Várkonyi Eszter képernyő előtt, mögött, színpadon és nézőtéren él igazán, ugyanakkor már gyermekkora óta meghatározó számára az irodalom és a színház világa.
Hosszú éveken át játszott különböző társulatokban, viszont azt sem titkolja, hogy már kamaszkorában elhatározta, hogy megírja majd élete nagyregényét. A Nem néma a többi című regénye a rendszerváltás utáni Magyarországon játszódik, és egy kamasz lány, Dalma felnőtté válását követi végig. A lány családi problémákkal, bizonytalansággal küzd, keresi a helyét a világban. Egy színházi közösséghez kerül, ahol először tapasztalja meg az elfogadás és az önkifejezés erejét. Itt találkozik Dáviddal, a tehetséges, de önpusztító fiúval. A történet során Dalma fokozatosan felismeri saját értékeit, és azt, hogy csak akkor találhatja meg önmagát, ha képes elszakadni attól, ami visszahúzza.
„Nem igazán tudom, hol kezdődött, talán a szemüvegnél, igen, pontosan akkor, amikor szemüveget kaptam általános iskolás harmadikos koromban. Ez az ostoba és idétlen viselet mintha kiszorított volna a társadalomból, rám tette a jó kislány pecsétjét, a könyvmoly pecsétjét, az anyuka szeme fénye pecsétjét. Észrevétlenül csappantak meg a barátaim, ment el a hangom, váltam szép lassan láthatatlanná. És magányomat enyhítendő, végül tényleg könyvmoly lettem, jó kislány, anyuka szeme fénye. Csak aztán azok a könyvek annyi helyre vittek el, annyi kalandot éltem meg általuk, ami sokkal izgalmasabb volt, mint hogy Sántha Dávid hatodikban kilógott az ablakon, vagy hogy Ekler Brigi nyolcadikban hagyta a tornaöltőzőben, hogy megfogják a mellét. És az a sok lény a papíron mind-mind szereppé változott. Lényekké, akikké válni kívántam. Mindegy volt, csak ne én legyek, Szabó Dalma. (…)
Mondjuk, egyszer már csókolóztam. Rita, a legjobb, vagyis valójában az egyetlen barátnőm vitt el az Almássy térre Vágtázó Halottkémek-koncertre. Nem volt sok választásom, ha nem akartam ellentmondani neki, ugyanakkor kíváncsi is voltam, milyen ez az együttes, amelyért Rita ennyire rajong. Hangos volt, nagyon hangos. Feketébe öltözött fiúk és lányok pogóztak a színpad előtt, a dalszöveget artikulálatlanul üvöltötte a kifestett arcú énekes, a fülem szinte csengett a hangerőtől. És mégis volt benne valami megkapó. Egy idő után eldöntöttem, ez is egy szerep, és beálltam Rita mellé táncolni a tömegbe. Esküszöm, felszabadító volt. Rákaptam a VHK-ra, és onnantól kezdve többször is mentünk, hol a Fekete Lyukba, hol a Tilos az Á-ba. Az egyik alkalommal smárolt le egy srác, bent, a tömeg közepén. Szétálló, vad haja volt, de őrült kinézetét enyhítette kisfiús szemüvege. Még szimpatikus is lett volna, csak sajnos a csók közben is ugrált tovább, én meg attól féltem, kiüti a fogam. Életem első csókjából mindössze ez az érzés maradt meg, a fogam iránti féltés. Színtiszta romantika.” (Várkonyi Eszter: Nem néma a többi)
Szombaton 15 órakor a Konferenciateremben Várkonyi Eszter Nem néma a többi című könyvének bemutatója. Beszélgetőtárs: Derzsi Dezső színművész.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
