Megismétlem: a királyt helyettesítő kormányzó hatalma korlátozott: a parlamentnek volt alávetve.
A második királyi visszatérés megakadályozása rontott Horthy helyzetén. Püski Levente írja: 1922 januárja durva Horthy elleni támadásokkal indult. Apponyi a „nagy öreg” el sem ment a nemzetgyűlés megnyitójára, kijelentvén: Horthynak nincs joga megnyitni azt. A második nemzetgyűlés Horthy-ellenes erőkkel bővült. „A parlamentben először helyet foglaló szocialistákkal” – írta forrásom. 1924 végére az országházban kialakult a „Demokratikus Szövetség” baloldali erők összefogásával, s így együtt a Horthy-ellenes jobboldallal, a kormányzó ütőképes ellenzékévé váltak. A szélsőjobboldal – mint már említettem – azért acsarkodott, mert 1921 végére csalódnia kellett. A „királypótló” nem vezette be a katonai diktatúrát. Az utólag tévesen homogenizált korszak több periódusra oszlik. Az 1927–31 közötti időszakra is például. Jó sokára, de a pártok hozzászoknak személyéhez, még a baloldal is visszafogottabbá válik. Egyedül a szociáldemokraták hepciáskodnak. Ha mindenki föláll a széksorok között, ők ülve maradnak. Egyfolytában támadják a kormányzó funkcióit, amit a többség már megszavazott.(/Ismerős eljárások?) Elfogadása mégis hónapról hónapra nő, ami alighanem a minden irányba nyitott magatartásának köszönhető. Két tűz közé szorítása azért lazul, mert a legitimisták lassan elmorzsolódnak, és a fehérterror maradványait sikerül semlegesítenie. „Bethlen miniszterelnökségének a végére népszerűség övezte az alakját.” Jut eszembe: legutóbbi írásomat azzal fejeztem be, hogy még Sztálin is nagyra becsülte Bethlent. Özvegye mesélte látogatásomkor Múzeum körúti lakásában, Sztálin azért vitette férjét Moszkvába, hogy megírassa vele emlékiratait. Amikor Rákosiék nála jártak alattvalói tiszteletadáson, a generalisszimus fölajánlotta: „egy személlyel többen utazhatnak haza”. Mármint Bethlennel. Szakasits azonban kijelentette: „grófokra nincs szükségünk”. És Bethlen maradt. Egy Moszkva környéki dácsában „vendégként” nemsokára bekövetkező haláláig.
A parlamenti körökben kialakult Horthy iránti tolerancia Bethlen kiemelkedő személyiségének is köszönhető. Vagy főleg annak. A kormányzó népszerűsége 1930-ra eléri csúcspontját. Püski idézi: a tízesztendős évfordulóra „a nemzet hálája jeléül róla neveznek el több közintézményt, az új Duna-hidat például, a mai Bartók Béla körutat.” Teszem hozzá: a központi lőteret többek között (ahol én is versenyeztem). A zseniális, de öregségére berozsdásodott Apponyi megenyhül. Ő is megértette végre, Horthy szélsőségektől mentes középre húzó politikai vezetése az ország létkérdése.
A világgazdasági válság az 1930 körüli időkre aktivizálta Horthyt. Kezdte számon kérni a kormánytagoktól, miért nem őt tájékoztatják először szándékaikról, terveikről? Nem érzik-e abszurdumnak, hogy az újságokból kell megtudnia az új rendelkezéseket, törvényeket? Jellemző adalék.
(Folytatjuk.)
Szalay Károly – www.demokrata.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
