A közelmúltban, szeptember 27–29. között Bukarestben voltam egy nagyszabású nemzetközi rendezvényen, a Bukaresti Biztonságpolitikai Konferencián (Bucharest Security Conference, BSC). Az Athénée Palace Hilton szállodában szálltam meg, amely a legjobbnak számít a román fővárosban, a Romania’s Leading Hotel 2018 büszke címet viseli. Itt rendezték ugyanis a fontos eseményt.
A szálloda valóban kitűnő, egy 1914-ben épült, tehát a békeidőkből származó eklektikus épületben található. Minden a legjobb minőségben: tisztaság, kényelem, praktikusság és nagyon udvarias kiszolgálás. Nagy megelégedéssel és örömmel mentem fel a szobámba, ott is minden csúcsminőség, a hatalmas televíziós képernyőn felirat: Tisztelt Csóti György úr, Isten hozta, érezze jól magát stb. És ekkor jött a hideg zuhany. A kép alján 14 ikon volt, 14 nemzet zászlója. Kezdődött az angollal, azaz a brit felségjellel, követte a dán, majd valahol a szlovén. Magyar nem volt közöttük! Romániában körülbelül annyi magyar él, ahány fő Szlovénia lélekszáma. A szomszédos Magyarország lakossága jóval több, mint Dániáé és Szlovéniáé együttvéve. Ez bizony megalázó egy magyar ember számára.
Gondoltam, nem hagyom annyiban a dolgot. Hazaérkezésem után néhány nappal levelet írtam annak az ügyintézőnek a szállodában, aki a szobafoglalásomat intézte. Naivnak tettetett és udvarias levél volt. Dicsértem a szálloda szépségeit és szolgáltatásait, majd szóvá tettem az ominózus képernyőt.
„Nyilván tévedésből nincs ott a magyar, elfelejtették a szakemberek” – írtam, és kifejeztem reményemet, hogy hamarosan ott lesz a 15. nyelv is. Egymást követően három választ is kaptam, egyre magasabb szintről. Mindegyik levél udvarias, sőt kedves volt, és elnézést kértek. Végül a front office manager bocsánatkérések között megígérte, hogy szól az informatikusnak, és felteszik a magyar nyelvet is. Négy nap múlva ugyanő közölte kissé hűvösebb hangnemben: nem tervezik újabb nyelvek feltételét a rendszerbe, így a magyar nem lesz használható a jövőben sem. (Valaki szólt neki, hogy álljon meg a menet?)
Továbbra is udvarias stílusban válaszoltam, szomorúságot és felháborodást keltett bennem a józan ésszel felfoghatatlan elutasítás. Ez kimeríti a sovinizmus fogalmát. Megígértem: gondom lesz rá, hogy magyar ember ne tegye be a lábát szállodájukba. Közöltem azt is, hogy erre fogom kérni európai barátaimat is, akik számosan vannak a kontinensen. Hogy erre mit fognak lépni, nem tudtam. Úgy gondoltam, semmit sem. Néhány nap múlva azonban meglepetésemre jött az újabb levél, most már a szálloda igazgatójától. Sűrű bocsánatkérések közepette közölte: mégis felteszik a magyar nyelvet is. Örültem és csodálkoztam. Egy bukaresti, autentikus magyar forrás adta meg a magyarázatot. Félnek az Országos Diszkriminációellenes Tanácstól. Egy jó hírű szállodának ártana, ha nyelvi diszkrimináció címén eljárást indítanának ellenük. A kemény hangnem megtette a hatását. Forrásom azt is elmondta, hogy sok ilyen eset van Romániában. Szóvá kellene tenni ezeket!
A revizionizmusnak is erős bástyái vannak délkeleti szomszédunknál. A szóban forgó biztonságpolitikai konferenciát a NATO finanszírozta. Előadó volt az észak-atlanti szervezet egyik főtitkárhelyettese, számos miniszter a térségből, nemzetközileg elismert kutatók, a román kormány több tagja. Magyarországról csak egy ellenzéki politikust hívtak meg előadónak. (Ez is jelzésértékű.) A regisztrációnál egy irredenta kiadványt adtak a résztvevők kezébe: „Besszarábia egyesülése anyaországával, Romániával – A románok joga Besszarábiára a történelem, az etnográfia és az önrendelkezés alapján.” Tizenhárom színes térképmelléklettel, amelyek mind Nagy-Romániát ábrázolják a Tiszától a Dnyeszterig. A harmadik fájdalmasan mutatja a XIV. században három részre szakadt (!) Romániát: Erdély, Havasalföld és Moldva.
Mit szólnak ehhez az erdélyi magyarok, Brüsszel és Washington? Budapest visszakövetelheti történelmi alapon a Bánságot, Partiumot, Máramarost és Erdélyt? Etnográfiai alapon a határ menti – még mindig magyar többségű – területeket a mai Magyarországhoz lehet csatolni körben a Kárpát-medencében? Az önrendelkezés alapján a székelyeknek jár a területi autonómia, a szórványban élőknek meg a kulturális? Nos, eddig nem mennek el román barátaink. Csak a saját érdekeiket nézik, másokét semmibe veszik, sőt elutasítják. Soviniszta alapú irredentizmus.
Nem tudom, rajtam kívül felfigyelt-e valaki erre a könyvosztásra, értékelte-e az eseményt. Én vendégként csak szűk körben tettem szóvá, mindenki tágra nyílt szemmel csodálkozott.
A magyar külpolitikának figyelni kell az ilyen eseményekre, számba venni és adott esetben szóvá tenni ezeket.
Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója / Magyar Idők
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
