korábban.
Igen, kitippeltünk három régiót, ahol el tudjuk képzelni új egyesületek létrehozását, mert vannak hozzá emberek is, akik elvállalnák a dolgot: Gútán, Vágújhelyen és Vágbesztercén. Minimum két városban a polgármester is támogatná ezt a projektet. Nagyon örülnék neki, ha ez sikerülne, jócskán kiszélesedne általuk a bázis, nagyobb lenne a merítési lehetőség. Persze, a kajak-kenut nem lehet csak úgy akárhová elvinni, a természeti körülményeknek adottaknak kell lenniük, víz nélkül nem lehet evezni (nevet).
A mai világban hatványozottan érvényes, hogy nagyon sok minden pénz kérdése. Mennyire nehezíti meg az anyagiak bebiztosítását, hogy a sík vízi kajak-kenu mellett Párizs után nem lehet az olimpiai eredményekkel érvelni?
Az biztos, hogy x százalékkal kevesebb állami dotációt kapunk, mert nem volt sportolónk az olimpián, amit megérzünk. Másrészt a sportminisztérium is leszögezte, azzal a céllal is alakult, hogy minél több sportolónk jusson ki a játékokra, ez pedig csak úgy érhető el, ha támogatjuk a sportot és a sportolókat. Nagyon jó példa erre Magyarország, ahol csak a Kovács Katalin Kajak-kenu Akadémia annyi támogatást kapott, ami nálunk a sportminisztérium teljes dotációs alapjának a 60%-a. Ezek óriási különbségek. Természtesen egy világbajnoki vagy ötkarikás érmet nem lehet megvásárolni, de ha jól fektetjük be a pénzt, akkor jönnek az eredmények. Ezen a téren is jó példa Magyarország. Ott a sportolók nemzeti hősök, nagy a presztízsük, ezért sokan is akarnak sportolni, ez nálunk hiányzik.
A közvélemény a sportágakat alapvetően az élsportolók eredményein keresztül látja és értékeli. Céljai között szerepel, hogy Los Angelesben újra legyen(ek) kajakos(ok) az olimpián. Ha nem sikerülne, azt személyes kudarcként élné meg?
Természetesen. Azért jelentkeztem szövetségi elnöknek, hogy produkáljunk egy olyan sportolót, egységet vagy egy olyan eredményt, amire büszkék lehetünk, arra, hogy újra ott vagyunk az olimpián. Teljesen jogos a kérdésfelvetés. Én azért vagyok itt, hogy megteremtsem azokat a feltételeket, amik ehhez szükségesek. Azért akarok a legjobbakkal dolgozni, a lehető legjobb edzőket is ezért választottuk ki – akikben némileg kételkedtünk, nem is kaptak bizalmat az első körben. Van négy ügyes fiúnk, akikben biztosan benne van egy olimpia, és hosszú idő után egy lánycsapat is, akik még nagyon sokat fejlődhetnek. Csúcs lenne, ha mindkét hajó kievezné a kvótát.
Fókuszban az U23
A nőket a médiaeseményen a somorjai Sidó Bianka képviselte, aki ugyancsak pozitívan nyilatkozott a szakmai vezetésben bekövetkezett változásokról:
Meglátjuk, az új kapitánynak milyen víziója lesz, de a változás már nagyon kellett a szövetségben. Emberileg is közel áll hozzám Hüttner Csaba, aki profi szakember, sokat fog nekünk segíteni.
Sidó korábban nehezményezte egy-egy verseny alkalmával, hogy nem mindig azokban a számokban indulhatott, amelyeken szeretett volna, most azonban még nem akart konkrét célokat megfogalmazni.
Sok fog múlni a válogatón is, de azt is számításba kell venni, hogy nekem még idén is az U23-as kategória lesz a fő terepem. Ebben a korosztályban Romániában lesz az Eb, Portugáliában a vb. Szegeden és Poznańban biztosan szeretném abszolválni a felnőtt-világkupákat. Utána majd eldől, indulok-e a felnőtt-Eb-n is, mert sok lesz a verseny
– nyilatkozta Sidó, aki emellett továbbra is folytatja egyetemi tanulmányait.
Az említett, kétnapos válogatót a hétvégén rendezik a pozsonyi Zemníken. Az ott született eredmények szolgálnak majd a nevezés alapjául a két vk-ra és a račicéi Eb-re. A későbbi, milánói vb előtt a tervek szerint lesz majd egy újabb válogató is.
A Hüttner Csaba szövetségi kapitánnyal és Zalka Csaba kajakossal készült interjúinkat hamarosan olvashatják az ujszo.com-on.
A parakenusokkal együtt 33 tagú magyar küldöttség vélhetően több (arany)érmet is begyűjt. A legfőbb várományosok közé Takács Kincső, Kopasz Bálint és Varga Ádám tartozik. A szombati és vasárnapi versenyeket az M4 Sport élőben közvetíti.
Három szám az U23-as Eb-n
Ugyancsak a csallóközi kisvárost képviselte Račicében Sidó Bianka is, aki a komáromi Bugár Rékával K2 500-on indult. Ahogy arról beszámoltunk, a lányok a jövő heti U23-as Eb-re koncentrálnak, a felnőtt-Európa-bajnokságra teljes edzésből mentek, mégis elégedetlenek voltak a szereplésükkel.
„Nem úgy sikerült a verseny, ahogy szerettük volna. Az előfutamban az utolsó 200 méteren nem ültünk jól a hajóban. A középdöntőben már jobban mentünk, de ott már sok a jó egység. Most így még van egy kis időnk a hibák kijavítására”
– nyilatkozta az Új Szónak Sidó Bianka.
Az előzetes nevezés alapján három számban is indulni fog az U23-as Eb-n, K1-ben, K2-ben és K4-ben is. Akár három érem is lehet a cél?
„Mindben ugyanolyan jól érzem magam. Igen, mondhatjuk úgy is, hogy nagyon örülnék három éremnek, de úgy vagyok vele, ha lesz, lesz, ha nem, akkor nem, az a lényeg, hogy tényleg mindent kiadjak magamból a futamokon”
– jegyezte meg Sidó.
A felnőtt-Eb-n kellemes meglepetésre ötödik K4-es egységbe visszaülve nagyobbak az elvárások? – tettük fel az újabb kérdést.
„A négyesben nem minden arról szól, hogy a legjobb K1-esekkel automatikusan még gyorsabb lesz a hajó. De azért van rajtam egy kis teher
– mondta Sidó, hozzátéve, nem lesz ismeretlen számára a pitesti U23-as helyszín.
– Ott indultam először junior-vb-n 15 évesen. A pálya nem a legjobb, de remélem, maga az Eb annál jobban fog sikerülni.”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
