„Üldözött rohingja testvéreink százezrei várják a túléléshez szükséges élelmiszer-adományokat. Kelj fel, Indonézia, küldj minél több segítséget!” – hirdetik az óriásplakátok Jakarta-szerte. A közlekedési dugókban adománygyűjtők járnak körbe, kopogtatva minden autó ablakán. A közösségi média legnépszerűbb helyi oldalain minden napra jut kép, videó a rohingják válogatott szenvedéseiről, haláláról. Iszlám vallási szervezetek tiltakoznak, tüntetnek az etnikai tisztogatás ellen. És nem csupán Délkelet-Ázsia legnépesebb muszlim államában. Összehozta volna a térség országait a Mianmarból elüldözött kisebbség elleni erőszak?
Sajnos épp ellenkezőleg. A mianmari rohingjakonfliktus nyomán régóta nem tapasztalt feszültség és ellentét gyűlik már hónapok óta. Az ENSZ által etnikai tisztogatásként jellemzett helyzet ugyan önmagában is súlyos katasztrófa, ám szakértők szerint nem kizárt, hogy a nyomában régóta szunnyadó ellentétek törnek fel, meginoghat a térség törékeny buddhista–muszlim–keresztény egyensúlya. Sőt az elmélyülő vallási és kulturális megosztottság kiváló terepe lehet a szélsőséges iszlamista csoportok újjáéledésének.
Mindez nem csupán elmélet, sorjáznak a gyakorlati példák. Bár a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) az idén ünnepelte megalapításának 50. évfordulóját, a térség békéjét és gazdasági fejlődését elősegíteni hivatott szervezet most komoly kihívás előtt áll. Eleinte kínosan hosszú ideig nem szólaltak meg a rohingjakonfliktust illetően, majd a szervezetet jelenleg elnöklő, katolikus többségű Fülöp-szigetek közös ASEAN-nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben kijelentette, támogatja a – buddhista többségű – Mianmart a béke és a stabilitás, valamint a közösségek közötti megbékélés, a harmonikus együttélés megteremtésében. Ezt azonban nem hagyhatta szó nélkül a muszlim többségű Malajzia, amely a szervezet történetében példátlan módon elhatárolódott a közös ASEAN-nyilatkozattól, és inkább a rohingják megsegítésére, az etnikai tisztogatás beszüntetésére szólított fel. Az indonéz elnöknek, Joko Widodónak szintén komoly fejtörést okoz a helyzet megfelelő kezelése. A rohingjákat befogadó Bangladesbe komoly segélyszállítmányokat, önkénteseket küld, kórházat épít, közben a buddhista–muszlim ellentét kiéleződésének megakadályozására betiltott egy iszlamista tüntetést, illetve elutasította a rohingja menekültek befogadását. Ellenzéke szerint segítségnyújtás helyett csupán látszatintézkedéseket tesz a muszlim szavazók szimpátiájának megnyerésére. De az ügyben hangos Malajzia is kap kritikát: a befogadott 60 ezer rohingja menekültet illegális migránsként kezeli, munkát nem vállalhatnak, gyermekeik iskolába nem járhatnak, ehelyett táborokban elzárva tartja őket.
Nem csoda, ha a kialakuló konfliktusok sora már az ASEAN hitelességét veszélyezteti. A vallásilag megosztott közösség muszlim, buddhista és keresztény tagállamai ugyanis egyelőre képtelenek arra, hogy egységesen fellépve erőt mutassanak. Mindez nem csupán a szervezet nemzetközi tekintélyét rombolja, de teret enged a szélsőséges, terrorista mozgalmaknak. A maláj rendőrfőnök közelmúltban tett nyilatkozata szerint tudomásuk van arról, hogy az Iszlám Állam a helyzetet újabb katonák toborzására, elkeseredett rohingják radikalizálására akarja felhasználni. Miután a Közel-Keleten visszaszorult, a terrorszervezet lehetőséget lát arra, hogy a vallási törésvonalak mentén gyengülő Délkelet-Ázsiában új erőre kapjon. A cél: feltüzelni az arra fogékony muszlimokat, erősíteni a radikális mozgalmakat. Az eredmények már láthatók: szeptember elején Jakartában a mianmari nagykövetség előtt pokolgép robbant, a közelmúltban szélsőséges iszlamista oldalakon pakisztániak dzsihádot, szent háborút hirdettek Mianmar ellen. Az időzített bomba ketyeg, kérdés, a mérsékelt erők felül tudnak-e kerekedni az ellentéteken, s ha igen, késlekedésük nem lesz-e végzetes.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
