Szeretem hangoztatni a világgal kapcsolatban az órahasonlatomat, miszerint Isten a 0-án teremti meg a világot, a bűnbeeséssel a legtávolabbi pontig, a 6-osig levettetik, mikor bekövetkezik az Apokalipszis és ezután a második eljövetel az új ég, új föld új teremtésével, mely újra a mutatónkat a legtetejére perdíti, de ez már nem 0, hanem 12. Jobb és több, mint az eredeti. Ez a folyamat tükröződik a folyamatosan lecsavarodó de közben előre haladó DNS láncunkban, a bolygók forgásában, az évszakok ciklusában, a nappalok és éjszakák változatában, a levegő ki és belélegzésében, a szívünk ritmusában. Az univerzum az Isten szívverése. Aztán a Lehel téri parkolóházról szemlélve a várost az éjszakában az ember rájön arra, hogy ez a város sosem pihen. Vidéken mindig van egy időszak, még városokban is legalább olyan éjjel 1 és 3 között biztosan, mikor szinte üresek az utcák és elvétve akad villanyfény ablakban és fél óránként megy maximum egy kósza autó. Budapest belvárosa ezt az állapotot nem ismeri. Nem lennék a bulinegyedben lakók helyében, nem csoda, hogy évek óta petícióznak valami szabályozásért. Szomjazik a lelkük az Isten ciklikusságára. Embertelen ha nincsen váltakozás, ha nincsenek ciklusok, hullámvölgyek. Nem csak embertelen, de istentelen is mert ezekben Isten magva, lényege nincs jelen. Ha a kozmosz Isten szívverése, akkor az állandóságban nem ver ez a szív. A folyton üzemelő gyártósorok a lelketlen éjszaki műszakokkal, a tomboló lealjasodott tinik és reményvesztett alkoholistákat fogadó éjjel-nappalik, a folyton készenlétben lévő sürgősségi és baleseti osztályok, mentők, rendőrök, tűzoltók is a balszerencse, baj, a halál, az erőszak miatt kell, hogy folyton talpon legyenek. Krisztus munkája is az emberben az, hogy jobb emberré tegyen. Ha valaki ugyanolyan marad megtérés után, mint annak pillanatában, vagy nem változik évek során sem az valójában meg sem ismerte a Krisztust. A megtérés nem (csak) egy aktus, hanem egy végeláthatatlan folyamat, ahol Isten szellemiségét átélve mindig jobbak, krisztusibbak leszünk. Nem más árán sokszor, mint az elbukások által. A ciklikusság visz előre. Csak a Sátán statikus.
Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »
