A 145 éve, 1875. szeptember 11-én Budapesten született Gillemot Ferencről túlzások nélkül állíthatjuk, hogy egyike volt a Magyarországon valaha élt sportpolihisztoroknak. Gillemot pazar sportkarriert futott be, hiszen kerékpárosként, evezősként, futóként és futballistaként is sikereket ért el, és nemcsak a pályán versenyzőként, hanem azon kívül edzőként is.
„Az ivás, a kártya, a tánc és a sport nem vezethet jóra!” – mondta egykoron a Műegyetem dékánja, Ilosvay Lajos, aki a 19. század végén még valamifajta bohém, úri passzióként tekintett a sportra, amely remek táptalajra talált a dualizmuskori Magyarországon, ahol sorra alakultak az egyletek. A rengeteg lánglelkű fanatikusnak köszönhetően az országban hamarosan kialakultak a szervezett sport alapjai. Maga Ilosvay professzort is hatalmába kerítette a századvégi őrület, ugyanis közoktatásügyi államtitkárként végül lelkes támogatójává vált az egyetemi sportnak.
Gillemot sportpályafutása Budapesten, a Markó utcai Magyar Királyi Állami Főreál Gimnáziumban szökkent szárba. Van valami sorsszerű abban, ha az ember osztály- és padtársa a később a magyar sport első és második olimpiai győzelmét megszerző úszó, Hajós Alfréd. De ha ez nem lenne elég, akkor az intézmény igazgatója, Hofer Károly elkötelezett sportrajongóként tett róla, hogy tanítványai az alma materben „megfertőződjenek” a sport iránti szenvedéllyel. Hajós és Gillemot egyébként nemcsak egy iskolapadban ültek, hanem egy ideig egy futballcsapatban, a Műegyetemi Football Clubban is együtt játszottak.
Gillemot Ferenc első szerelme azonban nem a foci, hanem a kerékpár volt. Magyarországon 1895-ben debütált az első 100 kilométeres országúti verseny, amelyet Gillemot nyert meg. A Budapest-Siófok országúti versenyen pedig 1895-ben és 1897-ben kétszer is a dobogó tetejére állhatott. Ha éppen nem a nyeregben ült, akkor futott. Ő volt az első magyar atléta, akinek nemzetközi versenyen (egy mérföldes futás) sikerült diadalmaskodnia. Gillemot emellett birkózóversenyeken is indult, és a víz sem volt idegen közeg számára, ugyanis a Pannónia evezősegyesület vezérevezőseként 27 futamból 25-ször elsőként ért célba evezőstársaival.
Küzdő- és versenyszelleme legendás volt. Az egyik csapattársa, a Műegyetemi FC játékosa, Boros Mihály visszaemlékezése szerint Gillemot az egyik kerékpárversenyen a rajthoz egy nehéz, 20 kilós biciklivel állt, amely nagyjából 8-10 kilóval volt súlyosabb versenytársai „drótszamarainál”. Gillemot a jelentős súlytöbblet miatt azonban nem esett kétségbe, amikor Érdnél beérte az üldöző boly, bekapcsolta a rakétákat és megnyerte a versenyt a „tank” nyergében. Ugyanazon a napon levezetésképpen még egy atlétikai versenyen is rajthoz állt, majd a napot egy futballmérkőzéssel zárta, ahol természetesen játékosként és nem nézőként volt jelen.
Gillemot egyébként szó szerint ott volt a magyar labdarúgósportot elindító kezdőrúgásnál is, hiszen az első hivatalos magyar futballmérkőzésen, amelyen a Budapesti Torna Club (BTC) két csapata ütközött meg 1897. május 5-én, játékosként lépett pályára mintegy 100 lelkes néző szurkolása közepette. A futball ezek után az élete részévé vált: Gillemot 1898. február 6-án az első magyar klubközi mérkőzésen is játszott, igaz ekkor már a Műegyetemi Football Club játékosaként. 1900-ban a legendás óbudai csapat, a 33 Football Club egyik alapítójaként öregbítette hírnevét. Pár hónappal később a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) 1901. január 19-i megalakulásakor a szervezet egyik alelnökének, majd később főtitkárának választották.
A nemzetközi futballmeccsek hajnalán a nemzeti tizenegyet nem a szövetségi kapitány állította össze, ilyen poszt ugyanis kezdetben nem létezett. Kapitány helyett a klubok küldöttei állították össze a keretet, de a sok megmondóember nem tudott hatékonyan együtt dolgozni és hamar világossá vált, hogy kell egy főnök, aki a végső döntéseket meghozza. Gillemot Ferenc mögött ekkor már tekintélyes sportszervezői munka és sportolói karrier állt, így őt nevezték ki a magyar labdarúgó-válogatott élére, ő lett az első szövetségi kapitány.
A nemzeti tizenegy főnökeként rögtön beleszaladt egy csúnya zakóba, ugyanis az osztrákok hazai pályán, Bécsben 1902 októberében 5:0-ás vereséget mértek a magyar válogatottra. Ez volt egyébként az első hivatalos mérkőzése a válogatottnak. A kapitánynak nem szegte kedvét a csúnya fiaskó. A következő évben két meccset játszott válogatottunk itthon, és sikerült a cseheket és az osztrákokat is legyőznünk. Gillemot 1902 októberétől 1904 júniusáig irányította a nemzeti tizenegyet és három győzelem, illetve két vereség volt a mérlege (Ausztriától Bécsben ugyanis 1903 októberében újra kikaptunk). Az MLSZ a mestert 1905-ben, elsőként Magyarországon, profi futballistának nyilvánította.
A „profi” egyben az első hivatásos magyar labdarúgóedző címet is kiérdemelte. A 11 pontból álló edzésmódszere elemei bármelyik mai modern klubban is ismerősen csengenek. Alapvetései között olyan fontos dolgok voltak megtalálhatók, mint az egyéni technikai oktatás, a kollektív technikai képzés vagy az összjáték megteremtése, illetve a játékosokkal való egyéni törődés. De megemlíthetjük a csapatszellem, a közösségi érzés kialakításának fontosságát, avagy a kiegészítő edzések, torna, kerékpár, korcsolyázás, atlétika edzéstervbe történő beiktatásának fontosságát is.
Az, hogy Gillemot életét milyen mértékig átjárta a sport, mi sem bizonyítja jobban, hogy a magyar sportújságírás megteremtésének is egyik kulcsfigurája volt. Írásai ismert lapokban: a Pesti Hírlapban, a Sport-Világban, Az Újságban és a Nemzeti Sportban jelentek meg, sőt 1911-tól saját sportlapot is kiadott Tribün címmel.
Pályafutása az első világháború miatt megszakadt. Bár már nem a klasszikus katonakorban volt és nem kellett volna bevonulnia, ő mégis önkéntesként jelentkezett a hadseregbe. „Mit szólnának a sportemberek, ha itthon maradnék?” – tette fel magának a kérdést. Amikor a románok behatoltak Erdélybe, Gillemot frontkatonaként próbálta megállítani őket. A Hunyad megyei Petrozsény közelében esett el 1916. november 9-én.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
